Szokatlan megkeresés érkezett 2017 februárjában a SZIE Kertészettudományi Kar Rovartani Tanszékére: Ken Glassey, az új-zélandi Elsődleges Iparágak Minisztériumának (Ministry for Primary Industries) vezető tanácsadója afelől érdeklődött, hogy Magyarországon milyen mértékben elterjedt, ill. mennyire mondható tömeges előfordulásúnak az ázsiai márványospoloska (Halyomorpha halys). E kelet-ázsiai eredetű, Európába behurcolt és hazánkban elsőként a Rovartani Tanszék munkatársai által, 2013 őszén azonosított, inváziós faj (lásd: Növényvédelem, 2014, 50 (11): 489–495.) az utóbbi években számos helyen megtelepedett kontinensünkön, és széles tápnövénykörű kártevőként súlyos veszélyt jelent úgy a kertészeti (pl. alma, körte, paprika), mint a mezőgazdasági növények (pl. szója) termesztésében. Emellett a kifejlett egyedeknek az ősz folyamán zárt, védett terekbe (lakások, raktárak stb.) való behúzódása, gyakran tömeges jelenléte a lakosság számára is igen kellemetlen, bosszantó, így nem csoda, hogy a jelenség egyre gyakoribb előfordulása miatt az ázsiai márványospoloska a tévés, rádiós és internetes híradások visszatérő szereplőjévé is vált, amely – valljuk be – rovarok vonatkozásában igen ritkán esik meg. Terjedése kapcsán az egyik fő gondot az jelenti, hogy tipikus „potyautas”, azaz növényanyagtól akár teljesen függetlenül, bármilyen kereskedelmi vagy egyéb szállítmányban, csomagban megbújva is képes országokon vagy akár kontinenseken átívelő távolságokra is eljutni (lásd: Agrofórum, 2016, 27 (8): 42–47.). Az új-zélandi megkeresés hátterében az az aggodalmuk állt, hogy vajon az Esztergomban gyártott és a térségükbe exportált Suzuki gépkocsikkal mekkora valószínűsége lehet a poloskák véletlenszerű behurcolásának. Bár elsőre meglepőnek tűnhet a felvetés, ismert, hogy pl. Japánból jutottak már el más márkájú használt autókkal élő ázsiai márványospoloskák a szigetországba, sőt, az USA-ból és Olaszországból importált járművekkel is érkezett már hozzájuk a kártevő egyedeiből. Mindamellett tavaly év végén már Magyarországról származó csomagokban is rábukkantak néhány példányra. Mivel a kártevő Új-Zélandon még nem telepedett meg, jogos a félelmük a kártevő lehetséges ismételt, további behurcolása és a megtelepedése nyomán jelentkező mezőgazdasági károk miatt, melyek kivédésére jelenleg nem áll rendelkezésre hatékony és környezetkímélő megoldás.
Az ötfős, új-zélandi és ausztrál kormányzati szakértőkből (karanténos, kockázatelemző, szállítmányozási vezető szakemberek) álló küldöttség június elején érkezett Budapestre, majd érkezésük másnapján a Rovartani Tanszék munkatársaival, Dr. Fail József tanszékvezetővel és Dr. Vétek Gáborral együtt egyenesen az esztergomi Magyar Suzuki Zrt.-hez látogattak. A látogatás során a cég magyar és japán vezetőinek kíséretében szemlét tettek a gyár területén és közvetlen környezetében, valamint az üzem és a Rovartani Tanszék részéről tartott tájékoztató előadásokat hallgattak meg, hogy képet alkothassanak arról, mekkora a járművek poloskával szennyeződésének rizikója (1. kép). Munkájukat nem vették félvállról, melyet mi sem mutatott jobban, hogy attól sem riadtak vissza, hogy márványospoloskák után kutatva öltönyben „vessék be” magukat a telephelyet határoló fák és bokrok közé (2. kép). Jó hír, hogy sem az üzem területén, sem annak környezetében nem találták meg a rovart. A délután folyamán a Budai Campusra invitáltuk külföldi vendégeinket, ahol a kollégák röviden bemutatták szervezeteik tevékenységeit, fő feladatait többek között a kockázatkezelés és -elemzés, a határvonalak védelme, valamint az idegenhonos kártevőktől való mentesítési intézkedések és eljárások témaköreiben. Az előadáson a kar magyar és külföldi hallgatóin kívül a Magyar Növényvédelmi Társaság Agrozoológiai Szakosztályának, illetve a Magyar Rovartani Társaságnak a téma iránt érdeklődő tagjai is részt vettek (3. kép).