Tudományos generációk találkozása a Szent István Egyetemen

A Szent István Egyetemmel együtt született hagyomány a Szent István Előadás, melynek megtartására 2000 óta minden évben egy kiemelkedő munkásságú professzort kért fel az intézmény vezetése. A hagyományt megújítva, idén első alkalommal „Tudományos generációk találkozása” címmel szervezték meg az eseményt május 5-én, Gödöllőn, amin az 1919-ben született dr. Mőcsényi Mihály Kossuth-, Széchenyi- és Sir Geoffrey Jellicoe-díjas kertészmérnök, tájépítész, egyetemi tanár, 1991 és 1993 között a Kertészeti Egyetem rektora volt a fő előadó.

A tájrendezés magyarországi oktatásának megalapozóját, az önálló Tájépítészeti Kar létrehozójának munkásságát dr. Tőzsér János rektor és dr. Palkovics László, a Budai Campus rektorhelyettese méltatta.

Dr. Mőcsényi Mihály A föld hasznosításának múltja, jelene és jövője című előadásában kiemelte: az utóbbi évtizedekben rövidülnek a gleccserek, azaz légterünk hőmérséklete globálisan emelkedik, melegedik. E jelenségnek feltehetően Naprendszeren belüli anomália az oka, amelynek hatására – többek között – fokozódik a felszíni párolgás. A légtér páratartalmának túlzott növekedése vezethet a szokatlan időjárási jelenségekhez, így az április végi havazáshoz. Véleménye szerint a légkör fosszilis eredetű széndioxid növekedése ezt nem okozhatja. A vízpára a széndioxidhoz hasonló hatású hősugárzás „csapda”, és mivel a légtérnek átlagosan tízezer ppm a páratartalma, és mert naponta ötvenszer annyi kerül belőle a légtérbe, mint az évente „ember termelte” széndioxid, nem valószínű, hogy utóbbi okozná a globális felmelegedést.

Mőcsényi Mihály felhívta a figyelmet arra is, hogy termesztett növényeink hozamának állandósítására öntöznünk kell. Ennek érdekében folyóinkon duzzasztó gátakat, közöttük csatornákat, víztározókat, tórendszereket kell létesíteni. Kettős céllal. Az öntözővizet gravitációsan kell helyrejuttatni, illetve a tájat gazdagító vízfelületeket üdültetéshez, tájba-csalogatáshoz, tájban-éléshez kell hasznosítani, a holt anyagú, művi lényű városokból pedig menteni az embert.

A korszerű föld- és tájhasznosítás megvalósítása érdekében meg kell változtatni a jelenlegi „agrároktatást”. Erre jó példa a holland Wageningen egyeteme, „életegyetemnek” nevezik, mert a növénytermesztés és állattenyésztés mellett az optimális létfeltételek fiziológiai, pszichológiai, tájesztétikai értékeinek együttes fejlesztésére, hasznosítására helyezi a hangsúlyt.

A kibernetika digitális korszakában a közúti gépkocsiforgalom közeljövőben ön-irányítós, önjáró megoldása a cél. Amennyiben az iparmágnások nyereségesnek tartják, a félig-meddig automatizált állattartás mellett a növénytermesztést – a talajmunkákat, a vetést, a betakarítást is – digitálisan működtetett, önjáró gépekkel fogják megoldani. Azt, hogy a „farmer” hogyan, milyen növénnyel hasznosítsa a földjét, tanácsadó szervezetek fogják javasolni. A mindehhez szükséges ismereteket a jelenlegiektől eltérő módon kell oktatni.

A Szent István Előadást követően dr. Mőcsényi Mihály tanítványai, dr. M. Szilágyi Kinga egyetemi tanár, a Tájépítészeti és Településtervezési Kar korábbi, majd dr. Fekete Albert egyetemi docens a kar jelenlegi dékánja tartott korreferátumot.

Dr. M. Szilágyi Kinga annak a több évtizedes tervezési folyamatnak az állomásairól számolt be, amely az ENSZ 1972-es I. Környezetvédelmi Világkonferenciájának megállapításai nyomán a fővárosban indult el a Budapesti Környezetvédelmi Koncepciótól napjaink újszerű, a városi zöldnek a fizikai, szellemi és lelki jóllétre gyakorolt hatásainak kutatásáig. A kar egyaránt foglalkozik a zöldfelületek gazdasági értékbecslésével, társadalmi jelentőségével, a zöld infrastruktúra védelmével és fejlesztésével.

Dr. Fekete Albert az 1939-ben alapított Kertművészeti és Kerttechnikai Tanszéken végzett, az erdélyi kastélykertekre, a Kárpát-medencei dendrológiai kertekre, továbbá reneszánsz kertekre kiterjedő kutatásokról tartott összefoglaló előadást, amelyekre a gyakorlat is igényt tart, és amiben az oktatók és kutatók hasznos segítői maguk a hallgatók.