A nyitrai egyetem díszdoktora lett dr. Molnár József

A nyitrai Szlovák Agrártudományi Egyetem június 20-án díszdoktorává fogadta dr. Molnár Józsefet, a SZIE rektorát és Karel Pokorny-t, a Cseh Agrártudományi Egyetem egyetemi tanárát. A díszdoktoravató ünnepséget Vladimir Rataj rektorhelyettes nyitotta meg, majd Mikulás Látecka rektor mondott köszöntőt. Dr. Molnár József munkásságát Peter Bielik, a Gazdaságtudományi Kar dékánja méltatta. A díszdoktori fogadalomtétel után Ján Supuka rektorhelyettes adta át az oklevelet. A program az új díszdoktorok ünnepi beszédével folytatódott. Dr. Molnár József Az egyetem, mint gazdasági szereplő címmel tartott előadást.

Tisztelt Rektor Úr! Professzor Urak! Nagytekintélyű Vendégek! Hölgyeim és Uraim!

A világ felsőoktatása az elmúlt néhány évtizedben jelentős mértékben átalakult. Ez természetesen érintette Európa, benne a volt szocialista országok, Szlovákia és Magyarország egyetemeit is.

A változások főbb jellemzői a következők:

· rendkívüli módon megnőtt a hallgatói létszám, a felsőoktatás tömeges lett,

· átalakult a felsőoktatás finanszírozása, gazdálkodása, a felsőoktatási intézmény piaci szereplő lett,

· átalakulóban van a felsőoktatási intézmények belső szerkezete, irányítási rendszere.

A hallgatói létszám gyors növekedése Európában, de az egész világon a II. világháború utáni gyors gazdasági növekedés időszakára esett. A kormányzatok kiemelten kezelték az oktatás, különösen a felsőoktatás helyzetét. Egész Európában sok új egyetemet, intézményt létesítettek, széles képzési választékot valósítottak meg. Az adott 18-24 éves generáció egyre nagyobb arányát engedték be a felsőoktatásba. Ez az arány az ezredfordulóra elérte a 40-50%­t is. A hagyományos elit képzés helyett tömeges lett a képzés, ennek minden ellentmondásával együtt.

A változás a volt szocialista országokban is megtörtént. A különbség az, hogy Magyarországon legalábbis sokkal rövidebb idő alatt. 1989-ben még az adott generáció 10%-­a került be a felsőoktatásba, összesen mintegy 100 ezer diák. 2005-ben már 38%, 2007-ben 45%, kb. 400 ezer fiatal. A tömegképzésnek nálunk is megjelentek az ellentmondásai. Míg korábban szigorú felvételi vizsga alapján a legjobbak jutottak be egyetemre, ma már több szak esetében a jó, meg közepes középiskolai eredmény is elegendő. A professzorok száma, az infrastruktúra növekedése sokkal lassabb mint a hallgatói létszám növekedése, így az oktatás színvonala nyilvánvalóan csökkent. Napjainkban nehezíti a helyzetet a lineáris képzésre való áttérés, a pályakezdő diplomások körében megjelenő munkanélküliség, a pénzügyi, finanszírozási nehézségek.

Az európai gyors hallgatói létszámnövekedés idején a kiépülő jóléti állam volt a költségek viselője. Az egyetemek bevételei döntő mértékben költségvetési támogatásból származtak. Az állam fizetett, és az egyetemi gazdálkodást minden részletre kiterjedően állami előírások szabályozták. A diákokat tandíjmentességgel, ösztöndíjakkal, diákjóléti juttatásokkal ösztönözték tanulásra.

A 70-es, 80-as évek gazdasági problémái, a gazdasági növekedés megtorpanása alapvetően új helyzetet teremtett a fejlett világ költségvetési gondolkodásában. A jóléti rendszerek válsága, a nyugdíj, egészségbiztosítás, szociális problémák kiéleződése azt jelentette a felsőoktatás számára, hogy egyre nehezebb volt költségvetési forrásokhoz jutnia. Csaknem minden országban új szabályozást vezettek be a felsőoktatási gazdálkodásban. Növelték az intézmények önállóságát, szabadabbá tették a gazdálkodást, de korlátozták az állami támogatásokat. A finanszírozást a hallgatói létszámhoz kötötték, a kutatási pénzeket pályázati úton adták, lehetővé tették az egyetemek számára a vállalati szférával történő üzleti, piaci alapú kapcsolatépítést.

Az egyetemek tehát szabad kapacitásaikat üzleti alapon hasznosíthatják, az államilag finanszírozott hallgatói létszám felett költségtérítést fizető hallgatókat is felvehetnek, állami, nemzetközi pályázatokban indulhatnak, vállalati kutatási, szaktanácsadási megrendeléseket teljesíthetnek. Az egyetemi költségvetés növekvő része saját bevétel, az állami támogatás csökkenő arányú. Ez ma Magyarországon, a Szent István Egyetemen 50-50%.

Az egyetemek tehát gazdálkodási kényszerbe kerültek. Ez jelentős belső feszültségekhez vezetett. Új helyzetbe hozta a hagyományait védő akadémiai stábot, de az adminisztratív, gazdasági részlegeket is új megoldásokra kényszerítene. Ez a helyzet új típusú vezetőket igényel. A mai egyetemi vezetésnek egyaránt értenie kell a hagyományos akadémiai típusú oktatási és tudományos feladatokhoz, de a piaci, üzleti, vállalkozási képességeknek is birtokában kell lennie.

A mai egyetem tehát piaci szereplő. Nemcsak az állami irányítás szempontjait, hanem a piaci körülményeket is figyelembe kell vennie, ha eredményes akar lenni. Ma és a jövőben hazai pályán és a nemzetközi piacon a piac legfontosabb jellemzője a verseny. Verseny folyik az intézmények között a hallgatókért, az állami forrásokért, a pályázati pénzekért, a beruházási forrásokért, a legjobb professzorokért, az elismerésért, stb. A hallgatói létszám demográfiai okok miatt nem növelhető tovább. A versenyben csak azok az intézmények lehetnek sikeresek, akik a minőségben tudnak élre törni, és akik képesek a magas szintű együttműködésre.

A verseny, minőség, együttműködés új típusú belső intézményi struktúrát és vezetési, irányítási szemléletet és módszereket igényel. Az egyetem belső szervezeti rendszerének átalakulása hosszabb ideje zajlik Nyugat-Európában. Felbomlóban van a hagyományos, merev kari, tanszéki szervezet. Új típusú nagy, jelentős humán és anyagi erőforrásokat koncentráló egységek jönnek létre (department), amelyek különféle oktatási és kutatási programok mentén szerveződnek, átlépik a hagyományos kari kereteket. Méretüknél fogva képesek jelentősebb hazai és nemzetközi projekteket elérni, üzleti vállalati kapcsolatokat kiépíteni. Érdemes egy pillantást vetni a bécsi BOKU-ra, Wageningenre vagy a London Metropolitan University belső struktúrájára. Ez a folyamat persze lassú, ellentmondásos és érdekeket sért. A Szent István Egyetemen 2004. januárjában 6 kar és 132 önálló oktatási szervezeti egység volt. Jelenleg hat kar és 53 önálló szervezeti egység működik. Ez a csökkenés minden bizonnyal folytatódni fog.

A jövő egyeteme minden bizonnyal erős és professzionális menedzsmentet igényel, kemény külső gazdasági kontrollal. A központi csúcsvezetés feladata az egyetemi közös stratégiai érdekek képviselete, az akadémiai és üzleti szempontok együttes érvényesítése, a külső források felkutatása, közös infrastruktúra fejlesztése, a belső redisztribúció érvényesítése Ez a vezetési, irányítási rendszer gyökeresen különbözik a hagyományos professzori, akadémiai rendszertől.

Ma a hagyományos egyetemeken a felsőoktatási reform eredményeként megkezdődött egy jelentős átalakulási folyamat. Ennek része a Bologna-folyamatként említett lineáris rendszerre való áttérés, az európai kredit rendszer bevezetése, az egyetemek gazdálkodási szabadságának növelése, a finanszírozás átalakítása és a vezetés, irányítás szintjén, zömében külső, a gazdasági, üzleti élet képviselőiből álló Gazdasági Tanács megjelenése.

A reform folytatásának fontos elemei lehetnek, amennyiben a Parlament jóváhagyja, az állami egyetemek kezelésében lévő vagyon egyetemi tulajdonba adása, és az egyetem gazdasági társasággá történő átalakulásának lehetősége.

Ezek a feltételek tovább növelnék az egyetemeknek, mint piaci szereplőknek a gazdasági folyamatokban való hatékonyabb részvételét, a piaci versenyben való eredményes működését.

Összefoglalásként fogalmazzuk meg a XXI. századi egyetem, mint gazdasági, piaci szereplő főbb jellemzőit:

· gazdasági és szellemi-tudományos szempontból is önálló, autonóm,

· magas színvonalú oktatási és kutatási tevékenységet folytat,

· az akadémiai és üzleti szempontokat egyaránt érvényesíti,

· belső szerkezete egységes, a döntésszintek hierarchizáltak,

· erős és professzionális menedzsment irányítja,

· belső és külső együttműködésre képes.