Szendrő Pétert köszöntötték az Országos Tudományos Diákköri Tanács ülésén

Hetvenedik születésnapja alkalmából ünnepi ülésen köszöntötte elnökét, Szendrő Péter professzort az Országos Tudományos Diákköri Tanács (OTDT) szeptember 12-én a Magyar Tudományos Akadémián. A tudóst pályatársai, a tudományos közélet vezető személyiségei és tanítványai éltették, köztük Solti László, a Szent István Egyetem rektora. Az esemény alkalmából két kötet is megjelent.

*

Egy egyetem számára temérdek dolog lehet fontos, de a legfontosabbak közé tartoznak azok az események, amelyeken tanárait köszöntik a magyar tudományosság székházában, ahogyan most Szendrő Péter esetében is történt. A méltatásokat meghallgatva az a meggyőződés alakulhatott ki a résztvevőben, hogy a professzor életútjának üzenete nem kevesebb annál, mint hogy valamennyien igyekezzünk tartozni egy közösséghez. Ezt a következtetést támasztják alá a nevéhez kötődő jelképek is. A Szent István Egyetemen mindenekelőtt az univerzitás jelvénye, a tudományos diákköri mozgalomban pedig a Pro Scientia Aranyérem és a Mestertanár Aranyérem. Néhány évet visszalapozva emlékeinkben ugyancsak a közösségben való alkotásra serkentette a még éppen csak megalakult Szent István Egyetem polgárait Szendrő Péter kezdeményezése a Tiszakollégium majd a Tanyakollégium elindítására.

*

Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke levélben köszöntötte Szendrő Péter professzort. Ebben többek között így írt:

"Tradícióink és szertartásaink része, hogy nagyra becsült barátainkat kerek számú születésnapjaikon köszöntjük, s ez jó alkalmat ad arra is, hogy elgondolkodjunk, milyen sokat köszönhetünk munkájuknak, barátságuknak. Így van ez a miesetünkben is. Tudod, milyen nagyra értékelem azt a munkát, amelyet a fiatal magyar tehetségek érdekében évtizedek óta kifejtesz, s remélem, hogy ezt még nagyon sokáig megteszed majd.

Tudományos diákkörökkel szinte minden egyetemi oktató foglalkozik, Te azonban olyan energiával, odaadással, szeretettel végezted ezt a munkát, hogy fiatalok ezrei emlékeznek hálával, megbecsüléssel és szeretettel mindarra, amit ennek érdekében tettél. A tehetségek gondozásáról, felkarolásáról ma nagyon sokat beszélnek. Te ebben mindnyájunkat tettekkel előztél meg."

*

A születésnap alkalmából az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet Koósné Török Erzsébet és Baranyainé Réti Gabriella szerkesztésében megjelentette A TDK kézikönyve - A tudományos és művészeti diákköri munka minőségének keretrendszere és szabályozói című munkát, melyet a szerkesztők adtak át az ünnepeltnek. Bevezető gondolataiban olvastuk: „A TDK kézikönyve - amely az etikai kérdések feldolgozásával teljes - tartalmával biztonságot ad a TDK-munkában, növeli a tudatosságot, erősíti a TDK nagy közösségéhez való tartozás érzését; de egyben iránymutatást ad a TDK-zó hallgatóknak, segítséget nyújt tanáraiknak a felmerülő gyakorlati problémák megoldásában."

A „Képezzük őket tudósokká..." című ünnepi kötetet Baranyainé Réti Gabriella és Szécsi Gábor szerkesztette. Ebben Göncz Árpád volt köztársasági elnök is köszönti Szendrő Pétert. Ebből idézzük a következő gondolatot: „A tanítványok, a TDK-t meghatározónak és a minőségi értelmiségi képzés szempontjából nélkülözhetetlennek tartó tanártársak, pályatársak épp úgy, mint a tehetség szolgálata és felkarolása mellett elkötelezett értelmiségiek hálásak azért az értékteremtő munkáért, amely jellemezte eddigi életutadat." Németh Tamás, az MTA főtitkára pedig - aki élőszóban is köszöntötte Szendrő Pétert - a könyvben arra hívja fel a figyelmet, hogy az Akadémia hosszú évek óta egyik fővédnöke az Országos Tudományos Diákköri Konferenciáknak. Ez a gyakorlat is „szemlélteti, hogy a tudományos folytonossághoz, és a tudomány fejlődéséhez szükség van a mesterre, aki megtalálja a tehetséges diákot és szükség van a tehetséges diákra, aki megtalálja a mesterét".

*

- A tehetséggondozás professzionális munkát kíván. Ezt képviseli Szendrő Péter, s ezt képviseli a tehetséggondozással közös fogalommá, s egyben hungaricummá vált tudományos diákkör - hangzott Manherz Károly felsőoktatási szakállamtitkár méltatása. Hozzátette: - Szoros korreláció látszik a rendszerváltás után a tudományos diákköri munka és a tudományos képzésbe való bejutás között.

Hudecz Ferenc, az ELTE rektora is hangsúlyozta a tudományos diákköri mozgalom egyediségét. Szendrő Péter tevékenységének ­két jellemzőjét emelte ki. Elsőként azt az állandó gondoskodását, amellyel - a mindig átalakuló körülmények, most éppen a bolognai képzési rendszer feltételei között - élteti a mozgalmat. Másodikként a stílusát, amely a legbonyolultabb szituációkat is képes elegánsan, nyugalmat teremtve, pozitív megoldást ajánlva kezelni. Ez a két érték ötvöződik a munkájában, amire a továbbiakban is számít az ELTE.

*

Az OTDT ünnepi ülésének folytatásában Szabó István, a SZIE Gépészmérnöki Karának dékánja, a volt tanítvány kérdezte Szendrő Pétert. Az ünnepelt ekkor elmondta, a mozgalmat azok az emberek éltetik, akiket egy életre elvarázsolt a tudományos diákköri munka légköre. Sokan keresik, a felsőoktatás más területein is a módjait annak, hogy hogyan lehetne újraszervezni a hallgatók közösségét, hiszen a kreditrendszer bevezetése szétverte a hagyományos évfolyamokat. Közösségekre pedig azért is szükség van, mert az egyetemeken, főiskolákon nem csak a tudást kell átadni, hanem az értelmiségi identitást is. Sok helyen már a diákok is rájöttek arra, hogy egyedül nem boldogulhatnak. Veszprémben a felsőbb évesek szerveznek közösségeket az első éves hallgatóknak. A hallgatókat azért is közel kell engedni a tudományos műhelyekhez, tanácsolta, mert a tudományos diákkör sorsa nem másutt, mint a tanszéki szobákban, a laboratóriumokban és a könyvtárakban dől el.

Szendrő Péter életrajza innen tölthető le.