Tanévnyitó az Ybl Miklós Építéstudományi Karon - Mesterséges környezetet létrehozni csak felelősséggel, tudással szabad

Másfélszáz elsőéves hallgató tette le a fogadalmat a Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kar szeptember 8.-i tanévnyitó ünnepségén. A SZIE Budai Campus megújult díszterme méltó helyszínnek bizonyult a már megszokott forgatókönyv alapján zajló rendezvénynek. Az ifjú hallgatók arcán lévő feszültség az első köszöntő szavak után eltűntek, mert bár a beszédekben egyáltalán nem könnyű évek körvonalazódtak, de érződött az elnökség felől áradó szeretet is.

Dr. Palkovics László, a SZIE Budai Campus rektor-helyettese köszöntő beszédét azzal kezdte, hogy felhagyva a protokollal, először nem a rektort, a dékánt, hanem az elsőéves hallgatókat köszönti, akik első éves hallgatói a kiváló építéstudományi karnak. Több mint másfél éve, hogy a kar az egyetemhez csatolódott, s ez idő alatt bebizonyosodott, hogy a karnak kiváló vezetői, oktatói vannak. Nagyon szép szakmát választottak, s biztosak lehetnek abban, hogy az oktatóiktól olyan tudást kapnak, amellyel sikeressé válhatnak a szakmájukban. A rektor-helyettes sok sikert, jó tanulást, jó érdemjegyeket, és természetesen sikeres életpályát kívánt mindenkinek.

Dr. Habil Markó Balázs, a kar dékánja tanévnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy ünnepelni jöttek össze, s ez az ünnep arról szól, hogy van egy iskola, amely akként, tehát iskolaként szeretne, és akar „viselkedni”. Ennek az iskolának hagyományai vannak, és az ünnepek akkor igazak, ha e hagyományok rendszerbe ágyazódva történnek. Van mit ünnepelnünk, jelentette ki a dékán, most legelőször is a hallgatókat ünnepeljük. A hagyomány mindig a múltról szól, és a múlt – bár nagyon veretes, és nagyon gazdag – de akkor járunk el helyesen, ha előre nézünk. Azért fontos ez az ünnep, és azért fontosak a hallgatók, mert a jövőbe nézés rajtuk keresztül lehetséges. Ha végignézünk a szépen, rendezetten felöltözött hallgatókon, akkor a jövőt látjuk. S ez a jövő igen biztató.

De a múltat sem feledhetjük, jelentette ki Markó Balázs. Az elmúlt csaknem 140 évben igen sok minden történt, sok-sok változást éltünk meg történelmileg, kulturálisan, s az építészetben egyaránt. A 19. század közepétől egy olyan iparosítás, egy olyan szakma alakult ki, amely mára szinte azonosan összetett az orvoslással, vagy más olyan kiemelt szakmákkal, amelyek meghatározzák az emberek életét. Építés, építőmérnökök, építészek nélkül nagyon nehéz volna a napi életet szervezni. Nagyon nehéz lenne tereket, infrastruktúrát, utat, települést, bármit, ami mesterségesen létrehozott környezetet jelent, azt üzemeltetni, létrehozni. Ebben a múltidézésben az Ybl Miklós Építéstudományi Kar jogelődjei a hallgatói és a tanárai révén maximálisan jelen voltak ebben a folyamatban. A jelenre utalva ma sincs másként. A szakmai jelenlét a múltban és a jelenben a hitele a kar működésének. Elsősorban azért, mert mesterséges környezetet létrehozni csak felelősséggel, tudással szabad, hiszen ebben a környezetben igazolódik az is, hogy a természeti környezetben kell építkezni. Ha a Budai Campus tudományterületeit nézzük, akkor a természeti környezet művelésében, védelmében letéteményesek. Ennek a két területnek össze kell tartoznia, és össze is tartozik, ezért vagyunk itt, mondta a dékán.

Az Ybl Miklós Építéstudományi Kar veretes múlttal, öreg épülettel, annak összes, minden gondjával-bajával naponta találkozhatunk. A lelkes, múltidéző, de jövőbe néző oktatói gárdával azt tűzte a kar vezetése célul, hogy megújítja az építész, építőmérnök képzést. Azt a két szakmaterületet, amely döntően mindig az iskola része volt. A megújítás szakokban, tudományos munkában, tudományos diákköri munkában, s minden aktivitásban manifesztálódik, ami az iskola működését prezentálja a külvilág, a szakma felé, reprezentálja az ország érdeklődő közönsége felé. Építeni csak mindig nyilvánosan, közösségben, és a végeredményt láttatva lehet. Az elméleti építésnek nem sok értelme van. A jövőben olyan szakokat, szakmaterületeket céloznak meg, amelyek egyrészt határterületek, integrálódnak a Budai Campuson magas színvonalon művelt természeti környezetműveléshez, s integrálódnak a Szent István Egyetem szakmaterületeinek egészéhez. Így olyan - európai mércével mérve is - megfelelő oktatási struktúrát szeretnének kialakítani, ahol az építészeket alapszakon és mesterszakon (ez már rendben van), az építőmérnököket alapszakon és mesterszakon (ez most alakul ki) tudják kiképezni arra, hogy az építés folyamatát a múlt hagyományain a jelen megértésével a jövőben hasznosan, okosan saját hasznukra, és az egész ország hasznára műveljék. Jó hallgatónak lenni, jó fiatalnak, okosnak lenni, így a dékán végül azt kívánta, hogy a hallgatók mindegyike élje meg ezeket az erényeket, és érezzék jól magukat az iskolában.

A dékáni beszéd után az elsőéves hallgatók fogadalomtételét dr. Bölcskei Attila oktatási dékán-helyettes vezette le.

Dr. Dombay Gábor intézetigazgató köszöntőjében kifejezte azon örömét, hogy a hallgatók az építészmérnöki szakmát választották hivatásuknak, és az Ybl Miklós Építéstudományi Karra jöttek tanulni. A remények szerint bebizonyosodik, hogy jól választottak. Az intézetigazgató ugyancsak felidézte, hogy az iskola fennállásának 139 éve alatt sokat változott a felsőoktatás, az oktatási rendszer. De akármilyen szervezeti formában működött az iskola, az alapvető értékrenden nem változtattak. Az alapvető értékek közül kettőt emelt ki Dombay Gábor. Az egyik: gyakorlatorientált képzés, oktatás folyik a karnál, tehát nem csak elméleti anyaggal „tömik tele” a hallgatók fejét, hanem olyan tudást adnak, amivel innen kikerülve képesek arra, hogy érdemi munkát végezzenek. A másik hagyomány az ember megbecsülése, vagyis a hallgatókat nem futószalagon képezik ki, hanem külön hangsúlyt helyeznek az oktatók és a hallgatók közötti jó munkakapcsolat kialakítására. Ennek alapja a kölcsönös tisztelet.

Egyetemi polgárként életük meghatározó évei lesznek azok, amit itt töltenek, s nem csak a szakmára, hanem az életre is felkészülhetnek, mondta Dombay Gábor. Egy védett középiskolai környezetből most bekerülnek egy egyetemi környezetbe, amely jóval nagyobb önállóságot követel mindenkitől, mint amihez eddig szoktak. Meg kell tanulni dönteni, s ezek a döntések ugyan ma még „csak” a saját döntésükre lesz kihatással, de mérnökként, majdani vezetőként mások életét is befolyásolják a döntéseikkel. Meg kell tanulni az idővel gazdálkodni, mert gyorsan kiderül, hogy ebből van a legkevesebb, ezért már a kezdetektől jól kell tudni beosztani. Fontos, hogy a tanulmányok mellett jusson idő a magánéletre is, használják ki mindazon lehetőségeket, amit a főváros kulturális, sport területen nyújtanak. És azt is meg kell tanulni, hogy az egyetemen verseny környezetben fognak dolgozni, hiszen versenyezni fognak az ösztöndíjakért, a külföldi tanulási lehetőségekért, de fontos, hogy ezt úgy tegyék, hogy közben együtt is működjenek egymással.

A mérnöki munka ritkán egyéni teljesítmény, az esetek zömében csapatmunka folyik, mérnöki teamek dolgoznak a feladatokon, s ezt az egyetemi évek alatt el kell tudni sajátítani. Ezek a kapcsolatok vélhetően életük végéig megmaradnak. S végül azt a tanácsot adta az intézetigazgató, hogy szeressék a szakmájukat, mert így lesz belőle hivatás. Ha nem szeretik ezt a szakmát, akkor a tanulmányi időszak is küzdelmes lesz, mert nagy lesz a leterhelés. Más lesz az eredmény, ha derűsen végzik a munkát, egészen más, ha kényszerből. Ha példaképet keresnek, akkor az iskola névadóját mindenképpen javasolhatjuk, mert Ybl Miklós személyében együtt volt az építész, és a mérnök megalkuvást nem ismerő határozottsága. Ezekkel a gondolatokkal kívánt eredményes, hasznos egyetemi éveket Dombay Gábor.

Dr. Kiss Gyula, az építészmérnöki szak szakfelelőse is köszöntötte a hallgatókat. Három szó – Ybl, építés, kiválóság – köré szőtte mondandóját. Ybl volt a mester, a névadó, aki kevés szóval, de annál gyönyörűségesebb tervekkel, rajzokkal, és azokból általa megvalósított épületekkel gazdagította hazánkat. Aki gyorsan, és mégis precízen dolgozott, aki sokat ügyködött a hazai építész, építőmester képzés megalapításán. Az ő nevét viseli a Szent István Egyetem ezen kara, az Ybl Kar, ahová titeket felvettünk. Az 1879-es alapítást követően évekig Ybl Miklós volt az építőmesteri vizsgabizottság elnöke, akinél az iskolát végzők nehéz, de sokat érő záróvizsgájukat letehették.

Az építés maga a minden! Ha építés van, akkor gyarapodás van. Épül a ház, épül a környezete, épül az infrastruktúra. Az építés elgondoláson, szándékon alapul, mely egzakt megfogalmazása a terv. Itt az Yblben megtanultok megérteni és megfogalmazni szándékokat, és megtanultok megtervezni mindazt, ami az építéshez kell. Közben megértitek azt, hogy az építés egyszerre áldozat, sok-sok munka, mely ha jó és értelmes szándékokon és terveken alapul, akkor az alkotás a teremtés örömét és eredményét hordozza. Ti magatok is teremtővé váltok, mondta a szakfelelős.

A kiválóság egy cél, amit minden szakmáját szeretve művelő ember maga elé kitűz. Régi-új Alma Materetek, az Ybl ehhez minden segítséget megad, hogy a BsC, majd azt követő mesterképzést elvégezve, ti, kedves Yblisták újabb nemzedéke is, olyan kiválóak lehessetek, mint nagy elődeitek, és mint azt Ybl mester elvárja tőletek, tőlünk. Hiszen tudjuk, hogy az öreg ott ül fenn az egyik felhőn, és szigorú tekintetével nézi mai, és jövőbeni ügyködéseiteket. Ybl, építés, kiválóság, nos, végül a három szó egybeforr, és remélem, és kívánom, hogy vezérfonala lesz az egyetemi éveiteknek. Hajrá Ybl!, zárta mondandóját Kiss Gyula.

Markó Balázs zárszavában megerősítette, hogy szerződés köttetett, amelynek szövege az eskü. Ennek alapján a partnereknek korrektül teljesíteniük kell a vállalásaikat. Az iskola azt vállalja, hogy olyan szellemi, lelki, fizikai környezet biztosít, ahol a szerződő felek hasznosan, magukat jól érezve töltsék el a tanulmányi idejüket. Az iskola akkor iskola, ha nem falakban és téglákban, nem helyben, hangulatokban, hanem a szívünkben él. Az iskola távol áll a határoktól, de a határtalanság nem jár szabadossággal, rendetlenséggel. Az okos rend az építés alapja, mondta végezetül a dékán.

A Himnusz közös eléneklésével zárult a tanévnyitó ünnepség.