Egyetemi tanévnyitó: A világ megváltoztatható, a válság legyőzhető

A Szent István Egyetem 2012/13-es tanévét dr. Solti László rektor nyitotta meg szeptember 10-én a gödöllői aulában. Az eseményen esküt tettek a 3300 első éves hallgató közül megjelent diákok és az első évfolyamos doktoranduszok. Átadták a köztársasági ösztöndíjakat, a Szent István Egyetem Kiváló Sportolója kitüntető címeket, a Harsányi István Ph.D Díjat, továbbá az ISO minőségirányítási tanúsítványokat.

Az ünnepségen részt vett Őexcellenciája Ngo Duy Ngo, Vietnam rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Tóth Katalin, a Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti, társadalmi és nemzetközi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára, Dr. Simon Attila István, a Vidékfejlesztési Minisztérium jogi és igazgatási ügyekért felelős helyettes államtitkára, dr. Rostoványi Zsolt, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora, Tóth Tibor Gödöllő alpolgármestere, dr. Mihály István Pest megyei és dr. Bozsó Zoltán gödöllői rendőrkapitány.

Az ünnepségen dr. Solti László rektor tartott tanévnyitó beszédet, amit a következőkben ismertetünk.

Tisztelt Oktatótársaim, Vendégeink és mindenekelőtt Kedves Új Hallgatók!

Örömmel, ugyanakkor nem kis szorongással indulunk a most kezdődő új tanévnek. Örömmel azért, mert egy oktatási intézménynek semmi sem lehet fontosabb, mint fenntartani, sőt fokozni az érdeklődést karai és szakjai iránt - ez végső soron az újonnan beiratkozott gólyák számában tükröződik vissza. Szorongásunk fő oka pedig az volt, hogy ez évben a tavalyinál közel 30 ezerrel kevesebben jelentkeztek felsőfokú tanulmányokra, ami különösen élessé tette az egyetemek-főiskolák versenyét. Nagy volt a tét, mivel a Szent István Egyetemnek a magyar intézmények rangsorában elfoglalt 7-8. helyét sokan akarták és akarják túlszárnyalni és a potenciális diákokat magukhoz csábítani.

Idén a versenyfeltételek is sokat változtak az előző évekhez képest. Ismeretes például az államilag finanszírozott férőhelyek drámai csökkenése a jogi és gazdaságtudományi, valamint a társadalomtudományi területeken, amely bennünket is súlyosan érintett. De közismert az újonnan bevezetett hallgatói szerződés körüli vita is, amely nemcsak Önöket, elsőéveseket érinti, hanem természetesen kihatással volt a jelentkezési létszámra is. Azt hiszem, ilyen körülmények között elégedettek lehetünk a beiskolázási létszámmal, noha az egyetem ebből a szempontból nem egyenszilárd és egyes, főleg a konvergencia régióban elhelyezkedő karokon és szakokon akadnak gondok. Az azonban szerénytelenség nélkül állítható, hogy a Szent István Egyetem továbbra is az agrárképzés legtöbb területének megkerülhetetlen piacvezetője.

Az évnyitó az egész egyetem, de természetesen elsősorban a most beiratkozó elsőévesek ünnepe. Miattuk vagyunk most itt, hozzájuk szól ma az üdvözlet. Hamarosan, a hallgatói eskü letétele után, az egyetem teljes jogú polgárává válnak és azt kívánom, hogy ez az „állampolgárság” majd egy jól megérdemelt diploma átvételével érjen véget. Amikor alig néhány hónappal ezelőtt a középiskolából elballagtak, jelképes batyuval búcsúztatták Önöket, amelynek tartalma útravalóul szolgál hosszú életpályájukhoz. Úgy illendő, hogy a vándortarisznya tartalmához mi is hozzájáruljunk néhány jótanáccsal arra az időre, amit nálunk töltenek. Azzal kéne kezdenem, hogy a tanulás mellett kultúrára, sportra és szórakozásra is szakítsanak időt, ám ezzel alighanem kissé elkéstem, mivel értesüléseim szerint a gólyatáborban és a múlt hét végi nyitóbulin fergeteges hangulat uralkodott – nekem úgy fogalmaztak, az éjszakai élet rendben van. Ezért aztán most inkább a nappali életre koncentrálok – igyekszem rövid lenni és mindössze két dologra hívom föl a figyelmet.

Egyik, amit annyiszor mondtam már korábban, hogy néha magam is sokallom: az idegen nyelv tudásának fontossága. Valójában ez nem az egyetem, hanem a középiskola feladata lenne, ám mégis nálunk csapódik le, amikor a végzősök egy része az előírt nyelvvizsga hiányában nem tudja átvenni oklevelét. Ezt a hallgató és egyetem számára egyaránt kellemetlen helyzetet megelőzendő azt javasolom, hogy mindjárt tanulmányaik elején igyekezzenek abszolválni ezt az elkerülhetetlen kötelezettséget. Nem lesz hiábavaló erőfeszítés, hiszen amellett hogy a diploma törvényi előfeltétele, a munkaadók számára is jelentős kiválasztási szempont az idegen nyelv, elsősorban az angol ismerete.

A másik egy igen fontos életvezetési tanács, hozzáállásuk az élet ügyes-bajos dolgaihoz, főleg a gondokhoz és nehézségekhez, divatos kifejezéssel a pozitív gondolkodás. Több más országhoz hasonlóan hazánk is számtalan nehézséggel, pénzügyi és gazdasági válsággal küzd, makacsul nagy munkanélküliséggel, bajban van az oktatás, az egészségügy – a maga területén szinte mindenki nehéz kihívásokkal találja szemben magát. Ilyen körülmények között indokolt és érthető is volna a magyarok hagyományos pesszimizmusa, de mégis. Vajon könnyebb legyőzni az elénk tornyosuló akadályokat, ha eleve megoldhatatlannak tekintjük őket? És tényleg minden nehézség olyan megoldhatatlan, mint elsőre látszik? Igaz lehet-e a mind gyakrabban hallott, és számomra egyáltalán nem tetsző állítás, hogy a mai fiatal, ún. milleniumi generáció számára nem maradt már megoldandó feladat és nincs perspektíva, hiszen pályakezdőként balszerencséjükre épp őket kapta el a válság? Hogy rájuk már nincs szükség, komoly adóssággal a vállukon kell elindulniuk az életben, ahol a munkanélküliség várja őket? Nos, elismerve azt, hogy valóban súlyos terhekkel és közvetlen elődeiknél nehezebb körülmények között kell szárnyra kelniük, én mégis határozottan tagadom ezt a nihilista felfogást. Mindenekelőtt azért, mert hallatlanul destruktív és teljesen idegen a fiatalság eszméjétől, amely soha sehol sem lehet beletörődő és borúlátó. Kiábrándító és minden tettvágyat elemészt arra gondolni, hogy úgysem változtathatunk semmin, ráadásul nem is igaz. Ellenkezőleg, sohasem volt nagyobb szükség a fiatalok töretlen ambíciójára és elpusztíthatatlan változtatási igényére, mint most. Ők indíthatják el azt a lendületet, amely képes kirántani az ország beragadt szekerét a kátyúból. Hogy ne tudnának elhelyezkedni diplomával a zsebükben? Ez sem igaz, hiszen minden felmérés azt igazolja, hogy a diplomások elhelyezkedési aránya jóval kedvezőbb képet mutat, mint alacsonyabb végzettségű, képzetlen kortársaiké.

Az persze tény, hogy egyes intézmények bizonyos szakjainak végzősei iránt csekély a kereslet, ám alaposabban szemügyre véve, az ilyeneket nem véletlenül nevezik ironikusan büfészakoknak, amelyeket minden különösebb erőfeszítés nélkül el lehet végezni. A munkaerőpiac azonban pontosan ismeri ezeket és az ilyen munkatársak felvételét lehetőleg elkerüli. Mindebben közös a felelősségünk: az egyetemnek még akkor is meg kell tartóztatnia magát ezen kurzusok indításától, ha volna rá fizetőképes kereslet. A diáknak pedig saját érdekében nagy ívben el kell kerülnie azokat az intézményeket, ahol köztudottan túl könnyű diplomát szerezni.

De egy köznapi és érzékletes példa erejéig térjünk még vissza a pozitív gondolkodáshoz, amit oly fontosnak gondolok. Nem szeretnék a plágium bűnébe esni, ezért elöljáróban leszögezem, hogy a példát a Telenor angol illetőségű vezérigazgatójától veszem kölcsön. Őt a felesége gyakran kivételesen szerencsésnek tartotta azért, mert valahogy mindig sikerült a lakásukhoz közel parkolóhelyet találnia az egyébként rendkívül zsúfolt környéken. Holott mindössze arról volt szó, hogy a feleség azt gondolván, hogy úgysem lesz hely, már a jóval távolabbi első szabad helyre beállt, miközben ő hitt abban, hogy majd csak lesz közelebb is egy lehetőség – és az esetek túlnyomó többségében így is történt. Tehát, kedves milleniumi generáció, tessék tényleg és komolyan hinni abban, hogy a világ, bár lassan és keservesen, de megváltoztatható, a válság legyőzhető, és ha valóban akarják, találni fognak üres parkolóhelyet olyan közel az elképzeléseikhez, amit nem is gondoltak volna. Soha ne adják föl! Emlékezzenek a 4 esztendővel ezelőtti amerikai elnökválasztásra, amelynek híres és győztes jelmondata az volt: Yes, we can!

A tavalyi évnyitó beszédben, amelynek vezérfonalául a sportot választottam, igyekeztem összefoglalni, mi mindenre tanít meg a sport. Az összetartozásra és csapatszellemre, aminél nagyobb szükség semmire sincs manapság, amikor az értékválsággal küzdő és széteső félben lévő társadalom individualizálódik. Emellett a kitartásra, győzni akarásra és a pozitív gondolkodásra is nevel. Minden sportoló tudja, hogy a szinte azonos képességű versenyzők közül csak az győzhet, aki akkor és ott fejben rendben van, aki szilárdan és tántoríthatatlanul hisz abban, hogy a versenytársak legyőzhetők. Tanuljunk ebből és követendő példaként hadd emlékeztessek arra, hogy a Szent István Egyetem hallgatói közül hárman teljesítették az olimpiai kvótát, megérdemlik, hogy nevük elhangozzék: Baji Balázs gátfutó (Állatorvos-tudományi Kar) és Deák Nagy Marcell síkfutó (Gazdaság és Társadalomtudományi Kar), valamint Joó Abigél cselgáncsozó (Ybl Miklós Építéstudományi Kar), aki a pontszerző 5. helyen végzett. Vajon hányan mondhatják el magukról, hogy a világranglista ilyen előkelő helyére soroltatnak? Arra gondolva, mekkora sikernek számít, ha egy egyetem bekerül a világranglista első 500 helyezettje közé, az olimpikonok teljesítménye minden elismerést megérdemel. Ami azonban számomra ennél is nagyobb teljesítmény: a sérülés okozta fájdalmat és önmagát legyőző sportoló, aki nem adta föl, hanem végigküzdötte a versenyt. Soha nem feladni! Ha valamit ma útravalóul én is betehetek ballagási tarisznyájukba, akkor bizonyára ez lesz az. Az üzenet tehát: Yes, we can!

A tanévnyitó ünnepség az elsőéves hallgatók és az első évfolyamos doktoranduszok esküjével folytatódott. Az elsőéves hallgatók képviselői Weinmann Johanna, a doktoranduszok Horváth Ádám után mondták az eskü szövegét.

Az új tanév Köztársasági Ösztöndíjasai az Alkalmazott Bölcsészeti és Pedagógiai Karról (ABPK) Tóth Alexandra, Ádám Erika, Varga Petra, az Állatorvos-tudományi Karról (ÁOTK) Ágh Nóra, Prevics Dávid, Horváth Pálma, Albrecht Vivien és Földes Katalin, a Gazdaság- és Társadalomtudományi Karról (GTK) Boda Márton Attila, Birta Tibor, Herczeg Boglárka Mária, Szabó Csilla, Treutz Ágnes, Kiss Ádám Gergő és Pazsiczki Anita, a Gazdasági, Agrár- és Egészségtudományi Karról (GAEK) Juhász Anna, Fekete Szabolcs, Sztahovics Györgyné, Molnár Mária és Tarkó Anita, a a Gépészmérnöki Karról (GÉK) Balassa Gábor Péter, Farkas Csaba, Bércesi Gábor, Beregszászi Gergő, Őszi Tibor, Csató Norbert és Safranyik Ferenc, a Mezőgazdaság- és Környezettudományi Karról (MKK) Sutyinszki Zsuzsanna, Kardos Cecília, Geiger Barbara, Ujhegyi Nikolett, Burján Szonja Szimóna, Sümegi Zsófia Eszter, Pintér Orsolya, Lovász Ágota, Patkó László és Hazai Attila Gyula, az Ybl Miklós Építéstudományi Karról (YMÉK) Sugár Viktória, Kurfis Alíz Edit, Horkai András László, Mikula Csaba, Hazay Máté, Orsó Renátó, Győrffy Anna, Kudlacsek Janka, Kardos Annamária, Szalkai Réka, Répáczki Imre, Győri Melinda Írisz és Sinkó Gergő.

A 2012. évi Harsányi István Ph.D Díjat Varga János, a Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskola hallgatója „A társadalmi tőke és az evolucionizmus szerepe a hazai vállalkozások innovációs folyamataiban: a nyitott innováció” c. pályamunkájával nyerte el. A díjat az egyetem rektora és dr. Sváb Péter, a Manager Képzés Alapítvány kuratóriumi tagja adta át.

A Szent István Egyetem Kiváló Sportolója kitüntető címben részesült két olimpikon, Joó Abigél és Deák Nagy Marcell.

A tanévnyitó ünnepségen adta át az ISO minőségirányítási tanúsítványokat Szabó Mirtill, a CertUnion Kft. ügyvezetője dr. Solti Lászlót rektornak, dr. Lipcsei Imrének, az ABPK és dr. Puskás Jánosnak, a GAEK dékánjának.

Az eseményen bejelentették, hogy augusztus 20-a alkalmából Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkereszt kitüntetést adta át dr. M. Csizmadia Bélának, a GÉK professor emeritusának több mint három évtizedes magas színvonalú oktatói és tudományos kutatómunkája elismeréséül.

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere augusztus 20-a alkalmából Trefort Ágoston-díjat adományozott Wölfling Annának, az ÁOTK analitikai szakoktatójának magas színvonalon végzett szakmai és közösségi munkájának elismeréseként.

Dr. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter augusztus 20-a alkalmából a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést adta át dr. Szabó Lászlónak, az YMÉK nyugalmazott főiskolai tanárának a népi építészet oktatása és védelmezése területén végzett munkája, több Balaton-felvidéki műemlék felújítása érdekében kifejtett tevékenysége elismeréseként. A miniszter Tolnay Sándor-díjat adományozott dr. Farkas Róbertnek, az ÁOTK Parazitológiai és Állattani Tanszék tanszékvezető egyetemi tanárának három évtizedes oktatói, kutatói munkájáért, hazai és nemzetközi szakmai szervezetekben kifejtett tevékenységéért. A miniszter az Életfa Emlékplakett Bronz fokozata kitüntetést adományozta dr. Jávorka Leventének, az ÁOTK nyugalmazott egyetemi tanárának őshonos magyar haszonállatfajták megőrzése, a szabatos és szép magyar szaknyelv ápolása terén végzett tevékenysége elismeréseként. A miniszter Miniszteri Elismerő Oklevelet adományozott Kovács Attilának, a GTK egyetemi adjunktusának a gazdasági agrármérnök-képzésben és a mezőgazdasági vállalkozások működésének vizsgálatában elért eredményeiért. Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést kapott közel négy évtizedes kiemelkedő tervezői, főiskolai, egyetemi oktatói munkája elismeréseként dr. Dede Károlyné, az YMÉK egyetemi docense.

A tanévnyitó résztvevői arról is értesültek, hogy a köztársasági elnök szeptember 1-jével egyetemi tanárnak nevezte ki dr. Nagy Zoltánt (MKK).

Az ünnepi ülést dr. Solti László rektor zárta be.

A tanévnyitón közreműködött a Grassalkovich vonósnégyes.

Balázs Gusztáv felvételei