Gödöllőn jubilált a MELLearN

A tízéves Magyar Egyetemi Lifelong Learning Network (MELLearN) – Felsőoktatási Hálózat az életen át tartó tanulásért Egyesület – április 26-27. között Gödöllőn, a Szent István Egyetemen rendezte meg 8. nemzetközi konferenciáját Verseny és együttműködés, az innovatív felsőoktatás címmel.

A konferencia célja az aktív idősödés és a generációk közötti szolidaritás témakörének összekapcsolása volt az életen át tartó tanulással. Emellett bemutatták, elemezték és értékelték az elmúlt tíz év hálózati működésének tapasztalatait.

A MELLearN 2002. októberében alakult a Debreceni Egyetem vezetése és Lifelong Learning Központja kezdeményezésére. Első elnöke dr. Szendrő Péter, a Szent István Egyetem rektora volt. A MELLearN Hálózatát 12 magyar felsőoktatási intézmény a THENUCE Európai Socrates/Erasmus program keretében hozta létre. A bejegyzett magyar felsőoktatási hálózat – a nemzetközi EULLearN (European University Lifelong Learning Network) magyarországi tagjaként – közhasznú nevelési, oktatási, kutatási és egyéb tudományos tevékenységet végez és koordinál, jelenleg 19 tagintézménnyel.

A jubileumi konferencia résztvevőit dr. Csákiné dr. Michéli Erika külkapcsolati rektorhelyettes köszöntötte, majd dr. Rédey Ákos, az egyesület jelenlegi és dr. Szendrő Péter, az első elnöke mondott bevezető gondolatokat. A tízéves munkát dr. Kálmán Anikó, az egyesület ügyvezető elnöke, dr. Erdei Gábor egyetemi adjunktus (Debreceni Egyetem) és Kovács Anett Jolán andragógia MA hallgató (Szegedi Tudományegyetem) foglalta össze. 

Dr. Székely Mózes, a Felsőoktatási és Tudományos Tanács jogutódjaként a napokban megalakult Felsőoktatási Tervezési Tanács elnöke A felsőoktatás-fejlesztés aktuális kérdéseiről tartott előadást.

Bevezetőjében elmondta, hogy Magyarországon a rendszerváltozás idején kezdődött el és a 90-es évek közepétől erősödött fel a felsőoktatásba felvehetők számának emelkedése. E folyamat révén egy-egy korosztályon belül az egyetemeken, főiskolákon tanulók aránya 10 százalékról 30-40 százalékra emelkedett.

A tömegképzésre történő áttérés során a létszámarányos normatív finanszírozás a hallgatói létszám növelésére, akár a megtöbbszörözésére is ösztönözte az intézményeket. Az állam jogi és egyéb eszközökkel szabályozta, hogy mit vár el egy-egy képzési programtól. Az egyetemek és főiskolák nagyobb autonómiát kaptak, lehetőségük nyílt önálló stratégia alkotására, mozgásterük mégis szűk maradt.

Az FTT elnöke rámutatott arra, hogy az állam a felsőoktatáshoz való hallgatói hozzáférést, a felsőoktatás hatékonyságát és minőségét szabályozhatja.   

A felsőoktatás jelenlegi átalakítási-fejlesztési folyamatát az előadó három fő kérdéskör köré csoportosította. Az első a súlyos gazdasági helyzetbe került felsőoktatási intézmények helyzetének kezelése. A második szerint az államnak el kell döntenie, hogy hol, milyen képzést és milyen formában finanszíroz. Arra nincs lehetőség, hogy minden felsőoktatási intézmény a teljes hazai palettát kínálja a jelentkezőknek, de módot kell adni arra, hogy az intézmények kialakítsanak egy olyan profilt, amellyel hatékonyan tudnak működni. Ebben a folyamatban megerősödik a megrendelő szerepe. Az állam az intézményekkel egyeztetve határozott elképzelést formál arról, hogy milyen intézménytípusokban milyen típusú feladatok fejlesztését finanszírozza.

A már ismertté vált elképzelések szerint a felsőoktatási erőforrásokat pólusokba koncentrálják. Ez vidéken elsősorban területi elv alapján történik. A kormányzat arra ösztönzi az intézményeket, hogy próbálják meg fokozni az együttműködést a hozzájuk térben és működési körben azonos vagy hasonló intézményekkel. Ez sok esetben egy szorosabb, tartalmi, képzési, kutatási együttműködést jelent. Ahol a működés feltételei hosszú távon nem látszanak adottnak, felmerül az integrált együttműködés lehetősége is.

A fővárosban szakmai típusú együttműködésre tett javaslatot a kormányzat – folytatta előadását Székely Mózes. – Ennek a kialakítása folyamatban van; az intézményekkel való párbeszéd sokféle irányban alakul, de láthatóan elhatározott kormányzati szándék az intézmények széttagoltságának és a finanszírozás szempontjából gondot okozó párhuzamosságoknak a csökkentése.

A kormányzat – az új nemzeti felsőoktatási törvényt alkalmazva – fenntartóként közreműködik az intézményfejlesztési tervek elkészítésében; az intézményekkel egyeztetve próbálja meghatározni a hosszabb távon finanszírozni kívánt képzési területek és szinteket.

Az FTT feladatáról a tanács elnöke elmondta, hogy szervezet összekötő, tanácsadó, javaslattevő szerepet tölt be a kormány, a felsőoktatási intézmények és a munkaerőpiac kapcsolatrendszerében. Szakértői véleményt ad például a keretszámok elosztásánál valamint az intézményfejlesztési tervek elkészítésénél.

A konferencia témájához csatlakozva Székely Mózes úgy vélekedett, hogy a felsőoktatási intézményekben nagy felnőttképzési potenciál rejlik, ami a működést stabilizáló pillérré válhat. A felsőoktatás óriási adóssága, hogy miközben a továbbtanulni akarók előtt szélesre tárta a kapuit, kevésbé gondoskodott a hasznos kimenetről, az elhelyezkedést jobban segítő tudás átadásáról. A felnőttképzés éppen az a formája az oktatásnak, amelyet a leghatékonyabban lehet illeszteni az elvárásokhoz, zárta előadását.