Az egyetemi újság decemberi számának tartalmából

„Fontosnak tartják, hogy az ifjú pályakezdő megtanulja megbecsülni a munkát, legyen szó, akár ilyen egyszerű feladatról is, mint a kávéfőzés, vagy a tárgyalópartnerek udvarias fogadása. Azonban emellett a legtöbb helyen az önállóságot várják el a fiataloktól.” (Birnbaum Helga: Az Állásbörze margójára)

„Stefanovits Pál munkásságát minden munkahelyén és pozíciójában a természet – elsősorban a talaj – iránti csodálat, tiszteletteljes szeretet, tudományos kíváncsiság és tettre kész aggódás irányította. Ez volt a célja kutatómunkájának, oktatási – nevelési – szemléletformálási tevékenységének, tudományszervezési/tudománypolitikai koncepciójának, s az ezek megvalósítása érdekében kifejtett erőfeszítéseinek.” (Várallyay György és Láng István: Stefanovits Pál, a talajtan tudósa és a társtudományok)

„Sosem lehetünk biztosak abban, hogy valaki nem utolsó kétségbeesésében nyújtja-e felénk a kezét, vagy éppen nem veszélyes-e önmagára és/vagy a társadalomra. Ha háznál lenne a segítség, akkor (talán) elkerülhetnénk a komolyabb gondokat, az esetleges katasztrófát.” (Birnbaum Helga: Vezetőképző Gödöllőn)

„A mérnökhiány és a szerintem túl magasra sikeredett mércét teljesítő BSc-s tananyag miatt a hallgatók egy része rövidtávon nem szándékozik továbbtanulni. Nem látják, hogy miként hasznosulna az MSc többlet a pályájuk kezdetén.” (Réti (Lantos) László: Modernet, korszerűen - Beszélgetés Mezei Tibor dékáni kabinetigazgatóval)

„Volt, aki a húsdarálót tekerte, volt, aki a belevalót darabolta, mások a fűszereket és a töltéshez szükséges belet készítették elő, megint mások eközben a szomszédok fortélyaival ismerkedtek.” (Hol kolbászolt a Gazdasági Kar?)

„A szerepek, amibe a fiatalok belenőnek, már nem a szűkebb, felnevelő közösség inspirációi szerint alakulnak, hanem nagyipari módszerekkel gyúrják, manipulálják azokat. Ezek egy távoli, elérhetetlen és megérthetetlen világ modelljei, amelyek elutasítják a tradíciót, a nemzeti-társadalmi összetartást.” (Villányi László: A karácsonyi csillag).

„Jelenleg csak heti egyszer van magyar óránk, de nagyon tetszik ez a nyelv. Sajnos még csak olyan alapszavakat ismerek, mint „Jó napot”, „Jó estet”, „Szia!”, „Ramil vagyok”. De remélem, a gyakorlatom végére szépen megtanulok magyarul.” (Pál Daniella: FAO ösztöndíjjal érkezett Azerbajdzsánból - Beszélgetés Ramil Azmammadovval)

„Amikor elkezdtük az aratást, kimentem azt megnézni. Az egyik szántóföldi brigádvezető Józsi bácsi volt, most ő vezette a kaszásokat. A táblán egyenes irányba haladtak, s mivel még akkor hosszú szárú Bánkuti búzát vetettek, az könnyen megdőlt az esőben. Jóska bácsiék nem vették figyelembe a dőlés irányát, szembe haladtak a búzával és nagyon sok búzafejet le is vágtak. Ezt látva tényleg megijedtem, hogy mi lesz. "Jóska bácsi! Az isten áldja meg. Ezért engem elvisznek az AVO-sok! De magát is!" – kiáltottam neki.” (Réti (L.) László – Madarász Imre: „Nagyravágyó vagy, Morvai Eszti” – Tisztelgés Dr. Hc. Dr. Lőkös László professor emeritusnak)

„Úgy érzem, hogy a legjobb hallgatók körében terjed a felismerés, hogy a jó teljesítménynek már az egyetemi években megvan az eredménye, képes örömöt szerezni, teljesebbé teszi az életet. Ennek a felismertetése is szükséges a tehetséggondozáshoz.” (Balázs Gusztáv: Tehetséggondozó tábor Mátrafüreden)