A tudomány szerepe a Duna-térségi stratégiában

Az országokat, kultúrákat, gazdaságokat összekötő folyó, a Duna környezeti állapotáról, valamint a tudománynak és a döntéshozóknak az Európai Duna-térségi stratégia megalapozásában betöltött szerepéről tanácskoztak az MTA Földtudományok, Műszaki Tudományok és Biológiai Tudományok Osztályainak az MTÜ keretében tartott együttes ülésén.

A különböző tudományágak képviselői csak együttesen tudják megoldani azokat a feladatokat, amelyek egy olyan hatalmas vízgyűjtőterületből adódnak, mint amilyen a 19 országot érintő Dunáé - hangsúlyozta Gergely Erzsébet, a mezőgazdasági tudomány kandidátusa a rendezvény nyitóelőadásában. A Magyar Tudomány Ünnepe 2010 mottójának - Határok nélküli tudomány - szellemében Gergely Erzsébet a tudományágak képviselői közötti párbeszédet sürgette, hozzátéve, hogy az együttműködésre nem csupán a tudósok, hanem a kutatók és a döntéshozók között is az eddiginél nagyobb szükség van.

Az előadó a Dunát Európa egyik kiemelt jelentőségű kulturális, ökológiai és gazdasági tengelyének nevezte. Mint fogalmazott, az érintett államok, a térségben élő, körülbelül 80 millió embert képviselő kormányok együttműködése, politikai és területi kohéziója szempontjából a folyó egy sajátos híd szerepét tölti be. - A valóságban azonban még korántsem élünk mindazon lehetőséggel, melyet a Duna ökológiai, tájökológiai, vízgazdálkodási szerepénél, térségszervező erőként vagy egyéb módon nyújthat számunkra - tette hozzá Gergely Erzsébet, aki szerint a sokrétű kihívásra nemzeti és nemzetközi szinten is csak széleskörű, partnerségre épülő közös gondolkodás és együttműködés révén lehet megfelelni.

A kutató kiemelte, hogy az eddiginél szorosabb összefogásra a politikai, társadalmi, gazdasági viszonyok jelentős mértékű, gyors változása, a környezeti szempontok - például az éghajlatváltozás várható hatásai, a természeti erőforrások védelme és fenntartható használata - valamint a különféle érdekek és megfontolások közötti összhang megteremtése érdekében egyaránt szükség van.

Gergely Erzsébet emlékeztetett arra, hogy a Duna-térség adottságainak és fejlődésének európai jelentőségét felismerve az Európai Tanács 2009-ben döntött az EU Duna Régió Stratégia kidolgozásáról. Az Európai Bizottság ezzel kapcsolatos javaslatát várhatóan az év végén terjeszti majd be. A kutató kiemelte, hogy a nemzeti érdekek hatékony képviseletének és a konstruktív tagállami közreműködésnek is alapvető feltétele a magyar álláspont és a tervezett cselekvések megfelelő tudományos megalapozása. Gergely Erzsébet közös célnak nevezte, hogy a stratégiában a fenntartható fejlődés hangsúlyozottan jelenjen meg és úgy vélte, ehhez az MTA a fejlesztések tudományos előfeltételeinek megteremtése, a különböző szakmai-tudományos szempontok összehangolása, valamint a társadalmi párbeszéd megalapozásához szükséges ismeretek széles körű elterjesztése révén járulhat hozzá.

Több szakembernek a Duna mentén található ivóvízkincsekkel kapcsolatos kutatási eredményeit összegezte előadásában Tóth György hidrogeológus, a Magyar Állami Földtani Intézet tudományos főmunkatársa. Az ivóvízbázisok jellemzőinek összehasonlítása nyomán fontos feladatnak nevezte az úgynevezett parti szűrésű vízbázisok prioritásának hangsúlyozását a Duna-térségi stratégiában.

Nováky Béla, az ENSZ Nobel-békedíjas szervezetének az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületnek (IPCC) szakértőjeként is dolgozó hidrológus (a SZIE ny. egyetemi docense – a szerk.) az éghajlat és vízjárás változását elemezte a Duna-térségében. A kutató az eddigi adatok alapján készült statisztikák elemzése és bemutatása után a várható éghajlati változásokról szólva azt mondta: Európában a következő évtizedekben a hőmérséklet emelkedésére lehet számítani. Ezzel együtt a kontinens északi részén több, délen pedig várhatóan kevesebb csapadék hullik majd. - A szélsőséges nagyvizek is gyakoribbak lesznek az évszázad végére - mondta a kutató, hozzátéve, hogy a kirívóan nagy dunai és tiszai árvizek száma a múlt század utolsó éveiben jól láthatóan emelkedett.

A rendezvényen több felszólaló is kiemelte, hogy Magyarországon az éghajlattal kapcsolatos, szervezett kutatás nem folyik. Nováky Béla ennek kapcsán a meglévő kutatások szintézisét, kritikai elemző összefogását szorgalmazta.

-vb-

forrás: MTA