2010. április 16-án az Országház Vadásztermében került sor a Kutatóegyetemi Pályázat eredményhirdetésére. Ismeretes, hogy egyetemünk ez év januárjában részt vett az Oktatási és Kulturális Minisztérium által a „kutatóegyetem” minősítés elnyerésére meghirdetett pályázaton. Többszöri határidő-módosítás után végül most került sor az ünnepélyes eredményhirdetésre, amelyen Bajnai Gordon miniszterelnök, Hiller István oktatási és kulturális miniszter, valamint Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke a meghívott sajtó jelenlétében adta át a díjakat az eredményes egyetemek rektorainak.
A miniszterelnök üdvözlő beszédében hangsúlyozta a képzés minőségének fontosságát és emlékeztetett arra, hogy a magyar felsőoktatási intézmények sajnos hiányoznak az egyetemi világranglisták éléről. Kiemelte, hogy a rendszerváltástól 2006-ig lezajlott nagyarányú mennyiségi fejlesztés korszaka lezárult és most már a minőségi képzésre kell összpontosítani. Ennek érdekében emelték meg a felvételi ponthatárt a korábbi 160-ról 200-ra és 2013-ra a 240 pontos bejutás küszöb bevezetését tervezik. Ugyanezt a célt hivatott elősegíteni, hogy egyre több intézmény kívánja meg az emelt szintű érettségit a felvételizőktől azért, hogy a felsőoktatásba belépő diákok tudásszintjét javítsák és ezzel egyidejűleg a kiadott diplomák értékét emeljék. Hangsúlyozta, hogy a német elitegyetem mintájára, nálunk első ízben kiírt kutatóegyetemi pályázat bírálati kritériumait és lebonyolítását lehet ugyan vitatni és a későbbiekben javítani, de a minőségre törekvés célja aligha kérdőjelezhető meg.
Hiller István miniszter, megerősítve a fentieket hozzátette, hogy a benyújtott pályázatok – bár a 70 pontos határt valamennyien elérték – két, többé-kevésbé elkülöníthető csoportra oszthatók: a kutatóegyetemi címet elnyert öt intézményre, illetve az őket közvetlenül követő intézményekre. A két csoport közötti különbség mindössze annyi volt, hogy a második csoportba sorolt egyetemek egyes paraméterei alatta maradtak az intézmény többi mutatójához képest. Pálinkás József szerint a kutatóegyetemek „nem az elit egyetemei, hanem az egyetemek elitjei”.
Kutatóegyetem minősítésben három fővárosi és két vidéki felsőoktatási intézmény részesült: a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Semmelweis Egyetem, továbbá a Debreceni Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem. A címet három évig használhatják, utána újra meg kell méretniük magukat. A pályázati feltételeknek ugyancsak megfelelt további öt intézmény (Pécsi Tudományegyetem, Szent István Egyetem, Miskolci Egyetem, Budapesti Corvinus Egyetem és a veszprémi Pannon Egyetem) részére a megtisztelő „Kiváló Egyetem” címet és az ezzel járó elismerő oklevelet adományozták. Egyetemünket „kiemelkedő színvonalú képzést nyújtó, a tudományos életben elismert, az agrártudományok, környezettudományok, állatorvos-tudományok területén, az európai kutatási térség kutatási tevékenységéhez kapcsolódó…pályaműve alapján” tartották méltónak a „Kiváló Egyetem” címre.
Ha értékelni akarjuk a most kapott elismerést és elhelyezzük magunkat egy képzeletbeli magyar palettán, akkor méltán lehetünk büszkék az elnyert „Kiváló Egyetem” címre. Hiszen a kutatóegyetemi címben részesülő intézmények valamennyien nálunk másfél-kétszer nagyobb, évszázados múltú és patinás egyetemek, amelyek padsoraiból Nobel-díjas tudósok, vagy a tudományos-társadalmi közélet kiemelkedő személyiségei kerültek ki. Bár hivatalos rangsort nem közöltek, de az informális lista szerint (amelyik történetesen megegyezett a díjkiosztási ünnepély hívási sorrendjével) a Szent István Egyetem az előkelő 7. helyezést érte el, közvetlenül a Pécsi Tudományegyetem mögött, ám olyan intézményeket megelőzve, mint a Miskolci Egyetem, a Budapesti Corvinus Egyetem és a Pannon Egyetem, azokról az intézményekről nem beszélve, akiknek nem sikerült elérniük a minimális ponthatárt.
A Szent István Egyetem alig 10 esztendős fennállása alatt a legjobb magyar egyetemek sorába emelkedett, ezt az örvendetes hallgatói jelentkezéseken túl most a „Kiváló Egyetem” kitüntető cím elnyerése is tanúsítja. Álljunk meg tehát egy pillanatra és örüljünk ennek az elismerésnek, de csak azért, hogy kissé megpihenve újult erővel haladjunk tovább azon az úton, amelyet néhány éve kijelöltünk saját magunknak!