Emlékezés a Kossuth-díjas főállatorvosra

Dr. Mészáros Istvánra, Gödöllő díszpolgárára emlékeztek január 11-én, születésének 100. évfordulóján tisztelői a Dózsa György úti temetőben. Dr. Solti László, a Szent István Egyetem rektora, dr. Krassay László alpolgármester és Hegedűs Loránt püspök mondott beszédet, majd megkoszorúzták a sírját.

Dr. Mészáros István 1910. január 11-én született Újpesten. Budapesten, a Lónyai Református Főgimnáziumban érettségizett, majd állatorvosi oklevelet szerzett 1933-ban. A doktori fokozatot 1934-ben szerezte meg, Summa cum laude minősítéssel. 1933-1936 között gyakornok, majd tanársegéd az Állatorvosi Főiskola Szülészeti Tanszékén, majd egy évet az Országos Állategészségügyi Intézetben dolgozott. 1937-ben Sopronba került gyakornokként, majd Nagylétán lett járási állatorvos. Innen került Gödöllőre 1939-ben, mint járási állatorvos, de a Koronauradalom, - az Egyetemi Tangazdaság elődje - megbízta 12.000 holdas gazdasága állategészségügyi feladatainak ellátásával is. Itt végezte az Állatorvosi Főiskola hallgatóinak gyakorlati képzését is. Ezt a tisztséget 1946-ig töltötte be.

Mivel már egyetemi tanulmányai idején az állatorvosi szülészet és a meddőség problémáival foglalkozott, 1946-ban a Földművelésügyi Minisztériumba került, ahol fő feladatát a háborúban megtizedelt állatállomány gazdaságos szaporítása és a genetikai állomány javítása képezte.

Először az Állat-egészségügyi, majd az Állattenyésztési Főosztályra került, ahol az állattenyésztő gazdaságok állategészségügyi felügyeletét látta el és irányította a meddőség elleni védekezést. Bevezette és irányította a mesterséges termékenyítést a ló-, a szarvasmarha- és a juhtenyésztésben.

Külföldi útjai során megismerkedett az ott már alkalmazott inszeminációs gyakorlattal, s tapasztalatai meggyőzték arról, hogy a háború következtében megfogyatkozott, minőségileg leromlott állatállomány szaporításának, minőségi javításának itthon is ez lehet a járható útja.

Egy új eljárás, a mesterséges termékenyítés kidolgozásával, majd ilyen állomások szervezésével, irányításával bízták meg. E feladatkörében létrehozta ezeknek az intézményeknek az országos hálózatát. Lehetőséget kapott arra, hogy kutatásaival is segítse ezt a munkát. Kiemelkedő szakmai tevékenysége révén hamarosan egész Európában elismerték a magyar szaporodásbiológiát. A kutató állatorvos újításairól, találmányairól sokat írt az akkori szakmai sajtó, előadásai iránt óriási volt az érdeklődés.

1950-től 1965-ig az Állattenyésztési Kutatóintézet Szaporodásbiológiai osztályát vezette, majd 1965-ben ő szervezte meg a Központi Mesterséges Termékenyítő Főállomást, aminek 1977-ben történt nyugdíjazásáig igazgatója volt.

Évekig tanított az akkori Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, levelező tagja volt az Olasz Állattenyésztési Tudományos Egyesület Mezőgazdasági Akadémiájának. Elnöke volt a Magyar Állattenyésztők Egyesülete szaporodásbiológiai szakosztályának, egyetemi szakkönyveket és jegyzeteket írt, állatorvos-történeti tanulmányt jelentetett meg. Oktatott az Állatorvostudományi Főiskolán, majd Egyetemen, ahol tevékenységéért (honoris causa) tiszteletbeli doktori címmel tüntették ki. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Állategészségügyi Bizottságának, s vezetője a Szaporodásbiológiai Albizottságnak.

A kiváló főállatorvos kiemelkedő szakmai tevékenysége elismeréseként magas állami kitüntetésekben részesült. 1949-ben Kiváló Munkás, 1953-ban az állatorvostudományok kandidátusa címet szerezte meg, 1955-ben a Munka Érdemrend kitüntetésben részesült, 1963-ban Kossuth-díjat kapott. 1964-től egyetemi tanári címet szerzett.

67 éves korában ment nyugdíjba, amikor a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki.

Sosem titkolta, hogy vallását gyakorló, hívő keresztény ember. Ezért is jelentett számára fokozott kihívást munkája. Kizárólag tudásával, szakmai érvekkel tudta védeni igazát, elképzeléseit, mert politikai hovatartozásával azoknak más súlyt nem adhatott. Sokszor kellett külföldi példákra hivatkozva megküzdenie a munkafeltételek biztosításáért az eredmények elérése érdekében.

Dr. Mészáros István 1942 óta (57 éven át) a Gödöllői Református Egyházközség presbitere, 1944-től főgondnoki tisztségét töltötte be. Egy ideig zsinati rendes tag, egyházkerületi főjegyző, majd 1952-1990 között az Észak-Pesti Egyházmegye, majd a Dunamelléki Egyházkerület gondnoka, főjegyzője volt. Nagy érdemei voltak a Gödöllői Református Líceum megalapításában és az 1992-es elindításában.

Mint régi cserkész, segítette a gödöllői cserkészmozgalom újjáélesztését. Érdemeket szerzett Teleki Pál szellemi hagyományának ápolásában, emlékének megőrzésében, mint a Teleki Pál Egyesület alapító tagja, majd elnöke. Az egyesület tisztségviselőjeként segítette a gödöllői Jamboree emléktábor megszervezését. Része volt abban, hogy Teleki Pál sírja rendezésre került, a város vezetése szobrot állított a volt államférfi és cserkész emlékének.

Dr. Mészáros Istvánt szakmai, egyházi és a város közéletében betöltött szerepe alapján 1999-ben a város képviselő-testülete Gödöllő Város Díszpolgára díjjal tüntette ki. Mindezek mellett számtalan rangos elismerésben részesült, 2000-ben pedig megkapta a Magyar Köztársaság Elnökének Aranyérmét. Mészáros István kimagasló szakmai, tudományos és egyháztársadalmi tevékenysége mellett példás családi életet élt és négy gyermeket nevelt.