Előzetes az egyetemi újság szeptemberi számának tartalmából

„A kijelölt változások bizonyos késéssel ugyan, de megindultak, és ha a tempójuk elmarad is a remélt ütemtől, véleményem szerint visszafordíthatatlanok. A SZIE többé már nem lesz olyan, mint két évvel ezelőtt volt, de még messze van attól a céltól, hogy nemzetközileg elismert és minőségi kutatással jegyzett egyetemmé váljon.

Ennek okai részben objektívek (a TSF integrációja által jelentkező többletfeladatok), részben tőlünk függőek (érdekek vezérelte ellenállás az eddigi jogosítványok csorbulása miatt). Saját és vezetőtársaim szerepének kiértékelése nem az én feladatom, de elfogultságról tanúskodna, ha rektori team félidős eredményeivel maradéktalanul elégedett volnék. Azt azonban mindenképpen szükséges hangsúlyozni, hogy a vezetés önmagában, az egyetem dolgozóinak és hallgatóinak cselekvő támogatása nélkül nem lehet képes olyan mértékű szervezeti és tudati fejlesztésre, amit kitűzött maga elé. A kelet-európai típusú, provinciális és urambátyám intézmények jövője az immár megnyílt EU, a hallgatói-oktatói mobilitás és a nagy egyetemek elszívó hatása miatt veszélyeztetett." (Részlet a Rektori Program félidős beszámolójából, dr. Solti László rektor írásából)

„A budapesti Állatorvostudományi Egyetem és a Hannoveri Állatorvosi Főiskola 1978-ban kötött együttműködési szerződést. Az ifjabb nemzedék talán nem is érzi, hogy milyen történelmi jelentőségű lépést tettek az akkori rektorok, dr. Kovács Ferenc és dr. Otfried Siegmann professzor, amikor a több évtizedes szakmai kapcsolatok alapján kezdeményezték, hogy a két, különböző világrendszerhez, ellenséges katonai tömbhöz tartozó ország intézménye együttműködési szerződést kössön." (Harminc éves a hallgatócsere)

„A sikeres egyetemi diploma azonban nem csak az oktatóktól függ. Talán soha nem volt olyan szükség a fiatalok céltudatosságára, mint ma. Klebersberg, majd a gödöllői egyetemalapítás kezdeti évtizedeiben az iskola a felvételi elnyerésével biztos életpályát kínált, a diákokat egy jól kitaposott ösvényre irányította. Ma a választási lehetőségek egyúttal csábító, figyelemmegosztó mellékvágányok is. Tudnunk kell, hogy nem lehet miénk az egész világ, lehetőleg minél előbb ki kell választanunk azt az életpályát, amin szeretnénk végig menni." (A tudománnyal a vidékért - dr. Villányi László dékán jegyzete)

„Gödöllőre egy diákkori szerelemből lett barátság irányított: gépészhallgatóként töltöttem el öt nagyszerű évet, egy másik szerelem (György Katával) itt ragasztott, házasság lett belőle, és szoros szakmai kapcsolat, ami aztán a legnagyobb megpróbáltatásokat is túlélte. Gépész hallgatóként is érdekelt a közgazdaságtudomány és a módszertan, és ez utóbbi területen írtuk diákköri dolgozatunkat feleségemmel. Témavezetőnk Farkas István volt, ő ma a gépész kar professzora, s nagyon sokat tanultam tőle. A közgazdaságtudományt felesége, Farkasné Fekete Mária szerettette meg velem." (Beszélgetés a Mestertanár Aranyérem kitüntetésben részesített dr. habil Takács Istvánnal)

„Szeretek mindent megpróbálni. Az informatika például „úgy jött", hogy 9-10 évesen került hozzám az első gép, amit hamarosan darabokra szedtem. De emellett nagyon érdekel a területfejlesztés és a pszichológia is. Sok ilyen tárgyú könyvet olvastam." (Aki előre mondta az esküt - beszélgetés Jónás Attila gólyával)

„Nemrégiben látott napvilágot a Gondolat Kiadónál A romantika terei. Az irodalom, a művészetek és a tudományok intézményei a romantika korában című tanulmánykötet, amely az előző évben megrendezett azonos című konferencia anyagát tartalmazza. A Gurka Dezső szerkesztésében megjelent kötet kiadását a Pedagógiai Kar Művészeti és Tudományos Bizottsága támogatta. A korábbi szakmai eszmecsere előadásai nyomán készült írások publikálásával párhuzamosan, 2009. kora nyarán került sor Szarvason a Göttingen dimenziói. A göttingeni egyetem szerepe a szaktudományok kialakulásában című konferenciára." (Konferencia- és kiadványsorozat a Pedagógiai Karon a 18-19. század eszmetörténetéről)

„1934-ben már érezhető volt némi megélénkülés. 1935-ben pedig egy pozitív konjunktúra körvonalazódott. Az agrárárak emelkedtek, az agrárolló szűkült, az építőipar élénkült, az üzletek, műhelyek forgalma nőtt, a heverő pénz a bankokba került, a munkanélküliség csökkent. A GTp 280 ezer pengő értékű új kölcsönt folyósított. Preferálta a jó fedezettel és fizetőképességgel alátámasztott hitelkérelmeket, kivált azokat, amelyeket gazdasági felszerelések vásárlására, családi ház építésére, tatarozásra, adótörlesztésre igényeltek." (Üzleti bankok Gödöllőn (1920-1944) - részlet dr. Réti László „Gödöllő közállapotai és gazdasága a két világháború között" című tanulmányából)