Diplomaosztó az Állatorvos-tudományi Karon

Hosszú idő óta először tartottak nyári diplomaosztót is az Állatorvos-tudományi Karon, ahol erre novemberben szokott sor kerülni. A szélesedő nemzetközi kapcsolatok révén egyre több állatorvos hallgatónak van módja arra, hogy ismereteit külföldön szerzett tapasztalatokkal bővítse. A 10. félév után sokan követik az évszázados szokást, hogy a mesterség alapfogásait megismerő segéd európai körútra indul és tapasztalatokat gyűjt.

E világot látott ifjú kollégák a tavaszi záróvizsga-időszakban adtak számot ismereteikről, és az állatorvosi eskü letételével most válnak végzett állatorvosokká, mondta beszédében dr. Fodor László dékán. Az alkalmazott zoológus szakon 11-en, az állatorvos szakon 14-en vették át oklevelüket július 3-án, míg a három éve indult kétfokozatú képzés biológus alapszakán most először végzett 13 hallgató.

A dékán kiemelte: a kar dolgozói mindent megtettek azért, hogy az állam által nyújtott, a nemzetközi összehasonlításban összemérhetetlenül alacsony pénzügyi korlátok között a nemzetközi igényeknek megfelelő szintű egyetemi oktatásban részesüljenek a most végzettek. Sohasem a hasonlóan rossz anyagi körülmények között lévő hazai intézményekkel, hanem a szakma nemzetközi élvonalával mérték össze magunkat. Erre kötelezte őket a szakma iránti alázat, az elődök által megteremtett értékű, nemzetközileg is megkérdőjelezhetetlen diploma.

A végzett biológus és zoológus hallgatókat köszöntő dr. Hornung Erzsébet egyetemi docens, a Biológiai Intézet igazgatója a többi között elmondta:

 

- Mindenkire, aki ma itt oklevéllel a kezében távozik érvényes, hogy elsajátított egy gondolkodási módot, egy szemléletet, egy igényes elvárás rendszert, valamint gyakorlatot szerezett eredményei bemutatásához. Ezt vigyék magukkal virtuális hátizsákjukban, akárhol is folytatják. Sok lehetőség van, a világ kinyílt Önök előtt. z öröm mellett sokszor a szomorúság is eltölt bennünket, akik maradunk. Látjuk, hogy a legtehetségesebbek mennek el az országból (logikus, nekik van igazán jó esélyük), legyen az ifjú kolléga, vagy végzett szakdolgozó. Ilyenkor az az érzésünk, hogy elveszett, amit befektettünk. Építünk valamit, legyen az tanszék, vagy egy kutatási projekt, és folyton folyvást összeomlik. De józanul végiggondolva nem lehet harag, bosszúság bennünk, hiszen valószínűleg mi is kipróbálnánk, ha abban a korban lennénk. És él bennünk a hit, hogy befektetéseink valahol mégis megtérülnek és kamatoznak, hírünket viszik, öregbítik intézményünk hírnevét.