Nagy Zsigmond, kétszeres olimpikon súlylökő, testnevelő tanár és mesteredző, aki a magyar atlétika egyik meghatározó alakja volt és több mint 50 éven keresztül nemcsak kimagasló versenyzői eredményekkel járult hozzá a magyar atlétika jó híréhez, hanem oktató-nevelő munkájával is, március 1-jén tragikus hirtelenséggel elhunyt.
Temetésére április 2-án, pénteken 14.15 órakor kerül sor Budapesten, a Farkasréti temetőben.
Nagy Zsigmond utolsó pillanatig aktív szakember volt, aki töretlen hittel, elhivatottsággal, szeretettel és szakadatlan dolgozott a magyar atlétika jobbításán. Nagy Zsigmond, mint igazi gyakorlati szakember, pedagógus és nevelő élharcosa volt a tiltott teljesítményfokozóktól mentes atlétikának, amely ügyért következetesen dolgozott hosszú évtizedeken keresztül.
1962. július 25-én Athénben, a görög-magyar válogatott viadalon 19.16 m-es országos csúccsal, a világ 4. legjobb eredményével szerzett első helyet. Az 1964-es olimpián, Tokióban 5. lett. Egy évvel később könyöksérülése miatt a versenyzői pályafutása megszakadt.
1976–1984-ig vezette a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Testnevelési Tanszékét.
Tevékenységének és elhivatottságának köszönhető Gödöllő és az Agrártudományi Egyetem atlétikai életének fellendülése. Legnevesebb versenyzői közé tartozott Tamás Gábor hatszoros magyar bajnok kalapácsvető, Kácsor István háromszoros magyar bajnok súlylökő és Gippert Beáta távolugró.