A Kertészettudományi Kar és az Agrárminisztérium Herman Ottó Intézete által kiadott tudományos folyóiratunk, a KERTGAZDASÁG 50. évfolyama jelenik meg 2018-ban. Ebből az alkalomból a Kertészettudományi Kar a lapot kiadó Herman Ottó Intézettel közösen jubileumi ünnepséget szervezett 2018 október 18-án, ahol bensőséges keretek között emlékeztünk meg a folyóirat elmúlt fél évszázadáról.
A folyóirat alapítója a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium. Az akkori miniszter, Dr. Dimény Imre, aki vitathatatlan érdemeket szerzett a magyar mezőgazdaság fejlesztésében, előszót írt a Kertgazdaság első számához. Az elmúlt fél évszázad történelmünk elég változatos korszakát íveli át, ami a folyóirat jellegében, a követett célokban és természetesen a szerkesztőség, a szerkesztők személyében is sok változást hozott. A folyóiratot a MÉM alapította 1968-ban, majd 1992-97 között Új Kertgazdaság címmel a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Kertészettudományi Kara, később 1998 tól a VM és a BCE Kertészettudományi Kara közösen tartották fenn. A kiadói jogok a minisztérium agrártudományi lapjaival együtt 2008 elejétől a Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézethez kerültek. A kiadói feladatokat ma a minisztérium agrártudományi lapjaival együtt a Herman Ottó Intézethez kapta, melynek köszönhetően biztos a kiadói hátterünk.
Fél évszázados történetünk nagy vonalakban három korszakra osztható, a főszerkesztők személyét is figyelembe véve. Az első évtized Dr. Mészöly Gyula, akadémikus irányításával hűen követte az 1969-es előszóban megfogalmazott célkitűzéseket, de a magas szakmai és tudományos igényű írások mellett megjelentették a tudományos eredményekről szóló beszámolókat is. Dr. Cselőtei László akadémikus főszerkesztői működése alatt ez a tendencia nem változott, a korszellemnek megfelelően erősödött a tudományos közlemények aránya és színvonala, a szerkesztő bizottság pedig bővült, fiatalodott: bekerültek az akkori „fiatalok”, így többek között Dr. Balázs Sándor, Dr. Gyuró Ferenc, Dr. Herpay Balázs, Dr. Kováts Zoltán, Dr. Nagy Béla. Kritikus időszakot éltünk át az 1990-es évek elején, amikor a lapot szinte a megszűnés fenyegette, de a kertész összefogás végül is mentőövet dobott: 1993-ban a Földművelésügyi Minisztérium anyagi támogatásával a Magyar Kertészeti Tanács elvállalta a folyóirat megjelentetését, szakmai gondozását, hivatalos fórumot teremtve a szakma egészének. Nem tartott soká az anyagi biztonság, 1995-től a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem, a Magyar Kertészeti Tanács és a Magyar Kertészeti Tudományos Társaság lapjaként Új Kertgazdaság néven jelent meg. A Kertészettudományi Kar akkori dékánjának Dr. Bálint Jánosnak a bátorsága és a kar anyagi támogatása mentette meg a folyóiratot a megszűnéstől. Újabb váltást hozott 1998, amikor a lap visszakapta régi nevét, s azóta ismét KERTGAZDASÁG néven adjuk ki, ma az Agrárminisztérium támogatásával. Igaz ugyan, hogy a lap szakmai hátterét és a szerkesztőbizottság működését biztosító Kertészettudományi Kar hovatartozása többször változott, a lap szellemiségében azóta is a magyar kertész szakmát szolgálja. Ezt az időszakot Balázs-Bernáth korszaknak is nevezhetjük, amikor Dr. Balázs Sándor akadémikus és Dr. Bernáth Jenő vezették a jelentősen megfiatalodott szerkesztőbizottságot.
A szerkesztőbizottság ma önkéntes munkával, fizetség nélkül, pusztán szakmai lelkesedésből végzi a munkáját, amiért köszönettel tartozunk minden munkatársunknak, akik a lap szerkesztésében részt vesznek. A folyóirat negyedévente jelenik meg, tudományos dolgozatokat, kutatási eredményeket bemutató publikációkat és elemző szakcikkeket közöl a kertészethez köthető valamennyi szakterületről, és hírt ad, megemlékezik a magyar kertészeti tudományos közélet legfontosabb eseményeiről. Úgy bővítettük a szerkesztő bizottságot, hogy több társegyetem (Debrecen, Keszthely) kertész képviselői is helyet kapjanak. Másrészt olyan tagokat hívtunk meg a szerkesztőbizottságba, akik képviselik a határon túli magyar szakembereket, kutatókat, és bátorítják őket a magyar nyelvű szakcikkek, tudományos publikációk közreadására.
Nagy jelentősége van annak, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztálya folyóiratunkat elfogadta minősített tudományos folyóiratként, az itt közölt tanulmányok megfelelnek az akadémiai követelményeknek, s a minősítéseknél tudományos közleményként értékelik azokat. A szakcikkeket, tudományos eredményeket bemutató publikációkat két bíráló véleményezi, s a közlésről nemzetközi tekintélyű magyar szakemberekből, tudósokból álló szerkesztőbizottság dönt. Minden tudományos cikkünkhöz magyar és angol nyelvű összefoglaló, valamint nemzetközi sztenderdeknek megfelelő irodalomjegyzék tartozik.
Komoly dilemma volt a lap előtt: szükség van-e, szükség lesz-e magyar nyelvű szakfolyóiratra? A 90-es években sorozatban alakultak át itthon és külföldön is a tudományos folyóiratok angol nyelvűvé, s megkezdték nehéz, sokszor reménytelen küzdelmüket az impakt faktorok hajszolásában. A mi döntésünk az volt, magyar nyelvű szakfolyóirat maradunk, s nem kérjük a publikációink hatásának, visszhangjának minősítését drága pénzen külföldi minősítő cégektől. Igazolt-e bennünket az elmúlt közel 3 évtized? A magyar kertészeti tudomány számára angol nyelvű publikációs lehetőségek nagy számban állnak rendelkezésre kiváló minősítésű, impakt faktoros lapokban, amelyek ma Q1-Q2 lapoknak minősülnek. Abba a versengésbe pedig nincs sok értelme benevezni, amelyre a nagyszámú, 0,1-0,5 közötti IF-es folyóiratok vállalkoznak a magasabb minősítésért. Ezzel szemben előnyünk, hogy folyóiratunk MTA Agrártudományok Osztálya által elfogadott ún. osztálylistás lap: az IF követelmények teljesítésén túl PhD-nál figyelembe vehető, tudományos minősítésnél ugyanannyit ér, mint egy IF 0,1 -0,5 közötti Q3-Q4 kategóriájú lap. Ebben nagy szerepet játszott Bernáth Jenő és Tóth Magdolna főszerkesztői működése a 2000-es évek első évtizedében, elismerés illeti őket ezért.
Fontos küldetésünk viszont a magyar szakmai nyelv ápolása, fejlesztése. Fennáll a veszélye, hogy a tudományban a magyar konyhanyelv szintre süllyed. Kiemelt küldetésünknek tekintjük a magyar kertészeti szaknyelv ápolását és fejlesztését, nemcsak itthon, hanem a környező országok magyar kutató-fejlesztő szakemberei között is. Meggyőződésünk, hogy az általánossá váló angol nyelvű tudományos közlemények, közlési szokások mellett fontos feladat a magyar szaknyelv ápolása, fenntartása, az új fogalmak, felfedezések, tudományos kifejezések helyes magyar megnevezése, befogadása, magyar szaknyelvi környezetbe illesztése.
Nem könnyű feladatot vállaltunk, hiszen egyensúlyt kell tartani a szerteágazó szakterület információ igénye, és a tudományos színvonal megtartása között. Példaként a Kertgazdaság szerkesztésében is jeles szerepet vállaló három nagy akadémikust Dr. Mészöly Gyulát, Dr. Cselőtei Lászlót és Dr. Balázs Sándort állathatjuk magunk elé. Köszönet illeti az Agrárminisztériumot és a folyóiratok gondozásával megbízott Herman Ottó Intézetet a lap támogatásáért és kiadói gondozásáért. Nem utolsó sorban köszönjük olvasóinknak, előfizetőinknek, hogy érdeklődésükkel hozzájárultak a lapban megjelenő szakmai és tudományos információk terjesztéséhez, s végső soron ezzel segítették a magyar kertészeti szaknyelv fennmaradását és fejlődését.
Az ünnepségen a folyóirat alapító szerkesztője, az életének 100. évében járó Dr. Bálint György emlékezett vissza az indulásra, valamint Dr. Németh Tamás akadémikus, Dr. Gyuricza Csaba, a NAIK főigazgatója, Dr. Bernáth Jenő, a szerkesztő bizottság elnöke, Dr. Helyes Lajos rektor-helyettes, Dr. Béres András a Herman Ottó Intézet ügyvezetője méltatták a folyóirat jelentőségét és erősítették meg tudatosan vállalt küldetését a magyar tudományos szaknyelv fenntartásában és fejlesztésében. Az ünnepség végén Nyitrainé Dr. Sárdy Diána, a Kertészettudományi Kar dékánja emléklappal ismerte el a korábbi főszerkesztők, rovatvezetők és aktív szerkesztő-bizottsági tagok munkáját.