Kell-e félnünk a közelgő klímaváltozástól? – a Szent István Egyetem kutatói válaszolnak

Mióta ember az ember, klímaváltozás mindig is volt. Ezt a különböző korokban élők rendre nehezen élték meg. Az újtól való félelem, a bizonytalan jövő képe, a megváltoztathatatlan ténye mindig is komoly hatással volt a gazdaságra, társadalomra. Ez a közelgő klímaváltozás kapcsán sincs másként, ugyanakkor nem biztos, hogy itt a Kárpát-medencében feltétlenül félnünk kell tőle, bár a klímaváltozások kezdetei mindig is szélsőségekkel teliek voltak. A Szent István Egyetem Természetvédelmi és Tájökológiai Tanszékének környezettörténeti munkacsoportja múltbéli klímaváltozások mezőgazdasági kultúrtájra gyakorolt hatásait tanulmányozza.   

Alig tízezer éve, hogy befejeződött a legutóbbi jégkorszak, de minden valószínűség szerint egy újabb felé közelítünk. A különböző prognózisok felállításához fontos tanulmányozni az elmúlt időszakban végbemenő éghajlati változásokat, ugyanis csak így tehetünk megfelelő előkészületeket a klímaváltozás elkerülhetetlen hatásainak enyhítésére. Ilyen irányú kutatások folynak a Szent István Egyetem Természetvédelmi és Tájökológiai Tanszékén is, ahol a környezettörténeti munkacsoport tagjai a régészeti korszakok növénymaradványaiból következtetnek az elmúlt korokban lejátszódott klímaváltozásokra és azok hosszú távú hatásaira.

Mintegy kétezer évvel ezelőtt a maihoz hasonló klímaváltozás zajlott le Közép-Európa nagy részén, amelyet alaposan megvizsgálva közelebbi képet kaphatunk a ránk váró éghajlati fordulatokról, ezen belül kultúrnövényeink jövőbeli termesztési lehetőségeiről is. A szakértők álláspontja szerint, a klímaváltozástól nem kell tartani, hiszen a múltban lezajlott jelenségeket vizsgálva több pozitív hozadéka is volt az egyes éghajlati változásoknak. Ezt igazolja az a tény is, hogy a mai gyümölcs és szőlőkultúránk római alapokra épül. A régészeti- és archaeobotanikai leletek tanúbizonysága szerint a 3-4. századi római villagazdaságok kertjeiben fejlett gyümölcs- és szőlőtermesztés folyt. A rómaiak által meghonosított gyümölcsök a Római Birodalom bukása után sem pusztultak ki Pannónia területén. További pozitív hozadék, hogy új földművelő és növénytermesztő eszközök és technológiák terjedtek el a térségben, megjelentek addig ismeretlen haszonnövény fajok. A római korban például kultúrnövények egész sora került a Kárpát-medencébe, amelyeket ma is ismerünk és előszeretettel fogyasztunk. Elsősorban a gyümölcsfajok (sárga- és őszibarack, alma, körte, szilva, dió, szőlő) azok, amelyek új hazára találtak Pannóniában.

A római kori klímaváltozás Kárpát-medencére gyakorolt hatásait tanulmányozva előre vetítve elmondhatjuk, hogy már 1 °C-os globális hőmérséklet emelkedés 150-200 km-rel északabbra tolhatja el a természeti zónákat. 2 °C-os növekedés már szubmediterrán jellegű klímát eredményezhet, az e fölötti emelkedés pedig már mediterrán jellegűvé módosíthatja vidékünket. Ezt igazolja az az előrejelzés is, amely szerint a búza és a szőlő termesztési lehetőségének további északabbra tolódásával számolhatunk, ahogyan ez már a római korban is bekövetkezett. A kutatók szerint a változás új kultúrnövények megjelenését és azok sikeres termesztését is magával hozhatja, de természetesen csak akkor, ha elfogadjuk és időben felkészülünk a számunkra egyáltalán nem kedvezőtlen változásokra.