Gyászhír - Elhunyt dr. Folk Győző

Szomorúan emlékezünk meg a Kertészettudományi Kar, Növénykórtani Tanszékének volt munkatársáról, dr. Folk Győző egyetemi adjunktusról, aki hosszantartó gyengeség után 2020. január 16-án eltávozott közülünk.

Dr. Folk Győző Budapesten, 1939. május 2-án született. Középiskolai tanulmányait a budapesti II. Rákóczi Ferenc gimnáziumban végezte.

Már, gyermekkora óta a kertészet iránt érdeklődött, ezért kitűnő érettségi vizsga után 1957 őszétől a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán tanult tovább, ahol egyetemi rendszerben, kilenc szemeszterben történt a mérnökképzés. Tanulmányai során a Növénykórtan tantárgy előadásai, a növénykórtani gyakorlatok foglalkozásait nagyon megszerette. A Növénykórtani Tanszék gazdag preparátum gyűjteményét, szemléltető anyagait csodálattal nézegette. Tetszett oktatói következetessége, szigora, a tanszéki rend és nem utolsó sorban a mikroszkópok csodálatos világa. Ekkor, határozta el, hogy növénykórtannal fog foglalkozni. Diplomamunkáját a növényvédő szerek hatása a Monilia fajokra címmel készítette el.

Kitűnő államvizsga után, 1962 tavaszán avatták mezőgazdasági (okl. kertész) mérnökké. Ettől kezdve minden tevékenységét a kertész szemlélet hatotta át.

Első munkahelye a Bács-Kiskun Megyei Növényvédő Állomás volt. Itt a Kiskőrösi járásban körzeti felügyelőként dolgozott, főleg a szőlő és gyümölcs ültetvények gyakorlati védelmével foglalkozott, valamint növény egészségügyi és zárszolgálati tevékenységet látott el a megye területén. Az állomáson gyakorlati ismeretei bővültek és a későbbiek során gyakran felhasználta ezeket. Járfás József laboratóriumvezető sokat segített a kezdeti nehézségeiben.

1964-ben a Gödöllői Agrártudományi Egyetem nappali tagozatán növényvédelmi szakmérnöki diplomát szerezett.

Második munkahelye a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola volt, ahová a szakmérnöki diploma megszerzése után került. A Főiskolán és jogutódain (Kertészeti Egyetem, Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem, Szent István Egyetem, Budapesti Corvinus Egyetem) több mint négy évtizeden át, oktatóként dolgozott a Növénykórtani (Növényvédelmi) Tanszéken. Az oktatói munkát mindig fontosnak tartotta és nagy kedvvel végezte, mert meggyőződése volt, hogy az oktatás a jövőt szolgáló hasznos tevékenység. A Tanszéken olyan kiváló munkatársakkal dolgozhatott együtt, mint Bognár Sándor és Glits Márton professzorok, akik példaképei voltak.

Oktatói munkája nagyon sokrétű volt. Kertész hallgatók generációit oktatta, főiskolai, kertészmérnöki és növényvédelmi szakmérnöki szakon, nappali és levelező tagozaton. Oktatott tárgyai többek között a Kertészeti növénykórtan, az Integrált növényvédelem és a Dísznövények betegségei tantárgyak. Az oktatás rendkívül időigényes munka és ez véleménye szerint az ő esetében sem volt másként, de az oktatásra fordított időt sohasem érezte feleslegesnek.

Egyetemünk főiskolai, határon túli kihelyezett tagozatán Nyárádszeredán (Románia) és Zentán (Szerbia) több mint, egy évtizedig oktatta a növényvédelmi tárgyakat.

Kutatási munkájában a mezőgazdasági mikológia területét kutatta. Sokat foglalkozott a peronoszpóra-, lisztharmat- és rozsdagomba fajokkal, és egyes Botrytis-, Exobasidium-, Fusarium-, Phialophora-, Phytophthora-, Sclerotinia- és Stemphylium fajokkal. Fő kutatási feladata a dísznövények gombás betegségeinek feldolgozása volt. Ehhez, kiváló lehetőséget biztosított, hogy az ország egyik legjobb és legnagyobb dísznövénytermesztő üzemében a budapesti Rozmaring Termelőszövetkezetben hosszú ideig növényvédelmi szaktanácsadó volt. Az üzemben Tusnádi Csaba Károly növényvédelmi szakmérnökkel együttműködve sok növénykórtani kérdést oldottak meg. Számos közös közleményben számoltak be az afrikai ibolya, az azálea, a gerbera, a krizantém, a mikulásvirág, a szegfű stb. betegségeiről. Megfigyeléseik alapján elkészítették e növények üzemi növényvédelmi technológiáját.

Tanszéki kutatásaik során tisztázták a gerbera és a növényházi szegfű hervadásának hazai kórokait és kidolgozták a kórokozók laboratóriumi tesztelési módszereit. Több dísznövény betegség első hazai előfordulását is megfigyelték és közölték (gerberalisztharmat, krizantém fehérrozsda, muskátlirozsda, rózsaperonoszpóra, a szegfű fialofórás hervadása, a tulipán fuzáriumos betegsége stb.).

A dísznövénybetegségek kutatási eredményeihez a hallgatók is hozzájárultak diplomamunkáikkal, ezek között, sok kiváló és OTDK díjas dolgozat is volt.

Dísznövényvédelmi ismereteiket 1975-ben (Folk Gy., Martinovich V. és Vértesi J.: Dísznövényvédelem) szerzőtársaival foglalták össze. Hazánkban ilyen tartalmú és terjedelmű kézikönyv eddig nem jelent meg.

1978-ban egyetemi doktori fokozatot szerezett. Doktori értekezésében a muskátli rozsdabetegségével foglalkozott.

Több éven át a Kertgazdaság folyóirat szerkesztő bizottságának tagja volt.

A pályája során szerzőtársakkal 14 könyvet, könyvrészletet, illetve jegyzetet írt. Tudományos közleménye 39 jelent meg, ismeretterjesztő szakcikkeinek száma 24. A könyvek közül Glits Márton kollégájával közösen írt (Glits M. és Folk Gy.: Kertészeti növénykórtan 1993, 1997 és 2009) munkát fontos külön megemlíteni, amelyet hosszú oktatási tapasztalataik alapján írtak, a könyv három kiadást ért meg és használata egyetemi tankönyvként is ajánlott a mai napig, minden agrárfelsőoktatási intézményben.

Kiemelkedően eredményes munkája elismeréséül számos alkalommal kapott egyetemi és minisztériumi kitüntetést, a Magyar Agrártudományi Egyesület Aranykoszorús jelvényét 1981-ben, a Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kara 2005-ben a legmagasabb kitüntetésével, Entz Ferenc Emlékéremmel ismerte el oktatói, kutatói és nevelői tevékenységét. A Magyar Növényvédelmi Társaság Linhart György Emlékérmével 2009-ben tüntették ki. A Kertgazdaság folyóirat 50. jubileumi évfolyam alkalmából Emléklappal ismerték el munkáját.

2007-ben vonult nyugállományba, de később is számíthattunk oktatói munkájára és szakmai tapasztalataira.

Szerény személyét, tudását, precizitását nem lehet eléggé méltatni. A Kertészettudományi Kar mai oktatói közül szinte mindenkit tanított. Örök példaképünk marad, mint jó előadó és emberséges tanár.

Végső búcsút 2020. február 20-án, 11 óra 15 perckor a Farkasréti temető Makovecz-ravatalozójában veszünk tőle.

Dr. Palkovics László, tanszékvezető egyetemi tanár