Gyászhír - Elhunyt dr. Dinnyés János

Szomorúan tudatjuk, hogy dr. Dinnyés János professzor emeritus, a humán erőforrás menedzser szak megalapítója, életének 87. évében, december 22-én eltávozott közülünk. Temetésére január 10-én pénteken 10 órakor került sor a Fiumei úti nemzeti sírkert Ravatalozójában. Az elhunytat a Szent István Egyetem saját halottjának tekinti.

Dr. Dinnyés János Professzor Úrtól az Egyetem nevében Prof. Dr. Káposzta József egyetemi tanár, intézetigazgató az alábbi szavakkal búcsúzott:

Az élet egyik szépsége az, hogy bár sok mindent elveszíthetünk, de azt sosem, amit másoknak adunk. Amint ezt megértjük, rájövünk, hogy az élet valódi minősége azok szívdobbanásában rejlik, akik hálásak azért, hogy Te léteztél.

Mélyen tisztelt gyászoló család, jelen lévő rokonok, munkatársak, tanítványok, tisztelők!

Szomorú megtiszteltetés számomra, hogy a Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kara nevében én búcsúzom Dr. Dinnyés János Professzor Úrtól, a humán erőforrás menedzser szak magyarországi megalapítójától.

Pályafutását az agráriumban kezdte. A Szent István Egyetemhez fűződő viszonya 1978-ban vált szorossá, amikor az akkori Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karának, majd a Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar létrehozása után annak Munkaszervezési és Munkavédelmi Intézete igazgatóhelyettese lett. 1984-tõl 1989-ig a Kar dékánhelyettese, 1998-tól egyetemi tanár, a Távoktatási Központ vezetője, 2003-tól professor emeritusa.

Egyetemi életútjában fontos mérföldkő volt, amikor 1984 tavaszán megbízást kapott az Egyetem orosz nyelven folyó képzésének megszervezésére, mely jelentős erőfeszítést igényelt. Ilyen jellegű képzésnek még nem volt előzménye a magyar felsőoktatásban. A kísérleti jellegű tanterv kialakítása, a szovjet és a magyar képzési rendszerben levő különbségek áthidalása akkor úttörő jellegű oktatásfejlesztési és oktatásszervezési eredmény volt. Kiváló munkájának mérföldköveit, oktatásszervezési, oktatásfejlesztési munkánkban, a mai napig példaként követjük.

1987-ben megalapítója volt az önálló Vezetéstudományi Tanszéknek, melynek keretein belül munkatársaival együtt kialakította a menedzsment széleskörű ismeretanyagából az emberi viszonyok menedzsmentjének oktatását, kutatását. A Vezetési ismeretek tárgy kidolgozása és a gödöllői karokon való oktatásának megszervezése szintén Professzor Úr szakmai munkásságának érdeme. Számos - jelenleg is - felsővezető és vezető pozícióban lévő ember (többek között én magam is) tőle tanulta a Vezetés alapjait. A Professzor Úr vezetői látásmódot és gondolkodást, szakmai alázatot és emberközpontú, kollégákkal szembeni tisztelettudó megközelítést tanított. Rajongva szerettük óráit, szakmai példáit, melyek mai napig fülünkbe csengenek.

1991-től, a tanszék oktatási-kutatási tevékenységének az Emberi Erőforrás Menedzsment irányában történt bővülésével párhuzamosan, mint az Emberi Erőforrások Fejlesztése Alapítvány kuratóriumának elnöke, aktív szerepet játszott a munkanélküli diplomások átképzésének területén. Az itt született tananyagok, tantervek, szakmai módszerek hozzájárultak ahhoz, hogy 1993-ban elindíthatta az "Emberi Erőforrás Menedzser" posztgraduális másoddiplomát adó képzés programját.

Erre épülve 1994-ben kidolgozta az országban elsőként induló Humán erőforrás menedzser főiskolai szak tantervét. A szak 1996-ban levelező, majd 1998-ban távoktatási formában indult, ami hiánypótló képzés volt a közigazgatásban, önkormányzatokban és a Belügyminisztérium intézményeiben dolgozók számára. Professzor Úr küldetésének tekintette a szak működtetését, ennek sikeréért mindent megtett. A speciális tananyagok kidolgozása mellett jutott figyelem arra, hogy a távoktatásban közreműködő kollégái is megkapják a megfelelő felkészítést. Idegen nyelvű trénereket, távoktatási szakértőket vont be a szak tananyagának fejlesztésébe, illetve a képzés profizmusa érdekében összekapcsolta a felsőoktatást a szakmai élettel.

A Humán erőforrás menedzser képzés magas szakmai színvonalú és emellett hallgatóbarát volt. Professzor Úr a hallgatókat partnerként, egyenrangúan kezelte, véleményüket kikérte és maximálisan rendelkezésükre állt, a nyitott ajtó vezetői politikáját követve.

Az évek kitartó munkája eredményeként a szak, a munka mellett tanulmányokat folytatók számára annyira vonzóvá vált, hogy voltak olyan évek, amikor több mint tízszeres volt a túljelentkezés, és a kiválasztási folyamatban nehéz volt a kiválók közül a legkiválóbbakat felvenni. A végzett hallgatók közül sokan ma is humán erőforrás menedzseri pozíciókban dolgoznak. A szakmai alapokat itt szerezték meg, ez az egyetem volt számukra a tudás és a szakmai bölcsesség fellegvára. A Professzor Úrtól vezetői szemléletet, kellő életbölcsességet is kaptak.

Egyetemi vezetőként következetes volt, magas szakmai sztenderdeket képviselt, amit munkatársaitól a kiemelkedő minőségű oktatás érdekében meg is követelt. Feletteseivel történt megállapodásokat mindig betartotta, munkájában az együttműködésre törekedett.

Az Egyetemen kívül fontosnak tartotta a szakmai szervezetekkel, intézményekkel való együttműködést. Tagja volt többek között az MTA Agrárgazdasági Osztályának, a Humán Szakemberek Országos Szövetségének, a Felnőttképzési Vállalkozások Kamarája Etikai Bizottságának, a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaságnak, a Szervezetfejlesztők Magyarországi Társaságának. Vezetésével valósult meg a "Munkaerőpiac-Eszköz-rendszer-Érdekegyeztetés" nemzetközi konferencia 1992 őszén, amelyen a nagyszámú hazai szakemberen kívül a témakör európai szaktekintélyei is részt vettek.

Végül, mint embertől szeretnénk búcsúzni Tőled Kedves Professzor Úr.

Munkatársaidként nagyon szerettük azt a következetességet, önfegyelmet, szerénységet, mértéktartást, folyamatos támogatást, hitet, bizalmat, és humort, amit megtapasztalhattunk a Veled való együttműködés során. Nagyon hálásak vagyunk Neked, hogy az általad megírt könyvekben, jegyzetekben hihetetlen mennyiségű, mind a személyes életünkben, mind a munkánk során ma is hasznosítható tudást hagytál ránk.

Soha nem szegted szárnyunkat, hanem arra biztattál minket, hogy alkossunk és valósítsuk meg álmainkat, amit a segítségeddel meg is tudtunk tenni. Jó volt veled dolgozni, éreztük, hogy szeretsz minket, büszke vagy ránk. Mindig volt egy jó szavad hozzánk, még akkor is, amikor a legnehezebb időket éltük. A legnagyobb ajándék, amit adtál nekünk az az időd volt. Egy olyan darabot kaptunk az életedből, amit tudtad, hogy soha nem kapsz vissza, mégis jó szívvel adtad.

Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, s akit szeretünk azt nem feledjük el.

Kedves Professzor Úr, mi mindannyian szeretünk és emlékedet őrizni fogjuk!

Köszönjük, hogy éltél és minket szerettél, nem haltál meg csak álmodni mentél. Szívünkben itt él emléked örökre, ha látni akarunk, csak felnézünk az égre. A csillagok közt utazol tovább, ott várj ránk, ha időnk lejárt.

Nyugodj békében!