Vissza a normál nézetre

Gödöllői társszerző a Science folyóiratban - A méhek esete a neonikotionidokkal

A The Guardian is beszámolt a Science folyóirat júniusi számában „A neonikotionid peszticidek országspecifikus hatásai mézelő méhekre és vadméhekre” címmel megjelent tanulmányról (http://science.sciencemag.org/content/356/6345/1393), amelynek társszerzői között szerepel dr. Sárospataki Miklós, a SZIE MKK Állattani és Állatökológiai Tanszékének docense. A cikk alapjául szolgáló kísérletet a brit Ökológiai és Hidrológiai Központ (Centre for Ecology & Hydrology - CEH) koordinálta, 3 millió dolláros költségét pedig nagyrészt a Bayer és a Syngenta fedezte.

  - A közvélemény tisztában van azzal, hogy a méhek veszélybe kerülhetnek a növényvédő szerek miatt. A világ egyik vezető lapja is felfigyelt a tudományos életben méltán magas presztízsű folyóirat cikkére. Az ennek alapjául szolgáló kísérletről azt írták, hogy ez a világ legnagyobb valaha végzett kísérlete. Ezt hogyan kell értelmezni?

- Térléptékben volt nagyon nagy, mert egyrészt három országra terjedt ki, másrészt ilyen nagy összterületű, teljes mértékben szabadföldi kísérletet még nem hajtottak végre a neonokotinoidok méhekre gyakorolt hatásával kapcsolatban. Angliában, Németországban és Magyarországon jelöltünk ki kísérleti terület hármasokat. Az egyik kontroll terület volt, amelyen nem alkalmaztunk neonikotinoidokat, a másik két parcellán pedig ismert, nagymértékben használt szerekkel (thiamethoxam és clothianidin) kezeltük a repcét. A növényvédelemben nagyon széles körben használják ezeket a szereket, ugyanakkor pár éve már komolyan fölmerül a lehetősége annak, hogy a méheknek (és esetleg más hasznos szervezeteknek) finoman fogalmazva nem tesznek nagyon jót ezek az inszekticidek. Mindegyik területre telepítettünk ki házi méheket (Apis mellifera), poszméheket (Bombus terrestris) és egy magányos életmódú művészméh fajt (Osmia bicornis). A kísérlet célja az volt, hogy Angliától Magyarországig, európai léptékben megállapítsuk a lehetséges káros hatásokat. A repce virágzási időszakában felmértük a méhek aktivitását, illetve a begyűjtött pollenből mintákat vettünk későbbi analízis céljára. A virágzási időszak végén a fészkeket begyűjtöttük, és Angliában részletes analízisnek vetették alá, melyben a fészekben felhalmozódott szermaradványok mennyisége, az utódok száma és a következő évi túlélési ráta mellett még számos paramétert vettek fel.

  - Milyen célra használják a vizsgált növényvédő-szereket?
  - A neonikotinoidokat elsősorban csávázószerként használják. Amikor a mag elkezd csírázni, a hatóanyag felszívódik a növekvő növénybe, és így megóvja azt a károsító rovarok ellen. A gond az, hogy a kifejlett növényben, bár felhígul ugyan a szer, de nagyon kis koncentrációban bekerülhet a nektárba és a pollenbe is, amit a megporzók, így a méhek is fogyasztanak. Az alacsony koncentráció nem öli meg ugyan a méheket, de több szubletális hatása lehet a szereknek így is. Nem raknak például annyi petét, mint szoktak, gyengébb, rosszabb lesz az utódgeneráció egészségi állapota, és laborkísérletek azt is igazolták, hogy tájékozódási, illetve mozgáskoordinációs zavarokat is okozhat a szer.

  – Hogyan lett részese ennek a kutatásnak?
  - Azt nem tudom, hogy hogyan esett a választás Magyarországra, én a döntés után kapcsolódtam a munkába. Annak is köszönhetem a felkérést, hogy korábban végeztem néhány kutatást más területen a Syngentának, amely cég az egyik legnagyobb gyártója a neonikotinoidoknak, és amely a Bayerrel együtt e kutatás fő finanszírozója volt. Elég rosszat tettünk nekik most azzal, hogy újabb adatokkal bizonyítottuk azt, hogy ezek a szerek nem tesznek jót a méheknek.

  - Miről szólt a korábbi kutatás?
  - Mezőgazdasági területek szélére vetettünk olyan virágos kultúrákat, amelyek vonzották a méheket és egyéb viráglátogató rovarokat. Azt vizsgáltuk, hogy ez az eljárás milyen hatékonyan erősíti az adott terület méhfaunáját. A feladatot egy angol kollégával együtt végeztem. Ez vezethetett oda, hogy a szóban forgó kísérlet magyarországi terepi munkájának összehangolására engem kértek fel 2015-ben.

  - Az eredmények egyik érdekessége, hogy Németországban nem volt igazán kimutatható ezeknek a szereknek a negatív hatása a házi méhekre, míg Magyarországon és Angliában igen.
  - Ennek valószínűleg az a magyarázata, hogy Németországban elsősorban nem a repcéről, hanem más növényekről táplálkoztak a rovarok. A német házi méhekről leszedett pollennek csak a 15%-a volt repce pollen, míg Magyarországon és Angliában táplálékuk 40-50%-a a repcéből származott. Németországban változatosabb lehetetett a kutatásba vont mezőgazdasági táj. A hazai területeket a Jászságban és Szolnok környékén jelöltük ki, és valószínűleg jóval kevesebb volt a repce mellet az alternatív táplálék lehetőség.

  – Gyakran érvelnek azzal a növényvédőszer-gyártók, hogy ha minden terméküket betiltják, akkor ennyi és ennyi veszteséget kell elszenvedni a mezőgazdaságban. Mi lehet a megoldás?
  - A dilemma nem mai keletű. A neonikotinoidokkal kapcsolatban egyre több kísérleti eredmény mutatja azt, hogy károsan hatnak a méhekre, ami eddig nem volt így. Más növényvédő szereknél a szubletális hatásokat még kevésbé vizsgálták. Valamit biztosan használni kell védekezésül, hiszen különben nem lesz annyi termésünk, mint jelenleg. Szerintem azonban nem csak azzal van a baj, hogy nem termelünk elegendő élelmiszert a világon, hanem azzal, hogy a megtermelt javak elosztása nem megfelelő. A termesztés vegyszerigényét mindazonáltal megfelelő termelési technológiával csökkenteni lehet. És felmerül persze az is, hogy meddig engedheti meg magának az emberiség, hogy a profitorientált termelés felülírja a természet- és környezetvédelmi szempontokat. 

 – Lehet-e a méheket pótolni?
  - Próbálkoznak vele, például Kínában, ahol bizonyos területeken olyan nagy mennyiségű inszekticidet használtak korábban, hogy gyakorlatilag eltűntek a rovarok. Ezeken a helyeken almát például úgy lehet termeszteni, hogy a délebbi vidékeken begyűjtik az almavirágokat, kivagdossák belőlük a portokokat, a virágport összeszedik, és ezt árusítják északon. Az emberek felmásznak az almafára, és egy kis ecset segítségével az így megvásárolt virágporral beporozzák az almát. Sokan vannak, olcsó a munkaerő, ez azonban másutt nyilván nem járható út. Arról nem beszélve, hogy egyébként sem tartanám ezt követendő példának, sokkal okosabb, egyszerűbb és hatékonyabb volna inkább jobban odafigyelni a beporzókra, és más hasznos szervezetekre, hogy ne amortizáljuk le őket annyira, hogy ilyen megoldásokra kényszerüljünk.

  - Mi lesz a sorsa a kísérlet eredményeinek?
  - Ezzel a kérdéssel még sokáig birkóznak a növényvédőszer-gyártók és az EU döntéshozói. 2013 óta moratórium van, csak külön engedéllyel szabad használni neonikotinoidokat az unió területén.Valószínűleg idén ősszel kerülhet sor olyan döntésre, hogy végleg betiltsák-e ezeket a szereket, vagy sem, Én mindenesetre becsülöm a Syngentát és a Bayert, hogy hajlandók voltak pénzt befektetni a független vizsgálatokba, s nem várták el azt, hogy az ő szájízük szerinti eredmények szülessenek ebből a kísérletből.

  – És mit jelent az ön számára ez a publikáció?
  - Ritka szakmai sikert, a Science folyóiratban még sokadik társszerzős publikációja is ritkán születik egy-egy kutatónak, pláne Magyarországról. Az biztos, hogy ez az eddigi legnagyobb adminisztrálható szakmai sikerem, és jelentős ajándéknak tekintem a sorstól!