Vissza a normál nézetre

Előzetes az egyetemi lap novemberi számának tartalmából

Az óvó és tanító szakos hallgatók pármunkában már a látogatás előtti héten megkezdték a felkészülést. Különböző képességfejlesztő játékokat gyűjtöttek össze, melyeket a csoport előtt mutattak be, játszottak el. Ezt tekinthetjük egyfajta próbajátéknak is, ahol le tudjuk mérni a feladat sikerességét, funkcióinak érvényesülését. A játékok fejlesztették a téri orientációt, a memóriát és az egyes érzékszerveket. Egyértelművé vált, hogy a feladatok a huszonéves korosztály számára is rendkívül élvezhetők. Az ilyen gyakorlati jellegű és élményközpontú feladatoknál a tanulók figyelmét és éberségét is sokkal könnyebb megőrizni, arról nem beszélve, hogy mindez a friss levegőn, a szabadban történik. (Balog Krisztina – Vincze Róbert: Tantárgy-pedagógia a szabadban)

­*

Máthé Imre tisztában volt azzal, hogy a vele szembeni elvárásokat csak hasonló elhivatottságú munkatársakkal együtt tudja teljesíteni. Az Agráregyetem akkor még Budapesten működő Botanika Tanszékére kiváló szakembergárdát szervezett. Ezt a Tanszéket olyan nevek fémjelezték, mint Priszter Szaniszló, Jeanplong József, Précsényi István, Vinczeffy Imre, Koltai Albert. Mindannyian tettre kész, a szakmáért élő, ténylegesen elhivatott, fáradtságot nem ismerő, fiatal szakemberek voltak. Később sokukból lett tanszékvezető professzor különböző egyetemeken. Máthé Imre Professzor Úr ezzel a gárdával oktatta a Növénytant, évfolyamunk több mint 200 hallgatójának. Megküzdve a latinul soha nem tanuló; szabatos tudományos szakkifejezéseket soha nem halló diákok alapismeret-hiányával; a latin növényneveket és kifejezéseket averzióval fogadó (nem ritkán a feleslegesség, az úri finomkodás, sőt a burzsuá beszüremkedés vádjával illető) közeg értetlenségével. (Dr. Várallyay György akadémikus megemlékezése dr. Máthé Imre emléktáblájának avatásán)

*

A tudományhoz egykor az igaz kifejezést társították. Amikor még német tervek alapján megépült a Magyar Tudományos Akadémia impozáns épülete, egy ismertető brosúrát adtak ki róla Igaz és szép palotája címmel. Az igaz a tudományt, a szép a művészeteket jelképezte. Szóval a tudománynak, pontosabban a tudomány intézményeinek és munkatársainak nemcsak lehetősége, de kötelessége is az igaz keresése és pártolása, magyarán a tárgyilagosságra, a sokszínűségre, az árnyalt megközelítésre és a pártatlanságra való törekvés. Magyarán, egy-egy szakmai kérdés megválaszolásakor minél több szempont érvényesüljön. (Dr. Villányi László: Az elődök tisztelete és a tisztesség)

*

Külön gratulálunk Klacsán Gábor rendező-operatőrnek, aki egyben a Szent István Egyetem Alkalmazott Bölcsészeti és Pedagógiai Karán folyó vidékfejlesztő szociális munkás képzés hallgatója is. Ugyancsak három filmmel indult a filmszemlén (Alkonyattól virradatig, Feltámadás Peresen, A láthatatlan királynő), amelyen második helyezést ért el. (Bogárdi Tünde:  Dokumentumfilmek a vidékről – Filmszemle Martfűn)

*

A konzultáció nagyon nagy feladat. Sok témával, iránymutatással, segítséggel, javítással, irodalom, anyagok átadásával próbálok segíteni hallgatóimnak. Az elmúlt tanévben diplomaterveseimmel együtt több, mint 20 hallgatóval foglalkoztam, novembertől pedig újabb 5 hallgatóval gyarapodunk. Akik mesterszakra tervezik a jelentkezést, azoknak javaslom a TDK-t. Vannak, akik másodéves, de vannak, akik már elsőéves korukban elkezdik a TDK munkájukat. Egyik hallgatómnak – aki már elsős korától nálam TDK-zott – most lesz a doktori védése. Nagyon büszkék vagyunk rá.  (Marinka Nikolett interjúja dr. Káposzta József egyetemi docenssel)

*

 Sok olyan lehetőség lenne, amivel emelni lehetne az oktatás színvonalát. Vajon mindenütt megfelelő a tananyagellátás? Vajon mindenütt, mindenféle szakon szükség van ugyanolyan tárgyakra? Úgy gondolom, hogy az alapképzésekben a szakmára kellene megtanítani a hallgatókat. Vannak olyan egyetemek, ahol többé-kevésbé „kinyújtott karral” működik az oktatás. Ha valaki a jogi karon végez, attól még nem lesz ügyvéd, hanem szakvizsga után; ez a specializáció helyes útja. Ráadásul öt éves az alapképzés, nem három. Át kellene gondolni azt is, hogy nekünk kell-e Bologna ilyen formában, ahogyan most „működik”. Használjuk fel ennek a rendszernek a tanulságait is, de őrizzük meg mindazt a tudást és tapasztalatot, ami az utóbbi száz évben fölhalmozódott a hazai oktatásban (Deák  Ivett interjúja dr. Lakatos János főtanácsossal)

*

Az elbírálás szempontjai a teljesség igénye nélkül a következők voltak: ötletesség a CAD szoftver alkalmazásában, esztétikum, textúrázás, környezet illetve a staffázs elemek igényessége, render képek, videók színvonala, továbbá a prezentáció elkészítése és előadásmódja. Bár a szempontok egyértelműek voltak, de a tíz prezentáció végighallgatása majd részletekbe menő kérdések megvitatása után mégsem volt egyszerű dolga a zsűritagoknak, a tíz pályamű ugyanis mind színvonalas munkáról és alapos utánajárásról tett bizonyságot, ugyanakkor természetesen eltérő elgondolásokkal, elképzelésekkel, különböző prezentációs megjelenítéssel álltak elő a hallgatók. (Sörös Csilla: CAD Párbaj az Yblön)