Elhunyt Stefanovits Pál

A SZIE Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar Talajtani és Agrokémia Tanszéke, az egykori munkatársak és kollégák, valamint a család mély fájdalommal tudatják, hogy Stefanovits Pál, az MTA rendes tagja, a Szent István Egyetem emeritus professzora, a Magyar Talajtani Társaság örökös elnöke 2016. augusztus 4-én, életének 96. évében otthonában elhunyt.
Hamvait 2016. szeptember 14-én, 11 órakor helyezik végső nyugalomra a Farkasréti temetőben.
A búcsúztató után a sírhelyhez csak a családtagok kísérik utolsó útjára.

Stefanovits Pál 1920. november 24-én született Kassán.
Vegyészmérnöki tanulmányai után, 1942-ben a Magyar Állami Földtani Intézetben kezdett dolgozni, majd 1949-ben átkerült az MTA Talajtani és Agrokémiai Intézetébe.  Mindkét munkahelyén jelentősen hozzájárult hazánk talajainak térképezési munkálataihoz.

Egyetemünk jogelődjére a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre 1965-ben került. Páter Károly utódjaként, egyetemi tanárrá és Talajtani Tanszék vezetőjévé nevezték ki.
Népszerű, szuggesztív előadóként, továbbá a Talajtani Szakmérnöki és Környezetvédelmi Szakmérnöki szakok alapításával és vezetésével nagyon sok fiatal szakembert vonzott a talajtan és talajvédelem irányába. Számos kiadásban megjelent, tankönyve a „Talajtan” valamennyi hazai agrár felsőoktatási intézményben évtizedekig meghatározó tananyag volt és ma is alapja a modernizált tananyagoknak.
Stefanovits Pál megfogalmazta „A Talajvédelem Tízparancsolatát”, amely a talajtanos körökön kívül is ismert tudatformáló eszközzé vált.

1969 és 1975 között az egyetem rektorhelyettese volt.  Alapító vezetője volt a Környezetgazdálkodási Intézetnek.  1990-ben professor emeritusi címet kapott.

Szakterületének a talajosztályozásnak és a talajtérképezésnek meghatározó hazai és nemzetközi hírű képviselője volt. Ennek elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia tagsága mellett, számos külföldi Akadémiának is tagja volt.

Hazai munkásságát egyebek mellet Treitz Péter-emlékéremmel (1973), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével (1996), Akadémiai Aranyéremmel (1999), és Eötvös József-díjjal (2007) ismerték el.

Stefanovits Pál halálával pótolhatatlan veszteség érte a magyar tudós társadalmat.
Emlékét őrizzük, szakmai és emberi értékrendjét és iránymutatásait követjük!