Dr. Pethő György emlékére

Dr. Pethő György professor emeritus, rektor, a közgazdaság tudományok kandidátusa életének 93. évében, 2015. november 5-én elhunyt. Búcsúztatásán, november 24-én, Budapesten, a Farkasréti temető ravatalozójában dr. Molnár József rector emeritus a következő gondolatokkal méltatta a Szent István Egyetem saját halottjának életútját, személyiségét. 

Mélyen tisztelt gyászoló család, jelen lévő rokonok, munkatársak, tanítványok, tisztelők!

  Szomorú megtiszteltetés számomra, hogy a Szent István Egyetem rektora, vezetése, dolgozói és hallgatói, volt munkatársai és tanítványai nevében én búcsúzom el Dr. Pethő György professzortól, az egyetem volt rektorától.

  1923. október 20-án született a Csepreg melletti Gyülevizen. Édesapja mozdonyvezető volt, édesanyja a családot látta el, és nevelte őt és húgát, Etust. A középiskolát Nagyváradon végezte. Tehetségével és szorgalmával már ebben az időben is kiemelkedett társai közül.

  1950. augusztus 5-én lépett házasságra feleségével, Izával, akivel, 65 évig élt kiegyensúlyozott, boldog házasságban. Most búcsúzik tőle felesége, fia, Gyuri, menye Judit, és imádott unokája, Orsi. 

  Pethő professzor közgazdász tanárként végzett 1948-ban a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. Egész életében tanár volt. Ez volt a hivatása. Tanított középiskolában, a Fáy András Közgazdasági Gimnáziumban, majd Sopronban, a Közgazdasági Technikumban, melynek igazgatója is volt. 1957-ben került a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre, ahol 1957-től nyugdíjba vonulásáig, 1993-ig tanszékvezetőként dolgozott.

  Búcsúzom Pethő professzortól, mint az egyetem meghatározó jelentőségű vezetőjétől, mint rektortól.

  1965 és 1968 között rektorhelyettes, majd 1969-től 1978-ig az egyetem rektora volt. Rektori megbízatásának lejárta után még három év rektorhelyettesi munkát is vállalt, segítve ezzel utódai munkáját. Összesen 15 éven át volt meghatározó személyisége, első számú vezetője az intézménynek. És ezek nem mindennapi évek voltak. Ez volt a magyar mezőgazdaság, a magyar falu fejlődésének kiemelkedő korszaka. Az ehhez szükséges magas szinten képzett szakemberállomány, a tudományos kutatási háttér, az új műszaki technológiai ismeretek biztosítása az egyetem feladata volt. Ehhez szükség volt az oktatás és kutatás fizikai és szellemi infrastruktúrájának fejlesztésére. Néhány év alatt új kollégiumok épültek Gödöllőn. Felépült az aula, a szemináriumi épület, a gépműhelyek, korszerűsödtek a sportpályák. 1968-ban kiköltözött Budapestről Gödöllőre a Mezőgazdasági Gépészmérnöki Kar. Nőtt a hallgatói létszám, ötévessé vált a képzés.

  Rektorsága idején gondot fordított az egyetem nemzetközi kapcsolatainak fejlesztésére. Azt vallotta, hogy az egyetemnek nyitnia kell a kapukat a külföld felé, de a gyakorlat, az üzleti szféra a vidék felé is. Jöjjenek a külföldi diákok, professzorok, új gondolatok, és menjenek hallgatóink, tanáraink külföldre, kapcsolódjanak be a nemzetközi szakmai tudományos közéletbe. De nyitni kell a hazai valóság, a gyakorlat felé is. Az ő rektorsága idején nőtt a külföldi, főleg fejlődő országokból érkező hallgatók száma, bővültek a nemzetközi szakmai, tudományos kapcsolatok. A nyitás gondolata húzódott meg a trópusi mezőgazdasági képzés elindítása, és hazai vonatkozásban a megyei klubok szervezése mögött is.

  Pályafutása során több szakmai és tudományos testületnek volt tagja. 18 éven keresztül dolgozott az Állami-és Kossuth-díj Bizottságban, éveken keresztül az MTA Tudományos Minősítő Bizottsága Közgazdaságtudományi és Agrártudományi Bizottságában. Tagja volt a Földművelési Minisztérium Szakoktatási Bizottságának, a Magyar-Holland Gazdasági Bizottságnak.

  Rektorsága idején vált a Gödöllői Agrártudományi Egyetem az ország meghatározó agrár felsőoktatási és kutatási központjává.

  Köszönjük Rektor Úr!

  Búcsúzom Pethő professzortól, mint tudóstól és tanártól.

  Doktori fokozatát 1948-ban, a közgazdaságtudomány kandidátusa címet 1963-ban szerezte. 1995-től az Egyetem Honoris Causa Doktora, 1997-től professzor emeritusa.

  Tudományos érdeklődése a változó, állandó átalakulásban lévő társadalmi-gazdasági viszonyok kutatása felé irányult. A szocializmus termelési viszonyainak alakulása, a mezőgazdaság fejlődésének társadalmi és gazdasági vonatkozásai, az árutermelés fejlődése, az érték- és árelmélet, a piacformák alakulása álltak érdeklődésének fókuszában. Cikkek, tanulmányok, tananyagok, jegyzetek és maga az oktatás volt az új ismeretek hasznosulásának fő területe. Igazi tanár volt. Szerette a diákokat, és szeretett tanítani. Pályafutása során többször ajánlottak neki magasabb politikai állást, rangot, de ő mindig a tanárságot választotta. Szinte a katedrán halt meg. Az elmúlt évben, mint korábban mindig előadásokat tartott doktorandusz hallgatóknak a közgazdasági elméletek történetéről. Még néhány nappal a halála előtt, a kórházban is készült, hogy bevezető előadást tartson a hallgatók „a tudomány napja” alkalmából szervezett konferenciáján az 1945-ös földreformról.

  Köszönjük, Professzor Úr!

  És különösen a Közgazdaságtani tanszékcsoport dolgozói nevében búcsúzom Pethő Györgytől az embertől, a közvetlen munkatárstól, a főnöktől, az atyai jó baráttól, a mestertől.

  Nagy tudású, nagy tapasztalatú ember volt. Részese volt a XX. század nagy történelmi, társadalmi változásainak. Megélte annak minden tragédiáját és minden csodáját, minden ellentmondását. Hitt, bízott, örült és csalódott, majd újrakezdett.

  A tudás, a kiválóság nem elég. Jellem is kell, elkötelezettség, igényesség, bölcsesség és türelem. És ezzel ő minddel rendelkezett.

  Az egyéni vágyak, ambíciók gyakran önzővé, végül boldogtalanná teszik az embereket. Az nyer valódi boldogságot, sugárzó tiszteletet, aki bölcs alázattal a legjobb tudása szerint a közösségért, a közösség érdekében cselekszik. Ilyen ember volt Pethő György. Soha nem a közösségből, mindig a közösségért élt. Aki bár nagy hatalommal rendelkezett, nem gyűjtött vagyont, anyagi gazdagságot, mégis gazdag volt. Elnyerte a közösség tiszteletét. A tiszteleten alapuló tekintély pedig nagy érték. Nem tanulható és nem erőszakolható ki. Nem függ az ember külső megjelenésétől, hangerejétől, hatalmától. A tekintély az egyéniségben rejlik, abból sugárzik.

  Önfegyelem és mértéktartás jellemezte. Szerény volt. Vallotta, hogy „a lehető legtöbbet kell tennünk, s a lehető legkevesebbet kell beszélni önmagunkról”.

  Tisztelt Rektor Úr! Professzor Úr! Kedves Gyuri bátyám!

  Amikor most eltemetünk téged, nemcsak tőled búcsúzunk, hanem siratunk egy darabot a saját életünkből is, azt, amit veled töltöttünk. Jó volt veled dolgozni. Nem kivételeztél velünk, de nem is korlátoztál minket sem gondolkodásban, sem cselekedeteinkben. Utolsó találkozásunkkor is éreztük, hogy szeretsz minket, s talán nem nagyképűség tőlem, de büszke is vagy ránk.

  Emlékedet megőrizzük, nyugodj békében!