Befejeződött egyetemünk 2012/2013 évi tanéve

Egyetemünk 2012/2013. tanéve június 21-én ért véget a Szenátus ünnepi nyilvános ülésével a gödöllői aulában. Tanévzáró beszédet dr. Solti László egyetemi tanár, rektor, az MTA r. tagja mondott. Az ünnepség végén Mezei Tibor, a SZIE főtitkára, a Szenátus titkára búcsúztatta az intézmény vezetőjét, tudományos helyettesét, dr. Hornok László egyetemi tanárt, az MTA r. tagját és a Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar dékánját, dr. Villányi László egyetemi tanárt. Az ő vezetői megbízásuk jogszabályváltozások miatt június 30-án megszűnik.

B. G.

Az ünnepi ülés dr. Solti László tanévzáró beszédével kezdődött.

"Tisztelt Vendégek, Oktatótársaim és mindenek előtt kedves Végzős Hallgatóink!

Tudják-e, milyen nap van ma? Amint reggel a rádióból megtudhattuk, a zene világnapja, továbbá Alajos és Leila névnapja. Alighanem a véletlen hozta így, de történetesen a ma van a nyári napforduló is, az év leghosszabb napja, amikor csaknem 16 órán keresztül egyfolytában világos van. Az asztronómusok rögtön sorolják, hogy ilyenkor hajlik el a legkisebb szögben a Föld forgástengelye a Nap sugaraitól, az északi féltekén a Nap 66º magasan delel – ez jelenti a csillagászati nyár kezdetét. Máig a Nap délről északra, innentől kezdve pedig északról délre kezd mozogni. Ehhez a szakrális naphoz a legtöbb kultúrában számos ősi szokás kapcsolódik, megünneplésének ismét reneszánsza van. A magyar népi szokások szerint már korábban is fontos ünnep volt, de a kereszténység felvétele óta Szent Iván napjához kötik a nyári napfordulót.

De egyáltalán nem szeretném Önöket csillagászati előadással terhelni. Mindez csupán azért jutott eszembe, mert van abban valami sorsszerűség, hogy végzőseink épp ma veszik kézbe jól megérdemelt oklevelüket. A világosságnak ugyanis van egy átvitt értelme is: a megvilágosodás, a felvilágosodás fogalma, ami a belső fény, a szellem felragyogását jelenti. Ez a véletlen egybeesés azt szimbolizálja, hogy a diploma az Önök életében is fordulópont: a világosság napja.

Hogy is mondta 166 évvel ezelőtt Petőfi?

 

„Ha majd a bőség kosarából

Mindenki egyaránt vehet,

Ha majd a jognak asztalánál

Mind egyaránt foglal helyet,

Ha majd a szellem napvilága

Ragyog minden ház ablakán:

Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,

Mert itt van már a Kánaán!

 

És addig? addig nincs megnyugvás,

Addig folyvást küszködni kell…”

 

Nos, a mai diplomaosztó ünnepségért – kinek többet, kinek kevesebbet – Önöknek is meg kellett küszködniük. De végül sikerrel vették ezt az akadályt és ha mérleget készítenek eddigi életútjukról, bizonyára ez a nap lesz az egyik csúcspont. Ám ne feledjék, a csúcspont egyben fordulópont is – mától kezdve az Önök napja is irányt változtat a horizonton. A most átvett diploma nem garancia, csak jogosítvány a sikeres életpályához. Hogy ennek birtokában miként navigálják életük hajóját, az jórészt Önökön múlik. Az engedélyük megvan és higgyék el, mindegyikük életében számos helyzet adódik majd – olyan útelágazások, ahol neveltetésük, tapasztalatuk, ösztöneik és bátorságuk szerint kell választaniuk. Minden pillanatban két út van előttünk; ezek közül ki kell választanunk az egyiket, és nem tudjuk, merre vezet a másik. Lehet, hogy a jobbat választottuk, és lehet, hogy sohasem fogjuk megtudni melyik a jobb. Sajnos, ezek a csomópontok soha nem fehérek vagy feketék, jók vagy rosszak, ahol könnyű a helyes irány kiválasztása. Az is előfordul, hogy rosszul választunk – senki sem tévedhetetlen –, de ne feledjék: mindig van korrekciós lehetőség, mindig újra lehet kezdeni. És ha családjuk, iskoláik, amelynek most utolsó állomásához érkeztek, jól készítették föl Önöket az életre, akkor többnyire rá fognak találni a helyes útra – vagy ha mégsem, akkor korrigálhatnak. Ehhez kívánok sok szerencsét, bátorságot és kellő bölcsességet.

De ha már a szellem napvilágánál tartunk, akkor nekünk tanároknak is újból és újból föl kell tenni magunknak a kérdést: vajon jó úton járunk-e? Nem szükséges-e az intézmény hajóján is a folyton változó körülmények szerint irányt módosítani? A külső körülmények ugyanis rég voltak annyira kedvezőtlenek, mint most. Az intézmény – nem mondok újat vele – rendkívül súlyos pénzügyi elvonásoktól szenved, emiatt maga is drasztikus intézkedésekre kényszerül. Nem zárható ki, hogy a rengeteg szak között profiltisztítást kell végeznie és újra meg újra felülvizsgálnia, hogyan tudja az évről évre csökkenő jelentkezési létszámhoz igazítani kari struktúráját, szakkínálatát és oktatói-kutatói létszámát. Ennek a kényszernek nemcsak mi, hanem szinte valamennyi társintézmény is ki van téve, amelyek közül bizony néhányan ellehetetlenülhetnek a következő években. Úgy is mondhatnám, valamennyien egy nagy túlélőtúra résztvevői vagyunk, ahol helyzetfelismerő képességünk, találékonyságunk és bátorságunk segítségével kell kihúzni magunkat a nehéz helyzetekből. Nálunk ezt tovább bonyolítja, hogy alig egy hét múlva a Szent István Egyetem teljes akadémiai vezetése leköszön és a belépő új vezetés csöppet sem könnyű viszonyokat örököl. Hiszen mástól sem hangos a sajtó, mint hogy melyik egyetem vagy főiskola mekkora adósságállománnyal küzd, ki hogyan próbálja kompenzálni a csökkenő diáklétszámot, a fogyatkozó támogatást vagy éppen a PPP adósságállományt. Innen nézve egyetemünk talán egy hajszálnyival jobban áll, mint sok versenytársa, de intő jelek már nálunk is látszanak. Azt kell mondanunk tehát, hogy sem a bőség kosara, sem a jognak asztala nincs itt és a szellem napvilága sem ragyog minden ház ablakán, a Kánaán sajnos még odébb van.

De mindezek ellenére van mire büszkének lenni. Hiszen a három éve elnyert Kiváló Egyetem cím után az idén az Állatorvos-tudományi Kar, valamint a Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar elnyerte a Kutató Kar címet. Különösen becses számunkra ez a megtisztelő kitüntetés, mivel nem politikai kijárás vagy eredményes lobbyzás eredménye, hanem jól mérhető és objektív tudományos kritériumok alapján országosan összesen négyet adtak ki belőle. Bizonyos szerény anyagi előnyökkel is jár, de nem ez a csekély többlet-támogatás a legnagyobb értéke, sokkal inkább az a visszaigazolás, amely a két kar eddigi tudományos erőfeszítéseinek szól. Öntudatot ad és újabb sikerekre sarkall, és az sem lebecsülendő, hogy a másik két egyetemi karunkat is megmozdítja.

Alig néhány hete, hogy a magyar tudomány helyzetéről kétévente összeállítandó országgyűlési beszámolóhoz össze kellett gyűjteni a SZIE eredményeit. Nos, bár soha nem lehetünk teljesen elégedettek, azért nincs szégyenkezni valónk sem. Hiszen a legfontosabb mérőszámokban kivétel nélkül benne vagyunk a legjobb nyolcas mezőnyben vagy annál előbbre. Nyolc doktori iskolánkkal közvetlenül a nagy tudományegyetemek után következünk, publikációs mutatóink alapján a 7. helyet foglaljuk el, diák-mobilitás és a nálunk tanuló külföldi hallgatók száma szerint a 4. helyen állunk, tehetséggondozási és TDK tevékenységünk kiemelkedő, megújult arculatunk, újságunk és honlapunk számos elismerést kapott, sportkoncepciónkat a többi egyetemek másolják. Ha tehát belenézünk a tükörbe, a kép minden elfogultság nélkül is inkább kedvező. Nem annyira, hogy ne akarnánk néhány ráncot felvarrni vagy szépséghibát eltüntetni, de ettől még az önbizalmunk, a magunkba vetett hitünk nem inog meg.

A további teendőket nyilván az új vezetésnek kell majd felmérnie. De ha tanácsot kérnének, a következő munícióval látnám el őket nehéz útjukra.

1.) Mindenképpen törekedjenek a minőségi képzésre, próbálják a legjobb hallgatókat magunkhoz vonzani. Ők lesznek, akik teljesítenek, akik végzettként jó hírünket viszik szét a világba, és akik sikeres életpályájukkal idecsábítják a következő generációt. Nagyon remélem, a most végzettek között is többen vannak ilyenek.

2.) Jó hallgatók csak kiváló professzori gárda esetén választanak minket – a tanári kar a szakterület nemzetközileg is elismert, kiemelkedő egyéniségekből álljon.

3.) Bár sokan vitatják (általában azok, akik rossz helyezést érnek el), de az objektív kiválósági mutatók alapján készült rangsorok szerepe egyre növekszik. Ezért arra kell ösztönözni az oktató-kutató gárdát, hogy tudományos eredményeiket élvonalbeli szaklapokban tegyék közzé, ahol magas idézettséget érnek el nemcsak maguknak, hanem az intézménynek is.

4.) Végül pedig minél nagyobb arányban kapcsolódjanak be a nemzetközi integrációba, hiszen az EU-2020 kutatási konzorciumok kiemelkedő anyagi támogatás mellett a csoport tudományos outputját és az intézmény rangját egyaránt emelik.

 

És ha a fenti területeken eredményesek leszünk, akkor a legkiválóbb hallgatók is minket választanak.

 

Ezek az intelmek inkább a tanári karhoz szóltak, de vajon mit tanácsolhatok az elballagó diákoknak? Mondjam el immár sokadszor, hogy itt most befejezik ugyan az iskolarendszerű képzést, de soha ne hagyják abba a tanulást? Emlékeztessek arra, hogy a megszerzett tudás néhány éven belül előbb megfeleződik, majd teljesen elavul, ezért fontos a divatos szóval life long learningnek nevezett élethosszig tartó tanulás? Hívjam föl ismét a figyelmet a nyelvtudás fontosságára, ami nélkül a kitágult világ globális versenyében esélytelenek? Netán mondjam el, hogy az egyetemről kilépő fiatalember immár értelmiségi, akihez elengedhetetlenül hozzá tartozik a kultúra, sport, művészet és mindenek előtt az önálló, felelős gondolkodás? De hiszen ezeket már számtalanszor elmondtam, lapozzák csak föl a korábbi beszédeimet. De talán van más is: Önök fiatalok, bizonyára vannak vágyaik, álmaik. Ugye tudnak álmodozni valami szépről, amire olyan jó gondolni? Nos, a sok-sok bölcsesség helyett én most inkább azt kérem, zárják be ezeket a gyönyörű álmokat a szívük legmélyére, ahol soha senki nem fér hozzájuk és úgy őrizzék, mint a legdrágább kincset. Hiszen érhetnek testi vagy lelki csapások, elveszíthetem az állásom, a vagyonom, vagy egyéb földi javaim, de nem az a sok minden fontos, amit az ember évek során felhalmoz maga körül, hanem az a kevés, amit el tud vinni magával. A javak mind pótolhatók, amíg megvannak az álmaim, egy csillag a horizonton, amit követni lehet és ami a bajból mindig segít fölállni és akárhányszor újrakezdeni. Ne féljünk hát álmodni – ha elég erősen akarjuk, megvalósulhat. Igaza van a zen-mesternek, akitől megkérdezték a tanítványai: "Mester, honnét tudhatom, hogy van-e még dolgom a világon?" És a mester azt felelte: "Abból, hogy élsz. "

Fennkölt gondolatok, ugye? De ha most, a 35 fokos melegben álmaik középpontjában mégis egy hideg sör áll, azt is megértem. Kísérje szerencse az útjukat és köszönöm, hogy meghallgattak! "

A nyilvános szenátusi ülés doktorrá avatással folytatódott.

Agrár-műszaki tudományok tudományágban Dani Rusirawan (személyében először szerzett indonéz állampolgár a Szent István Egyetemen doktori fokozatot), Kovács Zoltán, Molnár Tamás Géza és Renner Tamás,

állatorvosi tudományok tudományágban Arany-Tóth Attila, Benyeda Zsófia, Faigl Vera, Malik Péter, Marton Szilvia, Pákozdy Ákos, Pápa Kinga, Pásztory-Kovács Szilvia, Szatmári István, Tánczos Balázs, és Vili Nóra,

állattenyésztési tudományok tudományágban Müllerné Trenovszki Magdolna, Papócsi-Réthy Katalin,

biológiai tudományok tudományágban Rabnecz Gyula,

gazdálkodás- és szervezéstudományok tudományágban Balló Zsófia, Dióssi Katalin, Hámori Judit, Hustiné dr. Béres Klára, Kerekes Margit, Komáromi Kálmán, Kurucz Adrienn, Lampertné Akócsi Ildikó, Péli László, Rácz Georgina, Szakács Zsolt, Török Gábor, Végh Klaudia Katalin,

környezettudományok tudományágban Bela Györgyi, Bellaagh Mátyás, Cseresnyés Imre, Fuchs Márta, Gulyás Zoltán, Gyarmati Bernadett, Kampfl Györgyi, Krifaton Csilla, Orosz Erika, Sály Péter, Somogyi Zoltán és Waltner István,

növénytermesztési- és kertészeti tudományok tudományágban Antal Ferenc, Finta Zuzana, Földesi Petra, Puskás Katalin, Szabó-Hevér Ágnes, Szalai Márk és Tremmelné Tar Melinda szerzett doktori fokozatot.

Ezután habilitációs okleveleket adtak át. Ebben a tanévben állatorvos-tudományban Földvári Gábor, Jánosi Szilárd, Pribenszky Csaba, Rácz Bence László és Zsarnovszky Attila

állattenyésztés-tudomány területén Beregi Attila,

biológiai tudományok területén Szabó Péter,

gazdálkodás- és szervezéstudományok területen Szabó Zoltán,

regionális tudományok területén Hajdú Zoltán habilitált.

A Szent István Előadást „Gyűrűk Ura, a β-laktám” címmel dr. Fodor Lajos egyetemi tanár tartotta meg.

Fodor Lajos 1975-ben a Szegedi Orvostudományi Egyetemen gyógyszerész oklevelet kapott. Egyetemi doktori címet szerzett 1977-ben, majd 1986-tól a kémiai tudomány kandidátusa lett. 1982-től folyamatosan a Békés Megyei Pándy Kálmán Kórház Központi Laboratóriumában dolgozik. Kezdetben gyógyszerészként, 1994-től osztályvezetőként. Hat éven át volt a Pándy Kálmán Kórház főigazgató helyettese. 1988-ban a József Attila Tudományegyetemen vegyészdoktori címet kapott. Habilitált doktori oklevelet szerzett 1998-ban a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemen Szegeden, ahol munkáját 1999-ben egyetemi magántanári címmel ismerték el. 2011. január 1-jétől a Szent István Egyetem gyulai intézetében főigazgató, majd a kari struktúra átszervezése után létrejött Gazdasági, Agrár- és Egészségtudományi Kar Egészségtudományi Campusán intézetigazgató, tudományos dékánhelyettes. A köztársasági elnök 2011-ben egyetemi tanárrá nevezte ki. Hazai és nemzetközi referált folyóiratokban 85 közleménye jelent meg, közleményeinek összesített hatása 133,7, független idézettsége 488, Hirsch indexe 15. Az idén benyújtotta akadémiai doktori értekezését.

A Szenátus Honoris Causa Tiszteletbeli professzori címet adományozott Prof. Harald Rosenthalnak a Mezőgazdaság- és Környezettudományi Karon az akvakultúra és halászati innovációs fejlesztések, kutatások szervezésében és irányításában végzett kimagasló munkásságának elismeréseként.

A Szenátus Professor Emeritus elismerő címet adományozott dr. Barótfi István egyetemi tanárnak (Gépészmérnöki Kar), dr. Pálinkás István főiskolai tanárnak (GÉK), dr. Pék Lajos főiskolai tanárnak (GÉK), dr. Varga Zoltán egyetemi tanárnak (GÉK), dr. Laib Lajos egyetemi tanárnak (GÉK), dr. Bárdos László egyetemi tanárnak (Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar), dr. Heltai György egyetemi tanárnak (MKK), dr. Heszky László egyetemi tanárnak (MKK), dr. Jolánkai Márton egyetemi tanárnak (MKK), dr. Varga János egyetemi tanárnak (Állatorvos-tudományi Kar), dr. Szabó József Zsigmond egyetemi tanárnak (ÁOTK), dr. Scheiber Pál egyetemi tanárnak (ÁOTK), dr. Rafai Pál egyetemi tanárnak (ÁOTK).

A Szenátus Szent István Egyetem Aranygyűrű kitüntetést adományozott dr. Veresegyházy Tamás egyetemi docensnek (ÁOTK).

Szent István Egyetem Aranyérem kitüntetésben részesült dr. Turcsányi Gábor egyetemi docens (MKK), dr. Rusvai Miklós egyetemi tanár (ÁOTK) és dr. Molnár József egyetemi tanár (GTK).

Szent István Egyetem Ezüstérem kitüntetésben részesült Balázs Gusztáv, a Rektori Hivatal Kommunikációs Központjának ügyvivő szakértője, az egyetemi újság felelős szerkesztője, Nagy Istvánné, a Gazdasági Főigazgatóság, Beruházási és Üzemeltetési Igazgatóság igazgatási ügyintézője, dr. Szabó Zoltán, a GTK Marketing Intézet egyetemi docense.

Egyetemi magántanári címet adományozott a Szenátus dr. Heltai Pál nyugalmazott egyetemi docensnek.

Címzetes egyetemi tanári elismerésben részesült dr. Lugasi Andrea, az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet főigazgató-helyettese, dr. Orbán László szaporodásgenomika igazgató, Temasek Life Sciences Laboratory, dr. Makara Péter, a Semmelweis Egyetem szaktanácsadója, dr. Lencsés György ny. egyetemi docens és dr. Koplyay Tamás, az Universitéy du Quebec egyetemi tanára.

Mesteroktató címben részesült dr. Kránicz Imre ny. nyelvtanár.

Az egyetem rektora Pro Negotio Universitatis kitüntetést adományozott dr. Gáspárdy András egyetemi docensnek (ÁOTK), dr. Sárosi László ny. állatorvosnak (ÁOTK) és dr. Papp Zoltán tudományos főmunkatársnak (ÁOTK).

A Szenátus Szent István Egyetem Babérkoszorú Arany fokozatot adományozott a következő munkatársaknak:

dr. Szemán László egyetemi docens (MKK), Markó Balázs DLA egyetemi docens (YMÉK), dr. Zsidai László egyetemi docens (GÉK), dr. Mándoki Míra egyetemi adjunktus (ÁOTK), dr. Kenderfi Miklós egyetemi docens (GTK), dr. Varga Vilmos c. egyetemi docens (GÉK), Miskolciné dr. Mikáczó Andrea egyetemi docens, központvezető (Rektori Hivatal, Egyetemi Minőségügyi Központ), Buza Erika osztályvezető, ügyvivő szakértő (Gazdasági Főigazgatóság, Bérgazdálkodási Osztály), Reinhardtné Barkóczy Emese központvezető, ügyvivő szakértő (Rektori Hivatal, Felnőttképzési és Távoktatási Központ), Zatykóné Horváth Krisztina igazgatási ügyintéző (MKK), Leczovics Péter tanszéki mérnök (YMÉK), Babály Bernadett művésztanár (YMÉK), Izsó Lászlóné igazgatási ügyintéző (GÉK), Blahó Krisztina csoportvezető (ÁOTK), Kardos László ügyvivő szakértő (GTK), dr. Forgácsné Gerics Rózsa ügyvivő szakértő (ÁOTK).

A Szenátus Szent István Egyetem Babérkoszorú Ezüst Fokozatot adományozott a következő munkatársaknak: dr. Horváth Ákos tudományos főmunkatárs (MKK), dr. Szűcs Miklós egyetemi docens (YMÉK), dr. Keresztes Róbert adjunktus (GÉK), dr. Lehel József egyetemi docens (ÁOTK), dr. Fehér János egyetemi docens (GTK), Horváthné Péter Mária gazdasági ügyintéző (Gazdasági Főigazgatóság, Bérgazdálkodási Osztály), Slániczné Molnár Ildikó központvezető, ügyvivő szakértő (Rektori Hivatal, Kommunikációs Központ), Bakos Györgyné laboráns (MKK), Zsila Sándorné gazdasági ügyintéző (YMÉK), Reinprechtné Persay Hedvig tanulmányi előadó (YMÉK), Tötös Levente Tamás szakmunkás (GÉK), Gréczi Gyuláné igazgatási ügyintéző (GTK), Straubné Nagy Ilona igazgatási ügyintéző (MKK).

A Szenátus Szent István Egyetem Babérkoszorú Hallgatói Fokozatot adományozott a következő hallgatóknak: Kajtár Péter (YMÉK), Baji Balázs (ÁOTK), Varga Korinna (GTK),

Krupa Attila hallgató (MKK), Kelemen Andrea (GAEK), Géczei Lili Edit (ABPK), Csapó László Attila doktorandusz HÖK elnök.

A Szent István Egyetem Munkatárs elismerő címben részesült Molnár Anikó igazgatási ügyintéző (MKK).

Az emberi erőforrások minisztere Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett kitüntetésben részesítette dr. Kászonyi Gábor főiskolai tanárt (YMÉK) és dr. Dimény Judit egyetemi tanárt (MKK).

Az emberi erőforrások minisztere pedagógusnap alkalmából Pedagógus Szolgálati Emlékérem kitüntetést adományozott dr. Kozák János egyetemi tanárnak (MKK).

Az ünnepi ülésen bejelentették, hogy Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter a Pedagógusnap alkalmából Miniszteri Elismerő Oklevelet adományozott dr. Póti Péter egyetemi docensnek (MKK) és Balogh Lászlónak, az YMÉK gazdasági igazgatójának.

Mint ismeretes, jogszabályváltozások miatt a 65. életévét betöltött magasabb egyetemi vezetők megbízása június 30-án megszűnik. A leköszönő vezetőket Mezei Tibor, a Szenátus titkára a következő gondolatokkal búcsúztatta el.

"Tisztelt Ünnepi Szenátusi Ülés!

A Nemzeti Felsőoktatási Törvény a 65. életévüket betöltött magasabb vezetők vezetői megbízását 2013. június 30-ával megszünteti. A törvény alapján Egyetemünk rektorának, tudományos rektorhelyettesének, a Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar dékánjának vezetői megbízása június 30-án megszűnik. Mivel a Szervezeti és Működési Szabályzatunk a rektorhelyettesek megbízását a rektori ciklusok időtartamához köti, az oktatási és külkapcsolati rektorhelyettesek megbízása is megszűnik e hónap utolsó munkanapján.

A tanévzárónk ezért vezetői cikluszáró ünnepi szenátusi ülés is. A leköszönő egyetemi vezetőknek, dr. Solti László rektor úrnak, Csákiné dr. Michéli Erika rektorhelyettes asszonynak, dr. Beke János és dr. Hornok László rektorhelyettes uraknak, valamint dr. Villányi László dékán úrnak köszönetünket fejezzük ki az igen nehéz felsőoktatási környezetben végzett munkájukért.

Ebben a tanévben járt le Tatár Imre gazdasági főigazgató úr vezetői megbízása is, akinek a több cikluson átnyúló gazdasági vezetői tevékenységét ezúton is köszönjük.

Tisztelt Rektor Úr, Hornok Rektorhelyettes Úr, Villányi Dékán Úr!

A leköszönő vezetők közül a hivatkozott törvény értelmében egyetemünkön Ti vezetői tisztséget már nem tölthettek be, ezért hozzátok szólok.

Az életrajzi adataitokról nem szeretnék beszélni, mert azokat mindenki megnézheti az interneten. A Szenátus titkáraként állok itt, de egyetemi polgárként is szólok hozzátok.

Mindannyian évtizedeket töltöttetek a Szent István Egyetemen, illetve annak jogelőd intézményeiben. Ifjú korotoktól kezdve meghatározó személyiségei voltatok kezdetben az egyetem kisebb-nagyobb közösségeinek, majd az egész egyetemnek is. Ez adta meg számotokra azt az esélyt, a lehetőséget, hogy a legmagasabb kari, egyetemi tisztségekre sikeresen pályázzatok, elnyerjétek azokat.

Évtizedes vezetői múlt áll mindannyiótok mögött. Kitörölhetetlenül beírtátok magatokat az egyetem történetébe.

Nézzetek körül! Tanítványaitok sokasága ül a nézőtéren.

Az emelvényen ülő egyetemi vezetők nagy része is mellettetek nőtt fel, tőletek tanult, Ti választottátok ki őket tisztségeikre. Ha ők sikeresek lesznek, sikerre viszik az egyetem ügyeit, akkor jó munkát végeztetek.

Nem tisztem és nem is szeretném értékelni a vezetési ciklusaitok alatt végzett munkát, de az tény, hogy a Szent István Egyetem a hat kiemelt és kutató egyetem mellett – egyetlen két kutató karral rendelkező intézményként – a 7. helyen áll, és számos más paramétere is méltóvá teszi erre a helyre.

Egyetemünk a csökkenő állami támogatások, a fogyatkozó állami ösztöndíjas és részösztöndíjas hallgatói létszám, valamint a demográfiai okok miatt romló jelentkezési adatok mellett is fizetőképes, működőképes maradt, nem halmozott fel finanszírozhatatlan adósságot.

Önmagában már ez is tükrözi, minősíti azokat erőfeszítéseket, amelyeket vezetőként meg kellett tennetek, és amelyek megszabták a vezetés cselekvési határait, korlátait.

 

Tisztelt Villányi Dékán Úr!

Kilenc évig tartó dékánságod alatt a Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar egyetemünk legnagyobb kara volt, és az egyre romló feltételek ellenére is az maradt. Kibocsátott diplomáitok értékét az is mutatja, hogy rendszeresen hamisítják azokat.

Lankadatlan erővel küzdöttél a kar hírnevének hazai és külföldi öregbítéséért. Minden olyan alkalmat megragadtál, amely a kar számára kedvező lehetőségeket hozott és éltél is vele.

Keményen védted a kar érdekeit, vállalva az érdekütközéseket is. A fontos döntések meghozatalakor megkerülhetetlen tárgyalópartner, erős szövetséges vagy nagyon kemény ellenfél voltál.

 

Tisztelt Hornok Rektorhelyettes Úr!

Tudományos rektorhelyettesként, EDHT elnökként vezetői ciklusokon át voltál felelős a tudományos tevékenységünk minőségért. Nagyon magasra tetted a lécet és mindent megtettél annak érdekében, hogy ott is maradjon. Kitartóan küzdöttél azért, amiről úgy gondoltad, hogy az egyetem érdekeit szolgálja. Döntéseid meghozatalakor tántoríthatatlan, szókimondó voltál. Elveid vannak, és azokból nem engedsz.

A SZIE nyolc doktori iskolája, a kiváló egyetemi cím és az elnyert két kutatókari cím azt mutatja, hogy vezetői tevékenységed eredményes volt.

 

Tisztelt Rektor Úr!

A sors nehéz helyzetben adta a kezedbe a SZIE hajóflottájának parancsnoki tisztét.

A felsőoktatás tengere viharos volt, és még most is háborgó. Óriáshullámokkal, kiszámíthatatlan áramlatokkal kell megküzdeni.

A nyugodt, békés kikötő helyét csak sejthetted, mert a koordinátái állandóan változtak.

A hajók kapitányai (a dékánok) a saját biztonságosnak vélt kari kikötőjük felé szerették volna irányítani az egyetem hajóit, Te pedig a közös kikötőt kerested, annak irányába navigáltál.

Minden hajót (kart) más módon kellett együttműködésre késztetned, miközben a parancsnoki hajón is fegyelmet kellett tartanod.

Igen nehéz volt összetartani a flottát. Eddig sikerült, és ebben elévülhetetlen érdemeid vannak.

Irányításod alatt a Szent István Egyetem erős, jelentős intézmény maradt. A magyar felsőoktatásban továbbra is megkerülhetetlenül számolni kell vele.

 

Rektor Úr, Rektorhelyettes Úr, Dékán Úr!

Bár vezetők a törvény erejénél fogva már nem lehettek egyetemünkön, de vezető egyéniségek maradtok. Generációtok veletek együtt az egyetem vezetéséből is kikerül. A Titeket követő vezetői generáció 10-20 évvel fiatalabb.

Kérem, hogy tapasztalataitokkal, szakértelmetekkel, amely csak az idő múlásával szerezhető meg, segítsétek munkájukat.

Alkotó évek várnak még rátok a tudományban, az oktatásban. Semmi mást nem kívánok ehhez csak jó egészséget, mert ha a szellem és a test ép, minden más elérhetővé válik.

És ha utatokra visszatekintetek, reményeim szerint azt fogjátok érezni, József Attilát idézve hogy

„A harcot, amelyet őseink vívtak (Ti vívtatok), békévé oldja az emlékezés”. Úgy legyen!

Köszönöm, hogy meghallgattatok! "

 

A Szenátus Szent István Egyetem Aranyérem kitüntetésben részesítette dr. Villányi László egyetemi tanárt, a GTK dékánját, dr. Hornok László egyetemi tanárt, tudományos rektorhelyettest. A Szenátus Szent István Egyetem Aranygyűrű kitüntetésben részesítette dr. Solti László egyetemi tanárt, rektort.

A kitüntetéseket a Szenátus képviseletében dr. Szűcs István egyetemi tanár, a testület rangidős tagja adta át.

Az ülést dr. Solti László rektor zárta be.

Balázs Gusztáv felvételei