Meglepően sok érdeklődő jelentkezett standunknál a csecsemő- és kisgyermeknevelő alapszakról tájékoztatást kérve, emelte ki Kovács Katalin, a Pedagógiai Kar tanulmányi hivatalvezetője. Ez a képzésünk az elmúlt évben indult először, az országban csupán 5 felsőoktatási intézményben engedélyezett a mai napig. Az Európai Uniós oktatási törekvések a bölcsőde bővítések irányába is hatottak – ezáltal a bölcsődei gondozó képzés szintjét is emelve. A csecsemő- és kisgyermeknevelő képzésünkre az elmúlt évben levelező tagozaton ötszörös volt a túljelentkezés, reményeink szerint ebben az évben is ilyen népszerűség mellett a felsőoktatási intézménybe történő bejutást is szorgalmazza majd az Oktatási Hivatal. (Szent István vár az Arénában)
Miért van a társadalom jelentős részében dogmatikus ellenállás az új tudományos ismeretek gyakorlati bevezetésével szemben? – tette fel a kérdést székfoglaló előadásában Solti László, a Szent István Egyetem rektora. A tudományos felfedezések eleinte szükségszerűen tökéletlenek, idő előtti alkalmazásuk számos kockázatot hordoz, emellett a közvélemény alapvetően gyanakvó minden ismeretlen eljárással szemben. De a jól kiforrott technológiák felelősség nélküli alkalmazása is – néha túlzott – óvatosságra inti az alapjában konzervatív társadalmat. Néha úgy tűnik, mintha ma is a negyven évvel ezelőtti pesszimista jövendölés (Gordon Taylor: The biologicaltime-bomb, 1968 – Biológiai pokolgép. Medicina, 1970) uralná a közfelfogást. (A reprodukciós biotechnológiáról)
Vadbiológusokat szinte sehol sem képeznek a világon, inkább más szakokon végzettek képzik tovább magukat e tudományterület ismereteivel – hangoztatta dr. Szemethy László. – A vadbiológus-képzés gödöllői műhelye hídszerepet tölt be különböző tudományterületek között; összeköti az alap- és az alkalmazott tudományokat és eljuttatja „üzeneteit” a felhasználókhoz. Követi a nemzetközi tudományos irodalom újdonságait, lefordítja azokat magyar nyelvre és a magyar viszonyokra, s fordítva is „működik”: nemzetközi konferenciákon, folyóiratokban publikálja a hazai eredményeket. (Olvasókönyv, tanulmánykötet)
Ahogy a talajművelés egymásra épülő lépései következnek, úgy gondozza tanítványait is. Először jön a tarlóhántás, vagyis a hallgatók durvaságainak lehántása, aztán az alapozó művelés és az elmunkálás, vagyis a hozzáállás, a másokra odafigyelés erősítése, a tisztelet megadásának fontossága, majd jöhet a magágykészítés, vagyis a kíváncsiság, az érdeklődés felkeltése, és végül a vetés, vagyis a tudás átadása. Így bízhat a gazdálkodó abban, hogy a jól előkészített talajba vetett magból jó termés lesz. (Az Év Szerzője: dr. Birkás Márta)
Az iskolai munka során egy kellemetlenség is ért minket: itt szembesültünk azzal a ténnyel, hogy az amerikai iskolákban nincs „szünet”, vagy „tízperc”, a tanítás egybefüggően folyik. A legkisebbek is 90 perces egységekben tanulnak. A különböző órák között csak annyi szünet van, amíg a gyerekek kicserélik a felszerelésüket, vagy átmennek az olvasósarokba. Ezt nagyon fárasztónak találtuk és nagyon figyelnünk kellett arra, hogy minden órát időben fejezzünk be és érjünk át a másik osztályba. Természetesen szakmailag is kifogásoltuk ezt a gyakorlatot, hiszen a gyerekeknek nagy szükségük lenne a mozgásra, kikapcsolódásra a tanítási órák között. (Ahol az aligátorok is egyetemre járnak)
Egyetemünk jó kapcsolatrendszerrel rendelkezik, de ezek mindig fejleszthetők, mind az együttműködések számát, mind azok minőségét illetően. Különösen sikeresnek tartom karunk keleti kapcsolatainak erősítését, amely a közelmúlt eredménye. Az indiai, japán, és afrikai egyetemi kapcsolataink például egy új világot tárnak elénk, amelyben a tudományos együttműködésen túl a távoli kultúrák megismeréséből fakadó őszinte érdeklődés, a szó nemes értelmében vett másság kölcsönös tisztelete is megjelenik. (Dr. Villányi László: A közösség és az együttműködés)
Harmadik megszólalóként Ángyán József államtitkár tartotta meg az előadását, melyben elsőként a Gödöllői Agrártudományi Egyetem megújulási törekvéseinek a rendszerváltás időszakára eső körülményeit idézte fel, amikor többekben is megfogalmazódott, hogy a világ bajai talán abból származhatnak, hogy darabjaira hullott szét, csakúgy, mint a tudomány is: szakterületekre darabolódva. Az egyetem, az „Universitas” azonban kiváló hely arra, hogy ezeket a részterületeket összefogja, a különböző szakterületeket együttdolgozásra serkentse. E folyamatok beindításában, az együttműködő műhelyek megteremtésében – ami az agrárium és a vidék együttműködését célozta működtetni – maga Reischl Gábor is részt vett annak idején. (Csortos Györgyi: Mezőgazdaság és építészet)
Fontos feladatomnak tekintettem az épületgépészeti laboratóriumok kialakítását, fejlesztését, a szükséges tanterv-módosítások mellett a tematikák korszerűsítését. A felsőoktatási intézményekben elengedhetetlenül szükséges a kutatói munka, kutatói műhely kialakítása. Ennek eredményeként számos tanulmányos cikk született, és ami számomra igen fontos volt, a PhD fokozatom megszerzésére is sor került 2002-ben a BME Gépészmérnöki Kar Épületgépészeti Tanszékén. Doktori értekezésem címe: „Távhőellátó rendszerek matematikai modellezése, különös tekintettel a fűtési fogyasztói rendszerek optimális szabályozására”. Témavezetőm Dr. Garbai László egyetemi tanár volt. (Debrecenből Gödöllőre – Az év épületgépész oktatója: Halász Györgyné dr.)
Erős tartást adott, és növelte az ember önbecsülését, hogy az egyetem – a gyakorlati oktatás keretében – értékelhető segítséget nyújtott a gazdaságoknak például a betakarításban. Kukoricatörésre minden évben kimentünk, valamennyi évfolyammal. A munkát éppen az Alkalmazott Üzemtani Tanszék organizálta. Így természetes, hogy én is voltam ilyen beosztásban. Sajátos helyzetbe kerültem. Ne tűnjek szerénytelennek, de meg kell mondjam, a hallgatók szívesen fogadtak, hallgattak rám. Ez történt egyszer a mezőfalvai gazdaságban, amikor a hallgatók nem akartak dolgozni, s a kollégák nekem táviratoztak: „Laci! Gyere, mert a gyerekek sztrájkolnak…” Mentem. Kiderült, hogy a konyhában kell rendezni az ügyet. Beszélgettem velük, ti. a konyhásokkal. Ezután jó lett a kaja. Minden nap kaptunk fél grillcsirkét. (Réti (Lantos) László – Madarász Imre: Az élet egyeteme – Tisztelgés Dr. Hc. Dr. Lőkös László professor emeritusnak)