Hétfőn délelőtt a gödöllői aulában nyitotta meg kapuit a 170 éves a Magyar Honvédség című vándorkiállítás következő állomása. Üdvözlő beszédet dr. Veszprémy László alezredes, a Hadtörténeti Intézet igazgatója, köszöntőt dr. Tőzsér János rektor mondott. A kiállítás csütörtökig látható.
A következőkben dr. Veszprémy László beszédét közöljük.
„Jubileumi esztendőt élünk. A Magyar Honvédség 1848. május 16-át tekinti születésnapjának, s talán nem csak véletlen egybeesés, hogy ugyanebben az évben emlékezünk meg minden idők egyik legsikeresebb magyar hadvezére, Görgei Artúr születésének 200. évfordulójáról. A Magyar Honvédség 2018-ban méltán ünnepli meg a 170 éves évfordulót és tekint vissza az elmúlt 170 év legfontosabb eseményeire. Nemkülönben ezekben az években emlékezünk az első világháborús évek centenáriumára is, 2018-ban éppen a Nagy Háború lezárulására.
Büszkén tekinthet vissza, mivel ez a 170 év a modern Magyarország létrejöttének kulcsfontosságú időszaka. Ezt olyan, meghatározó katonai események kísérték, mint az első és második világháború, az 1956-os forradalom, a magyar állam és társadalom demokratikus átalakulása, csatlakozás a NATO szervezetéhez és aktív bekapcsolódás a nemzetközi békefenntartó és béketeremtő műveletekbe. Az elmúlt 170 évben katonák százezrei áldozták életüket a haza szolgálata közben, itthon és külföldön egyaránt, amire soha el nem múló hálával emlékeznek a mai és a történelmi határok között élő polgárok. Az ő áldozatvállalásuknak állít emléket a hadisírok és emlékművek felújítását támogató többéves kormányprogram, amely elsőként az első világháború, az 1848-1949-es szabadságharc és 1956-os forradalom időszakának hősi halottait veszi számba. Az emlékezés megannyi formája között találunk iskolai vetélkedősorozatot, reprezentatív történeti konferenciát, míg az egyes fegyvernemek történeti múltját elevenítik fel a magyar katonai repülés és ejtőernyőzés, a Szent István csatahajó elsüllyedése 100. évfordulójának és a magyar haditengerészet múltjának szentelt kiállítások és tudományos tanácskozások. 2018-ban jelenik meg a Magyarország hadtörténete négykötetes kézikönyv sorozat zárókötete, amely új történetszemléletben, méltó módon tárja a katona-társadalom és a nagyközönség elé a magyar hadtörténelem hősies és emlékezetre méltó eseményeit.
Az elmúlt 170 évben az európai geopolitikai és hatalmi viszonyok is gyökeresen átalakultak, s miközben ezek a magyarság számára nem mindig kedvezően alakultak, a magyar fegyveres erőknek minden körülmény között helyt kellett állniuk. S helyt is álltak, akár az első világháború olasz hadszínterének poklára, akár a második világháborúban a II. magyar hadsereg kálváriájára, vagy éppen a hadifogolytáborokban töltött, sokszor szenvedéssel teli évekre gondolunk. Háborúban és békében a magyar honvéd mindig esküjéhez híven állt helyt, még ha az utókor éppen a két világháború katonáit, a legutóbbi világégés hadifoglyait, nem kevésbé az 1956-os forradalom mártírjait meghurcolta, s az 1989 utáni megkésett elismerés, kárpótlás és rehabilitáció már csak keveseket talált az élők sorában. Szerencsére a háborús konfliktusok az utóbbi háromnegyed évszázadban elkerülték a Kárpát-medencét, de a fegyveres erők feladatai, a nemzetközi kihívásoknak való megfelelés kényszere mit sem változott.
A 2010-es évekre a nemzetközi politika ismét törékeny lett, az ország geopolitikai jelentősége kelet és nyugat kapujában felértékelődött, s ismét a nemzetközi biztonságpolitika meghatározó tényezőjévé vált, miként a középkor óta a török hódításokon át a hidegháborúig annyiszor megtörtént. Ennek következménye, hogy a déli határokon 2015 őszétől a belügyi szervekkel együttműködve a Magyar Honvédség biztonsági határzárat épített ki és őrzi azt mindmáig. Miként 1456-ban elmondhattuk, hazánk biztonságát Európa védelmében oltalmazzuk, s bízunk benne, hogy a magyar kormány döntése most éppúgy ki fogja vívni az európai nemzetek elismerését és támogatását, mint az 1456-ban történt. A magyar katonák, mint mindig a történelem során, nemcsak az ország határait, hanem az európai keresztény kultúrkört és értékeit védelmezik.
Küzdelmes múlt áll mögöttünk, s ennek eredményeit nem szabad veszni hagyni. Erre is emlékeztet minket az elmúlt 170 év; a Hősök Napjára, a Magyar Honvédség születésnapjára való emlékezés, ami nemcsak a hadsereg, hanem az egész magyar társadalom, a Kárpát-medencei magyarság egészének ünnepe.
Engedjék meg, hogy néhány szóval bemutassam a kiállítást!
A tárlat a 170 éves időszakot öt nagy egységre osztja fel: 1848-1868, 1868-1918, 1918-1945, 1945-1990 és végül az 1990-től napjainkig terjedő időszak. Az öt időszak mindegyikéhez társul egy-egy egyenruha, valamint zászló, amely jellemzi az adott korszakot.
Az 1848-as szabadságharc korszakát egy honvédvadász hadnagy idézi fel. A korszakban az egyéni harcra kiképzett, válogatott legénységű vadászalakulatok joggal tekinthetők a mai elit csapatok előfutárainak. Ugyancsak a szabadságharchoz kapcsolódik a honvédség gyalogsági csapatzászlója.
A kiegyezés után megalakuló “második Honvédségre” egy honvéd közhuszár figurája emlékeztet, s egyben képviseli a legmagyarabb fegyvernemet, a huszárságot. A Nagy Háborúhoz kapcsolódik az 1913-ban megalapított honvéd tüzérség tűzmestere, díszegyenruháján a kitüntetések már a harctéri szolgálatról árulkodnak. A Monarchia és az I. világháború időszakához kapcsolódik az 1868 M honvédségi csapatzászló is.
A Horthy-korszakot, majd a II. világháborút a Magyar Királyi Honvéd Légierő tizedesének egyenruhája képviseli, csakúgy, mint az 1938 M csapatzászló.
Az 1945-től a rendszerváltásig terjedő időszak bemutatására az MN 46. hadihajós dandár, ismertebb nevén a flotilla matrózának öltözetét választottuk ki, amely a korszak egyik legnépszerűbb egyenruhája volt. Az 1956-os eseményeket egy 1950 M csapatzászló idézi, amelyből a forradalom napjaiban kivágták a Rákosi-címert.
Nem lehetne teljes a tárlat a Honvédség közelmúltban bevezetett új gyakorlóruházatának bemutatása nélkül, amelyet ebben az esetben egy katonai rendész figuráján láthatunk. Mellette a jelenleg is használt 1990 M csapatzászló jelképezi a rendszerváltástól napjainkig terjedő időszakot.
A tárlatban néhány olyan műtárgyat helyeztünk el, amelyek emblematikus szerepet játszottak a Magyar Honvédség történelme során. Ilyen a fekete tiszti sapka, amely évtizedekig a tisztikar jelképének számított, valamint az 1861 M gyalogos tiszti szablya, aminek modern változatát megkapják az újonnan felavatott honvédtisztek. A fronton harcoló katonákra az 1935 M rohamsisak emlékezet, a bocskai sapka pedig, mint a legjellegzetesebb magyar katonai fejfedő kapott helyet a kiállításban. A két bemutatott lőfegyver, az 1895 M Mannlicher gyalogsági puska, a Nagy Háború magyar bakáinak fegyvere, amely még a második világháborúban is szerephez jutott, valamint az 1965 M AMD gépkarabély, ami a közelmúltra és a sorkatonaságra emlékeztet.
A kiállítás hangsúlyos eleme a katonaportrékkal borított Hősök Fala, amelyen hat, különleges életutat bejárt magyar katona portréját, kitüntetéseit és rövid életrajzát mutatjuk be.”
A rendezvényen készült videó az alábbi linken tekinthető meg.