Dr. Solti László pályázata

1. SZAKMAI, VEZETŐI, TUDOMÁNYOS ÉS OKTATÓ MUNKA

A diploma megszerzése (1971) után a Somogy megyei Állategészségügyi Állomásnál voltam gyakorló állatorvos, majd 1972-től tanársegédi állást nyertem el az Állatorvostudományi Egyetemen. Ekkor kapcsolódtam be az alapképzésbe, először tanársegédként, majd adjunktusként, később docensként és 1995-től egyetemi tanárként. Feladatom volt a hallgatók oktatása – eleinte főleg gyakorlatvezetés és kisebb mértékben elméleti órák tartása - mellett a klinikai munkában, valamint a tanszék tudományos kutatásaiban való részvétel. Kandidátusi fokozatot 1984-ben szereztem, 1993-ban habilitáltam, 1998-ban pedig benyújtottam az MTA Doktora címért készített értekezésemet, amit sikerrel megvédtem. 1992 óta az egyetemi alapképzésben címzetes egyetemi tanárként vettem részt a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, továbbá az Állatorvostudományi Egyetemen. Tanszékvezetői minőségében 1994-től kezdődően felelőse vagyok a szülészet-szaporodásbiológia, tőgyegészségügy, andrológia, illetve reprodukciós endokrinológia oktatásának, 1995 óta egyetemi tanári beosztásban. 1997-ben az Állatorvostudományi Egyetem Szenátusának döntése alapján a köztársasági elnök 3 évre megbízott a rektori teendők ellátásával, majd 2000-től 4 évre a Szent István Egyetembe integrált Állatorvostudományi Kar dékánjává választottak. Hivatali időm lejártával a bécsi Állatorvostudományi Egyetem (Veterinärmedizinische Universität Wien) klinikai rektorhelyettesi kinevezéssel tisztelt meg, ahol két évet töltöttem.

Fakultatív tárgyként 1986-ban indítottam a Szaporodás biotechnológiája című tárgyat, amely azóta is meghirdetésre kerül és egyes elemei beépültek az egyetemi alapképzésbe. 1972-1989 között, majd 1994-től újból minden évfolyam képzésében részt vettem. A kötelező diplomamunka bevezetésétől (1979) kezdődően évente 1-3 szakdolgozatos, illetve TDK-dolgozatos hallgató munkáját irányítottam konzulensként. (48. oldal)

Eddigi tudományos tevékenységem eredményei több mint 200 szakmai közleményben, konferencia kiadványban, egyetemi jegyzetben, monográfiában, könyvrészletben és szabadalomban jelentek meg. A tudománymetriai értékelés könyvtári igazolása szerint az említett publikációk összesített impakt faktora 85.68, citációs indexe pedig 73 cikkre 451 független hivatkozás (15. oldal, közlemények tételes jegyzéke: 16. oldal).

1989-ben egyetemi docensként, a felügyeletet gyakorló szaktárca miniszterhelyettese (egyetértésben az egyetem rektorával) kirendelt az újonnan alapított Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpontba, ahol az Állatbiotechnológiai Intézet vezetésével és egyidejűleg a főigazgató-helyettesi teendők ellátásával bíztak meg. Feladatom az állatbiotechnológiai kutatások programjának megszervezése, beindítása és irányítása volt, emellett a szakirányú tevékenységek országos és nemzetközi koordinálásában való részvétel. Az egyetemi oktatásból ez idő alatt sem maradtam ki, meghívott előadóként, illetve MSc és PhD témavezetőként az Állatorvostudományi, valamint a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen is dolgoztam. Mindezek elismeréseként a GATE rektora 1992-ben címzetes egyetemi tanári címmel tüntetett ki. 1993-ban sikerrel habilitáltam az Állatorvostudományi Egyetemen, 1994-ben pedig elnyertem egykori tanszékemen a tanszékvezetői megbízást, amelyet jelenleg is betöltök. Az általam vezetett szervezeti egység oktató, kutató és szolgáltató tevékenységéről a tanszéki honlap ad részletes felvilágosítást (http://www.univet.hu/units/Szuleszet/).

15 évig folyamatosan dolgoztam az ÁOTE Tudományos Diákköri Tanácsában. Több mint 30 tudományos diákkörös és szakdolgozó konzulense voltam, közülük OTDK és Pro Scientia nyertes is volt. Később egyiküknek, aki ma már az MTA Doktora, aspiránsvezetőként irányítottam sikerrel megvédett kandidátusi munkáját. Számos PhD hallgató témavezetője, vagy társkonzulense voltam, illetve vagyok (részletek az 50. oldalon).

2. SZAKMAI-TUDOMÁNYOS KÖZÉLETI TEVÉKENYSÉG

Több egyetemi, egyetemen kívüli és nemzetközi szervezet tisztelt meg tagságával, illetve vezetőségi tagságával. Tételes felsorolásuk az önéletrajzban, valamint a mellékletként csatolt felkérő- és megbízólevelekből olvasható. Kiemelve közülük a legfontosabb nemzetközi szervezeteket, megemlítem az Európai Biotechnológiai Szövetségben (EFB) viselt tagságot (1993-től), az OECD 2. sz. témájának koordinációját (1995-től), az Európai Állattenyésztő Szövetség (EAAP) Állatélettani Bizottságának elnökhelyettességét (1996- tól), a Háziállat-reprodukció Európai Szövetségének (ESDAR) vezetőségi tagságát (1997- től), majd elnöki tisztségét (2001-től), valamint az Európai Szaporodásbiológus Kollégium (ECAR) alapító tagságát (1999-től). 1998-ban a Svéd Királyi Mezőgazdasági és Erdészeti Akadémia külső tagjává, 2004-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává fogadott. 2001 óta második ciklusban a Magyar Országos Állatorvos Egyesület elnöke vagyok. Hazai és nemzetközi vezetői gyakorlatom alapján meghívásra részt veszek az állatorvosképző intézmények európai akkreditálásában.

3. A VEZETŐI ELKÉPZELÉSEK VÁZLATOS ISMERTETÉSE

Kulcsszavaim oktatásban-kutatásban a minség, struktúra tekintetében a karcsúság, gazdálkodásban a naprakészség és átláthatóság. A rektori tisztséget olyan megtisztelő és felelősségteljes szolgálatnak tekintem, amelynek során a résztvevők esetleges bizalmatlanságát legyőzve meg kell találni az össz-egyetemi és a kari érdekek kényes egyensúlyát. A rektor az egyetem működését a hatályos jogszabályok, valamint a Szent István Egyetem Szervezeti és Működési Szabályzatában leírtak szerint irányítja. A stratégiai döntések kidolgozásában a fórumoknak (oktatói, hallgatói, valamint dolgozói) nagy szerepet kívánok juttatni. A rektor feladatát az operatív irányításban, az Egyetemi Szenátus tájékoztatásában, valamint döntéseinek előkészítésében és végrehajtásában látom. A hatáskörök világos elhatárolása mind a rektor és helyettesei, mind az egyetem központi apparátusa és a karok között elengedhetetlen. Álláspontom szerint bármely egyetem csak akkor lehet hosszú távon stabil és működőképes, ha karai jól felismert érdekeik miatt, önként maradnak kötelékében és ott jól érzik magukat. Ezért a központnak elsősorban nem a karok felettes szerveként, hanem azok oktatási, kutatási és egyéb feladatait koordináló, nekik szolgáltató egységként kívánatos működnie.

3.1. OKTATÁS – NEVELÉS – DIÁKJÓLÉTI KÉRDÉSEK

A vezetői elképzelések megfogalmazásakor nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy az egész felsőoktatáshoz hasonlóan a Szent István Egyetem is bizonyos mértékig szorult helyzetben van. A felsőoktatás expanzív növekedési szakasza mára lezárult és versengés indult be a hallgatókért. A középiskolákból kikerülő diákok száma folyamatosan csökken, miközben az elmúlt évtizedben földuzzasztott egyetemek - főiskolák a korábbi diáklétszám megtartásában érdekeltek. Megjelent a diplomás munkanélküliség, ezért hosszú távon csak a legjobb intézményeknek van reális esélyük az életben maradásra. Mint bárhol másutt, a tudáspiacon is csak a minőségre, vagyis a magasan kvalifikált és jól képzett szakemberekre van fizetőképes kereslet. Fokozottan érvényes ez most, az Európai Uniós csatlakozás után, amikor szakembereink a tagországok közötti szabad munkaerő vándorlás támasztotta verseny emelt követelményeinek vannak kitéve. Hazánk EU tagságának köszönhetően ma már örvendetesen sok magyar hallgató megy külföldre tanulni és jön vissza kiváló nyelvtudással és szakmai tapasztalatokkal. A Szent István Egyetem tehát csakis minőségi képzéssel veheti föl a küzdelmet a hazai és külföldi társintézményekkel, amely új gondolkodásmódot kíván: az immár 27 országot tömörítő EU egyik tagállamának egyetemeként elkerülhetetlen a nemzetközi megmérettetés irányába elindulnia. Nehéz és keserves feladat, de ez alól hosszú távon sem az oktatók, sem a hallgatók nem vonhatják ki magukat. Oktatóinknak folyamatos és objektív értékelési szempontoknak kell megfelelni, amely szakmai előmenetelüket is befolyásolja. A belterjesség elkerülése érdekében – a nyugat-európai gyakorlathoz hasonlóan - a megüresedő vezetői posztokra lehetőleg nemzetközi pályázatokat kell kiírni még akkor is, ha a jelenlegi bérezés miatt eleinte bizonyára nem lesz kellő érdeklődés. Az egyetem "internacionalizálása" fejlett országokban is elfogadott célkitűzés, ami nálunk lehetővé tenné a jelenleg csak egy karon folyó idegen nyelvű képzés kiterjesztését.

A jövőben fokozott elvárás lesz, hogy a felsőoktatási intézmények is bevezessék az ISO 9001 ajánlásnak megfelelő minőségbiztosítást. A minőségbiztosítási rendszer alapelveinek meghatározása az Egyetemi Szenátus feladata, a kari sajátosságokat figyelembe vevő részletek kidolgozása és működtetése viszont a karokra hárul. Ott látszik célszerűnek az oktatói-kutatói munka objektív és elfogadott minősítési rendszerét is kidolgozni, elősegítve a multidiszciplináris kutatóegyetemre jellemző oktatási-kutatási arány létrejöttét. Kiemelendő az egyetem szerepe az élethosszig való tanulásban, amely a továbbképzési (posztgraduális) tevékenység egyre növekvő jelentőségét húzza alá, és az egyetem saját bevételeinek emeléséhez is nagymértékben hozzájárulhat.

Az alapképzésben az elmúlt évek során mindenütt jelentős módosításokra került sor (az elméleti óraszám redukciója, az elmélet/gyakorlati arány változtatása, a kreditrendszer bevezetése, a fakultatív tárgyak szerepének növelése). Elemezni kell az eltelt időszak oktatói és hallgatói tapasztalatait, javaslatait és ezek alapján dönteni a kellően indokolt módosításról. Amikor a minőségről és a diploma értékéről beszélünk, hallgatói oldalról a tanulmányi fegyelem, az előadások és gyakorlatok látogatásának javítása, az önálló problémamegoldó tanulás támogatása szükséges. Ez kell ahhoz, hogy a ma hallgatói később, diplomával a kezükben ne az elégedetlen munkanélküliek táborát gyarapítsák, hanem megállják a helyüket a versenyszférában, illetve az európai követelményrendszer körülményei között. Ennek támogatása érdekében indokolt, hogy a hallgatók már beiratkozáskor kötelezően tantárgyankénti listát kapjanak, amely ismerteti a tematikát, a félév teljesítésének követelményeit és (amennyiben a szemeszter vizsgával végződik) a vizsgatételeket. A kreditrendszer bevezetésének fontos eleme és egyik fő indoka volt a hallgatói mobilitás elősegítése, ami néha könnyebben megoldható országok vagy egyetemek között, mint ugyanazon egyetem karai között. Kidolgozandó, hogy a Szent István Egyetem egyes karai mivel tudják elősegíteni a hallgatók egyetemen belüli áthallgatását és a másik karon lehallgatott tárgyakat hogyan ismerik el. Mivel már mindenütt bevezetésre került a karonkénti tanulmányi nyilvántartó-rendszer, következő lépésként megfontolandó a közös és egységes tanulmányi nyilvántartó-rendszer beállítása, amely a karok közötti átjárás fontos előfeltétele. A közös képzések megvalósítása érdekében szorgalmazni kell a karközi posztgraduális tanfolyamok indítását, illetve törekedni a most kezdődött kétlépcsős képzés optimalizálására.

Egyes felsőoktatási intézményekben a végzett hallgatók részére a diploma kiadása a nyelvvizsga-követelmények teljesítése hiányában hónapokat vagy éveket késik. Az integráció gyorsan és könnyen kihasználható előnye az összes intézményben harmonizálható nyelvoktatás összehangolása. Örvendetes az e területen a korábbinál sokkal nagyobb kínálat, mert a Szent István Egyetem hallgatói ma már a karok által közösen létrehozott nyelvvizsga-központban szerezhetnek államilag elismert nyelvvizsgabizonyítványt. Hasonló módon a testnevelés, illetve a nagyobb merítési bázisú egyetemi sportkör is előnyös lehet a hallgatóság számára.

Az oktató-nevelő tevékenységhez szorosan hozzátartozik egyes diákjóléti intézmények biztosítása. Fontos, hogy a kollégiumi elhelyezésre jogosultság, a fizetendő térítési díj, illetve az ösztöndíj egyaránt vegye figyelembe a szociális rászorultságot és a hallgatói teljesítményt. Jogos hallgatói igény, hogy a szabadidő kulturált eltöltésére egyetemi klub, vagy más helyiség álljon rendelkezésre és kapjon – a rendelkezésre álló keretnek megfelelő – anyagi támogatást.

3.2. SZERVEZET, GAZDÁLKODÁS, KUTATÁS-FINANSZÍROZÁS

A Szent István Egyetem tagintézményei, bár oktatási profiljuk alapján logikusan kapcsolódnak össze, elsősorban a hatályos felsőoktatási törvény előírásainak megfelelve döntöttek úgy, hogy integrálódnak. A szervezeti egyesítést azonban még nem mindenütt kísérte tényleges funkcionális együttműködés, és ez nem magyarázható csupán a telephelyek földrajzi távolságával. Minden lehetőséget föl kell mérni annak érdekében, hogy a karok között a tartalmi kooperáció erősödjék. Folytatni kell az erőfeszítéseket a képzési szintek összehangolására, a közös oktatási feladatok ellátására, és ahol az oktatási helyek közelsége és a tantárgyi egymásra épülés megengedi, tényleges hallgatói átjárhatósággal.

Az eredményes oktatás-kutatás fontos feltétele a kiszolgáló egységek és a központi irányítás magas színvonalú és költségtakarékos működtetése. A felsőoktatás közismert és állandó finanszírozási gondjai miatt a központi adminisztráció költségei a lehetséges minimumra szorítandók, mivel minden erre fordított összeget az intézmény szűkös forrásaiból kell elvenni. Bár az ezredforduló idején történt induláshoz képest jelentős redukción ment át, a Szent István Egyetem központi apparátusa még mindíg túl bürokratikusnak látszik, indokolt működését átvilágítani és felülvizsgálni. A karcsú és takarékos apparátus, valamint a rugalmas és gyors döntési-végrehajtási mechanizmus érdekében a hatáskörök és döntések karokra vonatkozó részét legmesszebbmenőkig célszerű a karokra leadni (szubszidiaritás), a központi irányításnak pedig inkább a stratégia, valamint az egyetem egészére kiható intézkedések kidolgozására, összehangolására és végrehajtására kell szorítkoznia.

A források allokációja úgy történjék, hogy a karok a közös feladatok ellátására azok tényleges és elismert költségeinek megfelelő pénzeszközökkel járuljanak az egyetem központi pénzalapjaihoz. A kari hozzájárulás mértéke valamilyen közösen elfogadott objektív paraméter, mint pl. a hallgatói létszám, a szakok állami dotációja, az igénybe vett központi szolgáltatás mennyisége, illetve ezek kombinációja alapján kerüljön megállapításra. Mivel a Szent István Egyetem karai több, egymástól távol fekvő telephelyen működnek, valóban indokolt volt az egységes gazdálkodási rendszer bevezetése, hogy a gazdálkodó egységek pénzügyi és elszámolási adatai illeszkedjenek egymáshoz. Ugyanakkor a túlzott centralizálás a karok mint gazdálkodó egységek érdekeltségét csökkentve a felelős gazdálkodás ellen hat. A gazdálkodási és informatikai rendszer, aminek biztosítania kellene a gazdálkodás tökéletes átláthatóságát, a közös működés első éveiben nem tudta betölteni szerepét. Ez mára sokat javult, de a következő időszakban el kell érni, hogy minden szervezeti egység naprakész információval rendelkezzék, hiszen számon kérhető felelősségel csak így lehet gazdálkodni. A gazdálkodás alapelvének tekintem, hogy a korlátozottan rendelkezésre álló erőforrásokat ne formai, hanem tartalmi kérdésekre fordítsuk.

A felsőoktatási intézményeknek az elmúlt években fennmaradásuk érdekében úgy kellett csökkent létszámmal saját bevételes tevékenységüket fokozniuk, hogy az ne menjen az alapképzés rovására. Ezt a feladatot (karonként rendkívül eltérő mértékben) teljesítették ugyan, de közben anyagi és szellemi erőtartalékaik végső határához érkeztek, ezért az élen járók sem további létszámredukciót, sem a bevételes tevékenység fokozását már nem képesek elviselni. Bár néhány éve a felsőoktatási dolgozók jelentős béremelésben részesültek, ez az illetménynövekedés mára szinte elinflálódott. Az egyetemi karrier fiatalok számára vonzóvá tétele érdekében a bérezés további javítása szükséges, mert az Európai Unió többi országaiban megszerezhető magasabb jövedelmek a jó szakemberek elvándorlásához vezetnek. Alulfizetett, a főmunkaidőn túli munkalehetőségeit kereső oktatói állomány elé nehéz magas minőségi követelményeket állítani. Ösztönző erőt jelenthet a tényleges oktatói és tudományos tevékenység elismerése, valamilyen érdekeltségi rendszer (ösztöndíj, kutatási támogatás, konferencia részvétel támogatása) kidolgozásával és bevezetésével.

A lisszaboni egyezmény célkitűzése, hogy a tagországok a nemzeti jövedelem 3%-át fordítsák kutatásra és oktatásra. Mivel Magyarország az államháztartás deficitje miatt pillanatnyilag 1%-nál is kevesebb támogatást tud nyújtani, ezért hazai finanszírozású kutatásra igen kevés állami forrás áll rendelkezésre. Lényeges tehát a kiegészítő pénzforrások (saját bevételek, pályázati pénzek, alapítványi támogatások), a hazai (pl. regionális tudásközpontok) és nemzetközi (EU VII. keretprogram) kutatási alapok támogatásának minél eredményesebb elnyerése, a pályázati tevékenység ösztönzése. Megfontolandó egy, a Szent István Egyetem egyetem mind a 6 karát képviselő, valamennyi beadott, elnyert és kifutott pályázatot nyilvántartó professzionális pályázati iroda, amelyik a pályázatfigyelésen túlmenően a pályázatok írásában is segítséget nyújt.

A Szent István Egyetem eddigi működése során rendkívül erőltetett ütemű munkával és nem kis feszültség árán kidolgozta alapvető működési szabályait, amelyeket azonban a tapasztalatok levonása után szükséges finomítani. Ez a feltételrendszer hivatott többek között biztosítani, hogy egyik intézmény se kerüljön hátrányos helyzetbe, szakmai autonómiájuk ne csorbuljon, gazdasági működőképességük és személyi állományuk egzisztenciális helyzete ne sérüljön. Külföldi, valamint többkarú hazai nagy egyetemeink (ELTE, BMGE) évtizedes tapasztalatai azt mutatják, hogy a kari önállóság lehető legmesszebbmenő biztosítása nélkül nem remélhető sikeres együttműködés.

A Szent István Egyetem "több campusú" jellege miatt különös hangsúlyt kell kapnia a számítógépes információs és egyetemi menedzsment rendszernek, a könyvtári és informatikai fejlesztésnek, valamint (kari sajátosságoktól függően) a hatékonyabb oktatást elősegítő módszerek (távoktatás) és eszközök (multimédia) erősítésének. A közös információs hálózat kialakításának első lépcsőjében a mindenhonnan elérhető és egységes adatbázisok és védelmi rendszerek kidolgozása kezdődött meg. Az informatikai fejlesztés egyetemi szinten kidolgozott elvek szerint történik, amit a jövőben is meg kell tartani.

Meg kell vizsgálni az érintett karok bevonásával, miképpen lehet és érdemes-e a közelmúlt pénzügyi restrikciói miatt (karonként eltérő mértékben) elsorvadt szolgáltató egységek (központi laboratóriumok, fotó- és dokumentációs, vagy oktatástechnikai csoport, karbantartó és javító részlegek, stb.) hiányzó tevékenységét össz-egyetemi szinten pótolni, esetleg más feladatok központosított szervezésével (pl. mosoda, jegyzetellátás) kiegészíteni. A legtöbb karnál égetően szükséges az infrastruktúra, az elöregedett épületek és közművek tervszerű felújítása, a műszaki karbantartás színvonalának javítása.

Különösen fontosnak tartom az információ-áramlást és a tájékoztatást az egyetem életét befolyásoló főbb kérdések tekintetében. Bizonyos területeken és egyes intézményekkel (Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztálya, Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, társegyetemek, szakmai kamarák, mezőgazdasági üzemek, stb.) szoros napi kapcsolat kiépítése látszik kívánatosnak. Minden szakmapolitikai eszközzel törekedni kell arra, hogy a Szent István Egyetem a felsőoktatási szféra mellett a mezőgazdasági gyakorlathoz is több szállal kapcsolódjék. Ennek érdekében célszerű a hazai vállalatok, a vállalkozói szféra igényeinek feltárása és azok lehetőleg közösen történő megoldása, szerves egységben végzett oktatási-kutatási és szaktanácsadási tevékenységgel. Erre kiváló lehetőséget kínál egy regionális szaktanácsadási központ, illetve a már működő és remélhetőleg a későbbiekben felállítandó további Regionális Tudásközpont.

A nagy múltú egyetemekkel ellentétben, ahol ez több száz év alatt magától kialakult, egy alig 6 éves intézmény életében nagyon fontos a szolidaritás, az összetartozás kiépítése és a közösségtudat kialakítása. Ennek elősegítése érdekében az egyetem véleményformáló személyiségei mellett minél több szállal kell kötődni a jogelőd intézmények nagy egyéniségeihez, kiterjeszteni az angolszász országokban nagy lobbierővel bíró támogatói vagy baráti kört az egykori diákokból (alumni). A Szent István Egyetem minőségi teljesítményét, hazai és nemzetközi kapcsolatrendszerét professzionális PR tevékenységgel kell a köztudatban elterjeszteni. Az erre alapozott egységes beiskolázási propaganda segítségével az intézményt vonzóvá lehet tenni a jelentkezők között.

A korlátozott terjedelem miatt ehelyütt csak alapelvek felsorolására volt lehetőség, amelyek részletes kimunkálása hosszabb feladat. Tisztában vagyok, hogy a vázolt elképzelések megvalósítása csak akkor lehet eredményes, ha ahhoz az egyetemi munkatársak bizalmát, támogatását megszerzem, és ebben a főhatóság, valamint a Szent István Egyetem többi karának együttműködésére és segítségére is számíthatok.

Budapest, 2007.

A teljes pályázat

Dr. Solti László
egyetemi tanár
az MTA levelező tagja