Gödöllői áttörés az európai angolna mesterséges szaporításában

Gödöllő, 2015. október 13.

A Szent István Egyetem Halgazdálkodási Tanszéke úttörő eredményt ért el a kihalóban lévő európai angolna (Anguilla anguilla) indukált ivarérlelésében és szaporításában: az ikrákból kikeltek a lárvák. A teljesítmény értékét emeli, hogy a sikert anyaállatként a Balatonból származó nőstény hallal érték el.

Az egyik legősibb halakhoz tartozó, akár 50-80 évig is élő angolnáknak 16 faját ismerik a kutatók, akik évtizedek óta keresik a megoldást a mesterséges szaporításukra, esetenként millió eurós projektek keretében.

Az európai angolna gasztronómiai értéke kiemelkedő, szaporodása ugyanakkor rendkívül bonyolult folyamat. Ez természetes körülmények között Amerika partjainál, a Karibi-szigetek közelében történik. A Földközi-tenger irányába vándorló európai angolna teste folyamatosan alakul át. Édesvizekben „várja ki” azt az időszakot, amíg ivaréretté nem lesz és – másik útvonalon – vissza nem indul a Sargasso-tengerbe. A visszautazása előtt befejezi a táplálkozását és testzsír tartalékaiból építi fel ivarszerveit. Végül tömegének a felét is kiteheti a petefészke és a benne lévő peték, más néven ikraszemek. Emiatt az egyedek többsége egyszer ívik, majd elpusztul.

Az egyes fajok mesterséges szaporítása eltérő nehézségű feladat. A japán angolna (Anguilla japonica) szaporítását már megoldották. Az európai angolna esetében is értek el sikereket a kutatók, oly módon, hogy születésük helyéről az európai partok felé érkező ún. üvegangolnákat befogják és speciális takarmányozási eljárással felnevelik, majd indukált ivarérési eljárással szaporítják azokat. Ők tehát egy szelektált, nagyon jó állománnyal dolgoznak.

A számos haltenyésztési technológia sikeres fejlesztésével már nemzetközi elismertségre szert tett gödöllői kutatók egy idős, alacsony konzervációs értékű állomány szaporításának megoldására vállalkoztak. A Balatonban ugyanis ez található. A nem őshonos állományt 1961 és 1991 között telepítették és a tóban már szinte 100 százalékban nőstény állomány található. 

A Szent István Egyetem szakemberei a budapesti Tropicarium és Óceanárium Kft. (közismertebb nevén Campona) vezetése alatt megalakult konzorcium tagjaként, olasz partnerrel együttműködve, amely a hím állatokat bocsátja a kutatás rendelkezésére, nyertek el innovációs pályázatot 2012-ben az európai angolna szaporítására. Dr. Urbányi Béla tanszékvezető egyetemi tanár, az MTA doktora és dr. Müller Tamás tudományos főmunkatárs lehetőséget kapott arra, hogy a japán kutatóhelyen ottani kollégákkal együtt létrehozzák a japán és az európai angolna hibridjét.

A Campona alagsorában, később Gödöllőn is angolnatartó rendszert alakítottak ki. Kísérletek sokaságát végezték el, de a halak az ivarérlelés során elpusztultak. A munkába bekapcsolódott dr. Horváth László, az egyetem professor emeritusa, világszerte elismert halszaporodás-biológus. Az általa kifejlesztett eljárásnak köszönhetően sikerült az angolnák teljes ivarérését elérni.  A kutatók feltételezése szerint, amit újabb kísérletekkel kell majd ellenőrizniük, a korábbi sikertelenségnek az lehet a magyarázata, hogy a balatoni idős angolnaállomány szervezetében több évtized alatt olyan káros anyagok is felhalmozódtak a táplálkozás során, amelyek az ivarérlelés időszakában a zsírszövetekből felszabadulnak és károsítják a petesejteket. A Dr. Horváth László által megalkotott zeolitos és tőzeges kezelésekkel közömbösíteni lehet az anyagokat, amiket ezután akadálytalanul ki tudnak üríteni az angolnák. Ennek a tudományos leírása még a kutatók előtt álló feladat.

A felkészített szülőket sikerült ívásra késztetni, a sikeres nászt pedig a fejlődő embriót tartalmazó ikraszemek keltetése, majd a kikelt angolnalárvák nevelése követte. Azóta újabb sikeres szaporítást is sikerült elérniük a kutatóknak. A következő feladat a tömeges keltetés technológiájának kidolgozása.

Áttörést jelent az a tény, hogy a Halgazdálkodási Tanszék nem egy kiszelektált, egész életében erre felkészített állatállománnyal érte el az eredményét, így esély van rá, hogy Európa bármely állománya esetében alkalmazni lehet az eljárást a faj megmentése érdekében.