Emléktáblát avattak a gödöllői agrárképzés kiemelkedő tanárainak

A Szent István Egyetem gödöllői főépülete díszlépcsőházának előterében november 25-én dr. Solti László rektor és dr. Csányi Sándor, a Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar dékánja leleplezték a „Tudós tanáraink” emléktáblát, amely a 60 éves gödöllői agrárképzés kiemelkedő tanárainak állít emléket. Mint ismeretes, 1950-ben tartották a Magyar Agrártudományi Egyetem első gödöllői tanévnyitóját.

Emléktábla avatási beszédében dr. Csányi Sándor a következőket mondta:

Minden intézmény és szervezet számára fontos a múltjának ismerete és megbecsülése, valamint a hagyományok méltó kezelése. A múltunk egyben a gyökérzetünk is és szeretnénk, ha a több száz éves tölgyekhez hasonlóan a régi gyökerek és a mai friss hajtások között élő kapcsolat lenne. A történeti múlt iránti vágy látszik abban is, ahogy a ma egyetemei és főiskolái a régmúlt homályába vesző családfákat kerekítenek maguknak.

A Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar gyökerei a 90 éve Budapesten megindult egyetemi szintű agrármérnök-képzésig nyúlnak vissza és az 1945-ben megalapított Magyar Agrártudományi Egyetem örökösei vagyunk. Ez az egyetem költözött 60 éve Gödöllőre és az ATE, majd GATE példáját és hagyományait folytatjuk. A 10 éves Szent István Egyetem részeként is a magyar agrárképzés vezető intézményének örökösei vagyunk, s a Szent István Egyetem “kiváló egyetem” címének odaítélésében a mezőgazdasági és környezettudományokban elért teljesítménynek fontos szerepe volt.

A Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar munkatársai büszkén tekinthetnek az intézmény elődeire, melyek legtöbbünk Alma Materei is voltak. Számunkra érdektelenek azok az elnevezési divatok, amelyek a mezőgazdasági gyökereket palástolni akarják és az “alkalmazott élettudományok” vagy a “természeti erőforrás-gazdálkodás” szómágiájában öltenek alakot. A Kar múltja és jövője is a “mezőgazdaságban” gyökerezik és mindazt, ami a nyelvi leleményekből fontos lehet, a “környezet” is magába foglalja!

Az egyetemek, a karok és a tanszékek múltját, jelenét és jövőjét, teljesítményük elismertségét, kisugárzásukat és a szakmára gyakorolt hatásukat is sok tekintetben egy-egy korszak személyiségei határozzák meg.

A kiemelkedő tudományos és oktató munka sosem csak az intézmény eredménye, azt mindig az ott dolgozó munkatársak tudományos és emberi értékei határozzák meg. Az egyetem, a kar vagy a tanszék azt a közeget adhatja, amiben a munkatársak kiteljesedhetnek és aminek révén a tudós tanárok, a nagyhatású kutatók vagy az iskolateremtő egyéniségek neve és az általuk fémjelzett minőség múlhatatlanul összekapcsolódik. Ezek azok az alkalmak, amikor egy-egy professzor és tanítványai az intézményhez kötődő iskolában is elismertté válnak.

Az egyetem vagy a kar múltjának megbecsülése és az elődök iránti tisztelet megkívánja, hogy ezekről a személyekről időről időre megemlékezzünk és nevüket az utókor számára megörökítsük. Ilyen alkalomból jöttünk össze ma is, hogy a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, illetve a Mezőgazdaság- tudományi Kar “tudós tanárainak” emlékét a rövidesen leleplezésre kerülő emléktáblával örökítsük meg.

A táblán összesen tizenhárom vezető oktatónk neve szerepel: Baitner Károly, Bálint Andor, Doby Géza, Dohy János, Fábián Gyula, Horn Artúr, Horváth János, Jeanplong József, Penyigei Dénes, Surányi János, Sváb János, Szép Iván és Tóth Béla Lajos.

Közülük többen voltak a Magyar Tudományos Akadémia tagjai, mások a kar dékánjának vagy az egyetem rektorának tisztét is betöltötték. Címeiktől és beosztásaiktól függetlenül valamennyien szakterületük legkiválóbbjai közé tartoztak, munkájukkal a szélesebb szakma és szűkebb szakterületük fejlődésére is nagy hatást gyakoroltak. S valamennyien, mint TANÁROK, agrármérnökök generációinak tudását határozták meg egy életre szólóan. Az egyetemi szintű agrármérnök-képzéshez kapcsolódó 90. és 60. évi jubileum kapcsán ők azok, akikre bizonyosan emlékezni kell.

Mint mindig, ilyenkor is meg lehet persze kérdezni, hogy miért pont ők és miért nem többen? A táblára került nevek a ma a Mezőgazdaság- és Környezettudományi Karon dolgozó munkatársak emlékezetét tükrözik. A jelölést a Kar intézetei tették és a végleges névsort a Kari Tanács fogadta el.

A közös emlékezet is lehet pontatlan vagy hiányos, de az olyan fogalomként emlegetett művek, mint a Baintner-féle Takarmányozástan, a Dohy-féle Állattenyésztési genetika, a Fábián-féle Állattan, a Horn Artúr nevével összeforrt Állattenyésztési enciklopédia, Horváth János Mikrobiológiája, vagy Sváb János Biometria című könyve a tankönyvírás sztenderdjei, amelyeket a ma tanárai is mintának tekinthetnek. Különös szerencsémnek tekintem, hogy Jeanplong József gyakorlatvezetőm volt, Fábián Gyula professzor úrnak a magyar íjjal kapcsolatos számításokat végezhettem és mindebben a Sváb János fakultatív biometria kurzusán tanultakat használhattam fel. Mindenki tudja, hogy a Magyar Agrártudományi Egyetem megalapításában múlhatatlan szerepe volt Doby Géza akadémikusnak, aki az egyetem első rektora is volt.

Az, hogy nem mindegyikük volt egyetemi tanár, nem tudósi minőségüket, hanem korukat minősítheti.

Nagy öröm a számunkra, hogy többük leszármazottait is sikerült megtalálnunk és ők is részesei lehetnek ennek az ünnepi alkalomnak. Köszönöm, hogy megtisztelnek minket jelenlétükkel és remélem, hogy ezt a megemlékezést méltónak találják családtagjaik emlékéhez.

Az emléktábla leleplezése előtt két rövid gondolatot szeretnék önökkel megosztani:

A reneszánsz polihisztor, Leonardo da Vinci írta valahol, hogy “Tudni nem elég, alkalmazni is kell a tudást” és Louis Pastuer a mikrobiológia, az immunológia és a járványtan megalapítója is valami hasonlót mondott: “Alkalmazott tudomány nincs ... csak a tudomány alkalmazása van, ami egészen más dolog. Bárki számára nagyon könnyű a tudományt alkalmazni, ha mestere a tudománynak magának.”

Tudós tanáraink mindegyikéről elmondható, hogy az előbbieknek mindenben megfeleltek. Mesterei voltak a tudománynak és ezt a tudást nem csupán alkalmazni tudták, hanem mesterei voltak annak is, hogy a tudást a kezük alól kikerülő agrármérnökök nemzedékeinek is átadják.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Az emléktáblát a Vidékfejlesztési Minisztérium és a hallgatói önkormányzat képviselői koszorúzták meg.

Balázs Gusztáv felvételei