Együttműködési megállapodás a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyével

A Szent István Egyetem és a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye együttműködési megállapodást kötött június 15-én. A dokumentumot dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek és dr. Solti László rektor írták alá a 2004-ben a világ 12 legszebb régi könyvtára közé sorolt Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár barokk olvasótermében, államalapító királyunk ereklyéje mellett.

 A kalocsai könyvtárban Szent István korától kezdve egészen a 16. századig több száz kötet kódex és ősnyomtatvány gyűlt össze a középkori káptalani és érseki magánkönyvtárakban, amelyek a mai könyvtár elődei voltak. Jelenleg 150.000 dokumentummal rendelkezik. Jóllehet az állomány
45%-a hittudományi és vallási jellegű, de igen jelentős természettudományos és társadalom-tudományi művekkel is büszkélkedik, amelyek, mint régi ritka könyvek felbecsülhetetlen értékűek, s egy részük csak ebben a gyűjteményben található meg. Az állomány egy része az egyetem képzési és kutatási profiljába illeszkedik. Ennek az is az oka, hogy a kalocsai érsekség ezeréves fennállása alatt nemcsak a magyarországi hitélet meghatározó tényezője, hanem hosszú időn keresztül igazgatási és tudományos központ volt, továbbá jelentős mezőgazdasági nagybirtokkal is rendelkezett.

- Az István király által alapított egyházmegye fő védőszentje ma is a szent király - mondta az aláírást megelőzően dr. Bábel Balázs érsek (aki Gödöllő szomszédságában, Valkón kezdte papi szolgálatát). - A Szent István Egyetemmel való együttműködési megállapodást az ő ereklyéjének jelenlétében kötjük meg. Az első kalocsai érsek, Asztrik hozta a Szent koronát. Én bérmanévként választottam szent királyunk nevét. Lehetne mondani, a név kötelez bennünket. Ma sokan szólnak arról, hogy a Gutenberg galaxis a végéhez ér. Való igaz, hogy nagyon sok ember nem vesz kezébe könyvet, de soha ennyi könyv sem jelent meg, mint napjainkban. Van jövője a könyvnek, de a múlt értékeit össze kell kötni a modern eszközökkel. Jézus mondja, hogy a régit meg kell tartani, az újat pedig el kell fogadni, s közös felhasználásukkal jobb világot kell alkotni – hangsúlyozta a főegyházmegye vezetője.

- Az egyház évszázadok hosszú során át a tudás kiemelt hordozója, közvetítője volt. Gyűjteményei rengeteg biológiai, matematikai, mezőgazdasági és más tudományterületeket felölelő művet halmoztak fel, óvtak meg. Ezeket ma is hasznosítani tudjuk – állapította meg dr. Solti László rektor. – Korunkban nem is az a fontos, hogy a tudást papír vagy elektronikus eszköz tartalmazza, hanem az, hogy a tudás eljut-e az emberekhez. Napjainkra a könyvtárak nagy része, így a Szent István Egyetem könyvtárai is széles körben alkalmazzák az elektronikus eszközöket, kiegészítve velük a Gutenberg galaxis tradicionális tudáshordozóit. A régmúlt könyvei azonban csakis olyan lenyűgöző könyvtárakban tanulmányozhatók a szükséges elmélyültséggel, mint amilyen a Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár. Ez mindenképpen indokolja az együttműködésünket a néhány hónappal ezelőtt Kalocsa város önkormányzatával kötött megállapodás szellemében.

Az eseményen részt vett, köszöntőt mondott Török Ferenc Kalocsa város polgármestere, aki beszédében kiemelte: A város és az egyetem közötti partneri viszony kézzelfogható projektekben kezd megnyilvánulni. A gyönyörű könyvtár ezeréves múltunk számos titkát őrzi. Az erre épülő együttműködés az ország emelkedését szolgálja.

A Szent István Egyetem és a Szent István által alapított Érsekség egyaránt fontosnak tartja hagyományai ápolását, a tudomány és a hit vidékmegtartó szerepét, ezért a közös örökség és küldetés érdekében kötöttek egymással együttműködési megállapodást. A megállapodás rögzíti, hogy az egyetem képzési profilja a tudomány széles, ám mégis jól körülhatárolható területeit öleli fel, amely területeken a Főszékesegyházi Könyvtár és Levéltár – történeti sajátosságaiból adódóan is – jelentős állománnyal rendelkezik. A nyilvános tudományos közgyűjtemények, a SZIE Egyetemi Könyvtár és a Főszékesegyházi Könyvtár és Levéltár együttműködése révén lehetővé válik az egymás közötti még szorosabb együttműködés kialakítása, egymás kölcsönös segítése, az ismeretek megosztása egy-egy témakörben, dokumentumokkal és információkkal való ellátás szélesebb körű biztosítása.

Az együttműködés aláírásának felemelő pillanatait a partnerségben rejlő lehetőségek kihasználására inspiráló, Fischerné Grócz Zita könyvtárvezető által vezetett érdekfeszítő könyvtári séta követte.

Az egyetemünk részéről dr. Battay Márton jogász (Rektori Hivatal) és Koósné Török Erzsébet könyvtári főigazgató által előkészített együttműködés néhány lehetséges területe: a két gyűjtemény általános megismerése, a különleges, régi, ritka dokumentumok hozzáférésének, kutathatóságának szélesítése, együttműködés a digitalizálásban, a digitalizált anyagok hozzáférhetővé tételében; könyvtáros hallgatók gyakorlati képzésének részeként egymás könyvtárának látogatása, esetleg gyakorlati munka végzésének lehetővé tétele. A térség természetvédelmével, flórájával, faunával foglalkozó oktatók, kutatók és hallgatók számára az Érsekség lehetőséget nyújt a kutatásra és a könyvtár állományának szakmai szempontú feltárásában való közreműködésre; a SZIE hallgatói részére szakdolgozati, tudományos diákköri és doktori témákat írnak ki.

Az egyes egyetemi szakokon tanuló hallgatók a botanika, növénytan, növényismeret, a történeti növényföldrajz témaköreihez számos dokumentumhoz és illusztrációhoz férhetnek hozzá. A tudományos művek illusztrálásában, különösen, ami a növény- és állatkönyveket illeti, igen nagy érdeklődésre számíthatnak a madár-, rovar- és növényábrákat tartalmazó szakkönyvek, a füveskönyvek, védett növények. A 18. században számos olyan kiadvány látott napvilágot e műfajban, melyek mindegyikét átfogó rézmetszetsorozattal láttak el, köztük kézzel színezett illusztrációkkal is. További, hasznosítható kiadványok: az orvostudomány, fizika, kémia, matematika, geológia stb. területeiről. A borászati tárgyú művek, a szőlő- és borkultúra körében megjelent dokumentumok akár a sommelier képzésben részt vevőknek is érdekesek lehetnek.

A könyvtári program befejezése után a kalocsai születésű dr. Mócsy János (1895-1976) állatorvosdoktor, akadémikus szülőházán elhelyezett emléktáblát koszorúzták meg a magyar állatorvosképzés 225. évfordulója alkalmából. Az emlékezésen dr. Fodor László, az Állatorvos-tudományi Kar dékánja  mondott rövid beszédet, majd dr. Solti László rektorral közösen elhelyezték az emlékezés virágait. Ugyancsak megkoszorúzta az emléktáblát Török Ferenc polgármester.

*

Mócsy János a M. kir. Állatorvosi Főiskolán 1913-ban megkezdett tanulmányait az I. világháború kényszerűen félbeszakította. 1915 végén katonai szolgálatra hívták be, az 1916-os évet az orosz fronton töltötte. Állatorvosi oklevelét 1918-ban kapta meg. Végzése után Aujeszky munkatársa lett a M. kir. Állami Bakteriologiai Intézetben. 1921-ben doktorált, 1922-ben Marek József maga mellé vette tanársegédnek. 1923-ban, majd 1926-ban hosszabb nyugat-európai tanulmányútra ment, amelynek során végiglátogatta Ausztria, Németország és Dánia állatorvosi főiskoláit. 1927-ben adjunktussá nevezték ki, 1929-ben a „belorvostani klinikai diagnosztika” magántanárává habilitálták. 1935-ben átvette a Belgyógyászati Tanszék és Klinika vezetését. 1936-ban a belgyógyászat nyilvános rendkívüli, 1940-ben pedig nyilvános rendes tanárává nevezték ki. 1961-ig vezette intézetét.

Tudományos tevékenysége a belgyógyászatnak szinte minden területére kiterjedt. Fiatalabb korában a parazitás eredetű betegségek kórfejlődésével, majd a lovak bénulásos myoglobinuriájának kóroktanával foglalkozott. Kutatásai érintették a klinikai toxikológia tudományát is, számos mérgezés tünettanának tisztázása fűződik nevéhez. Alapvető megállapításokat tett a fertőző kevésvérűség átolthatóságának kérdésében. Bizonyítékokat szolgáltatott a szubkután tuberkulinpróba alkalmazásának lehetséges veszélyeire. Később figyelme a külső élősködők elleni védekezési módszerek kidolgozására irányult. Bevezette a juhok rühességének fürösztéssel történő kezelését, először alkalmazott peroralisan kontaktmérgeket a külső élősködők ellen. Számos új gyógyszerkészítmény klinikai kipróbálásában is részt vett. Időskorában állathigiéniával, a nagyüzemekben fellépő faktorbetegségek kóroktanával foglalkozott. Az állathigiénia fontosságát felismerve 1954-ben kezdeményezte a tantárgy oktatásának bevezetését.

Tankönyvei, mint a Klinikai diagnosztika, a Belgyógyászat állatorvosok és állatorvostanhallgatók számára, az Állatorvosi klinikai diagnosztika, a Recipék gyűjteménye és az Állathigiéne több kiadást megértek. Manninger Rezsővel közösen folytatták a legendás „Hutÿra-Marek” folyamatos megújítását, amely nevük alatt több fordításban és számos kiadásban megjelent.

Számtalan kitüntetésben részesült, több egyetem tiszteletbeli doktorává fogadta. Az 1949/50. tanévben az Állatorvostudományi Kar dékánja, 1954 és 1956 között, valamint az 1957/58. tanévben az Állatorvostudományi Főiskola igazgatója volt.

A Magyar Tudományos Akadémia 1941-ben levelező, 1946-ban rendes tagjává választotta.