A 90 éves Stefanovits Pál akadémikust köszöntötték

Az MTA Agrártudományok Osztálya, a Szent István Egyetem és a Magyar Talajtani Társaság ünnepi ülésén köszöntötte dr. Stefanovits Pál akadémikus professzort 90. születésnapján, a Magyar Tudományos Akadémia székházának kupolatermében.

Stefanovits Pál kassai születésű vegyészmérnök, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja a talajtérképezés, a talajképződési folyamatok és a mezőgazdasági környezetvédelem neves tudósa.

A számos magas rangú elismeréssel, többek között a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével kitüntetett akadémikus professzor nevéhez több magyar vonatkozású, talajjal kapcsolatos térkép elkészítése fűződik. Közel hat évtizedes oktatói munkájával iskolát teremtett: a "Stefanovits iskola" a geológia, a talajtan és a talajvédelem területén elévülhetetlen tudást halmozott fel és örökített át a felnövekvő tudós, kutató nemzedékekre.

Az ünnepeltet köszöntötte dr. Németh Tamás akadémikus, az MTA főtitkára, dr. Solti László, a SZIE rektora, dr. Várallyay György akadémikus és Csákiné dr. Micheli Erika gödöllői egyetemi tanár.

Várallyay György a többi között a következőket mondta:

- Stefanovits Pál rajongva szereti és ismeri Magyarország, drága hazánk talajtakaróját. Mégpedig négydimenziósan, mint amilyen a talaj maga: foltos, rétegzett, időben és térben változó. Stefanovits Pál megásta, megfúrta, megmintázta, megvizsgálta, feltérképezte a talajt, s nemcsak ismeri, hanem érzi is, beszélget vele. Megtanulta a „talajok nyelvét", s tényleges párbeszédet képes folytatni a talajjal. Szakavatottan képes érdeklődni állapotáról, hogylétéről, kívánságairól, s képes mindezt tolmácsolni azok felé, akik ezen óhajok kielégítésére hivatottak. Pedig néha ez a nehezebb! A talajjal folytatott párbeszédet bámulatos emlékezőtehetséggel, valóság-láttatóan és szuggesztivitással tudja továbbadni, elmondani, leírni, különböző munkáiban szintetizálni.

Stefanovits Pál megtanulta és megtanította, sőt megszerettette a talajt, ezt a csodálatos multifunkcionális médiumot, amely szeret „dolgozni" (teremni, raktározni, szűrni, pufferolni, természeti és történelmi örökségeket megőrizni, életfeltételeket biztosítani az élővilág számára), de rendeltetés szerinti használatot, kezelést, „nevelést" kíván. Ennek megértetése a társadalommal és az erre hivatott döntéshozókkal nem könnyű, nem kudarc és konfliktusmentes feladat. De Stefanovits Pál ezt is felvállalta. Tett és küzdött a talaj fontosságának, multifunkcionalitásának minél szélesebb körű társadalmi elfogadtatásáért, e „feltételesen megújuló természeti erőforrás” megújulási feltételeinek biztosításáért. Mert vallja (és minden körülmények között meri és kötelességének érzi vallani), hogy az emberi élet minőségének, élhető környezetünk megteremtésének egyik kulcskérdése a talaj ésszerű és fenntartható használata, állagának megóvása, minőségének fenntartása vagy javítása.

Stefanovits Pál 1965-ben kapott egyetemi tanári kinevezést Gödöllőre, s egyben megbízták a Talajtani tanszék vezetésével is. Tanszékvezetői pozícióját a tanszék talajtani és agrokémiai tanszékké történt 1988-as átalakítása után is megtartotta. Közben 1969 és 1975 között az egyetem rektorhelyettese volt. 1990-ben professor emeritusi címet kapott.

Balázs Gusztáv felvételei