Trendek és tendenciák vállalatok és intézmények képzési és tréning gyakorlata területén – 2019

A vizsgált szervezeteknél egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek a képzések és tréningek előkészítésére, és míg ez a magáncégeknél a piaci verseny által vezérelt, addig a közszférában inkább jogszabályi előírásoktól függ. Ez derül ki a Szent István Egyetem Menedzsment és HR Kutató Központ kutatóinak a FÓKUSZ-2 Gazdaságfejlesztési Központ Kft. támogatásával elkészített felméréséből. A kutatásban 277 cég és intézmény vett részt, többségük a szolgáltatások, kisebb részük pedig az ipar területén működik. A vizsgált szervezeteknél több mint 400.000 munkavállaló dolgozik, akik a magyar gazdaságban foglalkoztatottak 9,1 százalékát teszik ki.

A kutatást vezető Dr. Poór József egyetemi tanár elmondta, hogy a válaszadók közel egynegyede a közszférát, kétharmada a magánszektort képviselte, és ezen szervezetek 54%-a a 250 fő alatti létszámmal jellemzett KKV szektorhoz tartozik. Ugyanakkor jelentős arányban – az összes megkérdezett közel egynegyede – vettek részt a felmérésben a legalább 1.000 fő foglalkoztatottal rendelkező nagyvállalatok és intézmények is. A magánszektort képviselő vállalatok közel kétharmada hazai tulajdonú vállalat, a külföldi tulajdonosok legnagyobb részben német cégek voltak.

A kutatást támogató FÓKUSZ-2 Gazdaságfejlesztési Központ Kft. vezetője, Tarjáni István szerint biztató, hogy a képzésekről való döntés a HR és a vezetőség egyik közös feladata. Mint kiemelte, „az oktatók és a trénerek kiválasztásánál a személyes kapcsolat és az árszint mellett, fontos tényező még a nemzetközi minősítés megléte is”.

Suhajda Csilla Judit kutató szerint „a külső szolgáltató igénybevétele akkor merül fel, ha a szükséges speciális tudás vagy kompetencia csak a szervezeten kívülről érhető el. A privát és a közszféra közötti legjelentősebb eltérés az, hogy a közszférában közvetlenül a szolgáltatás nyújtásához kapcsolódóan kevéssé jellemző a külső szolgáltató igénybevétele”.

Mészáros Aranka kutató hangsúlyozta, a „privátszférában a közszféránál jelentős mértékben fontosabbnak értékelik, hogy tájékoztatást kapjanak a megbízó szervezetek a tréningek értékeléséről, az árról, a képzés módszertanáról, valamint a referenciákról”. Budavári-Takács Ildikó kutató azonban hozzátette, hogy mindezek mellett „a trénerek kiválasztásában még mindig rendkívül meghatározók a korábbi munkakapcsolatok, illetve a személyes kapcsolatok az oktatóval/trénerrel.”

Egyes képzési típusok közül a teljes mintát figyelembe véve, a „munkahelyen munkához kapcsolódó betanítási folyamat áll az első helyen, ezt követi a csapatépítő tréning, majd harmadik helyen a konferencia, szeminárium, előadás áll. A közszférában első helyen a konferencia, szeminárium, előadás típusú képzési formát alkalmazzák, a nyelvi képzések pedig a privátszférában fordulnak elő jelentősen nagyobb gyakorisággal, mint a közszférában” – vélik Tóth Katalin és Szabó Katalin kutatók.

Kollár Péter kutató szerint „a válaszadó szervezetek közel fele értékeli szisztematikus módon a képzési programok hatékonyságát. Az egyes módszereket tekintve megállapítható, hogy leggyakrabban a résztvevők reakcióit és elégedettségét vizsgálva teszik ezt. Gyakran fordul elő a munkavállalóktól, valamint a közvetlen vezetőktől kapott informális visszajelzés is, ugyanakkor az ismeretek elsajátítására, a tudás megszerzésére, a magatartás változására vonatkozó szisztematikus mérést a megkérdezettek kevésbé alkalmazzák”.

Ez a kutatás is rávilágított arra – hangsúlyozza Kovács Ildikó Éva kutató – hogy egy szervezetben a HR részleg léte vagy éppen hiánya jelentős mértékben befolyásolja a munkatársak tudatos fejlesztésévével és képzésével való foglalkozást.